Változott a vízszigetelési irányelv

Az irányelvben van néhány fajsúlyosabb változás is, például, hogy egyáltalán nem mindegy, hogy milyen talajra építkezünk, vagy az, hogy a megszokott anyagok egy részét sokkal ritkábban használhatjuk (pl. a GV45 oxidbitumenes lemezt). Fontos, hogy az irányelv szerint dolgozzunk, mert súlyos vitákat, sőt akár hosszú pereskedést előzhetünk meg ezzel. Ha egy macerásabb munkát vállalunk el, például egy pinceszigetelés elkészítését, akkor érdemes a terveket készítő mérnöknek is felhívni a figyelmét a „veszélyre”, és a tervek felülvizsgálatát kérni.

A talaj vízáteresztő képességét is figyelembe kell venni

Az egyik legnagyobb változás az, hogy a talaj minőségének megfelelően kell szigetelési és drénezési megoldást választanunk. A korábbi irányelvben lévő táblázat csak a nedvességhatások alapján határozta meg, hogy milyen vízszigetelést kell készíteni. Ha tudtuk, hogy milyen magasan szokott lenni a talajvízszint, akkor már el is dönthettük, hogy talajnedvesség ellen szigetelünk-e, kell-e drénezés, vagy „rendes” talajvíz elleni szigetelést készítsünk-e. Ez változott.

A változás anyagilag sem mindegy: ezek között a szigetelési szintek között bizony elég nagy árkülönbség van. Míg egy talajnedvesség elleni szigetelést az esetek nagy részében elegendő egy réteg, nem túl drága vízszigetelésből elkészíteni, és az épület árának alig 2 %-ába kerül, addig egy talajvíz elleni szigetelés 2-3 rétegű, jobb minőségű – és drágább – anyagból készül. Masszív „ellenszerkezet” kell: szigetelést tartó fal, méretezett leterhelő beton a pincepadló rétegrendjében stb. Van, hogy olcsóbb lesz a kivitelezés, és van, hogy drágább, viszont mindenképpen biztonságosabb: bizony az irányelv korábbi változatában előfordulhatott, hogy mindent a lehető legszabályosabban csináltunk, mégis megjelent a nedvesség a belső terekben.

.

: Táblázat a korábbi irányelvben: csak a nedvességhatásokat vette figyelembe

: Új táblázat: a talaj jellege is döntő tényező

Az új irányelvbe a talaj vízáteresztő képessége is bekerült, mint döntő tényező. Azaz már nemcsak a talajvíz szintje és állandó vagy időszakos jellege határozza meg, hogy milyen szigetelési megoldást válasszunk, hanem a talaj minősége is.

Ha szó szerint vesszük az irányelvet, új építés vagy épületbővítés esetén minden olyan esetben, ahol a padlószint a talajszint alá kerül, talajvizsgálati jelentést kell csináltatni. Azaz

• ha részben vagy teljesen alá van pincézve az épület,
• ha „bevágásban” van, tehát ha van olyan csücske, ahol a függőleges fal mellé visszatöltik a földet

ha a padlószint lejjebb van, mint a talajszint, akár egy lépcsőfoknyival is

• vagy ha magas a talajvízszint, esetleg előfordulhat árvíz is

Nem elég, ha kiássuk a pincegödröt, és az ott látottak alapján döntjük el, hogy milyen szigetelés készüljön? Hiszen látjuk, hogy mennyire kötött a talaj, mennyire nedves a föld, nem igaz? Nem, nagyon nem elég. Szemrevételezéssel nem lehet megállapítani azt, hogy mennyire kötött a talaj, hiszen máshogy viselkedik az év különböző szakaszaiban. Magyarország nagy részén egyébként rossz vízáteresztőképességű talajok vannak – nem ez a kivétel, hanem inkább a homokos talaj. Másrészt egy vagy több száraz év után a talaj teljesen száraznak tűnhet akkor is, ha egyébként máskor jóval feljebb van a mértékadó talajvíz szintje. Csúnya pereskedést előzhetünk meg, ha az új irányelvnek megfelelően tervezzük és kivitelezzük a szigetelésünket.

Akkor is kell vizsgálat, ha a településen belül már több ilyen készült, hiszen a talajvíz szintje és a talaj típusa akár településen belül is eltérő lehet. Csak ez alapján lehet pontosan kijelölni, hogy milyen vízszigetelésre van szükség, valamint az alapozáshoz szükséges szilárdsági, teherbírási és talajvíz adatokat is ebből tudja meg a statikus és az építész. A szigetelés típusának kiválasztásában is segít, hiszen a talajvíznek nemcsak a mértékadó szintjét és nyomását, de minőségét is vizsgálják ilyenkor.

Mikortól számít vízáteresztőnek egy talaj?

Azt, hogy milyen a talajunk vízáteresztő képessége a talajvizsgálati jelentésből tudjuk meg. A talajok vízáteresztő képességét a k-tényezővel adják meg, a mértékegysége m/s, a bűvös szám pedig a 10-4. Ha ennél magasabb a k-tényezője a talajunknak, akkor nem vízáteresztő talajnak számít (azaz rossz vízáteresztő vagy vízzáró talajnak). Ha ennél alacsonyabb az érték, azaz gyorsan átfolyik rajta a víz, akkor víz­áteresztő talajnak számít. Ezt könnyen beláthatjuk, hogy miért: minél nagyobb szemcsékből áll a talajunk, annál könnyebben átfolyik rajta a víz, minél kötöttebb, annál nehezebben.

Roppant fontos, hogy a talajvizsgálati jelentésben vizsgálják a k-tényezőt. Sajnos sok jelentésben nincs erről szó. Ha ilyet kapnánk a munkánkhoz, akkor reklamáljunk, és kérjük, hogy a vizsgálatok alapján határozzák meg a pontos értéket! Még egyszerűbb, ha már a vizsgálat megrendelésekor jelezzük, hogy szükségünk van erre az értékre.

Miért volt szükség változtatásra?

Nagyon sok beázás és szerkezeti hiba alakult ki az elmúlt 20 évben amiatt, mert a talaj összetételét nem volt kötelező figyelembe venni a vízszigetelési megoldás tervezésekor.

Kötött talajon még sík terepen is ki tud alakulni olyan helyzet, amikor a felszínről leszivárgó víz (azaz a torlaszvíz) az épület körül a munkagödör visszatöltésében lévő lazább talajban összegyűlik, nem tud elszikkadni, és úgy viselkedik, mintha talajvíz lenne: víznyomása van és masszívan „támadja” a vízszigetelést. Ezzel egy talajnedvesség elleni szigetelés nem minden esetben tud megbirkózni. Tehát módosítani kellett az ajánlást, és ha nem vízáteresztő a talaj, akkor nem csak időszakos talajvíz, hanem már talajnedvesség esetén is ajánlott drénezést vagy talajvíz elleni szigetelést készíteni.

Bár nem került be az irányelvbe, de fontos, hogy ha nagyon rossz a talaj vízáteresztő képessége, akkor nem tervezhetünk szikkasztókat sem a telekre. Hiába gyűjtenénk ugyanis össze a drénrendszer vizét, az nem fog elszikkadni, csak feltelik és visszatorlad a drénrendszerbe.

De van olyan eset is, amikor hiába van akár időszakos talajvíz is, mégsem ajánlott már a drénezés, sőt, nem minden esetben írják elő a talajvíz elleni szigetelést sem. Ha a talaj szinte teljesen homokból áll, akkor felesleges a drénrendszer, hiszen maga a talaj viselkedik drénrendszerként, pikk-pakk elvezeti a vizet.

: A torlaszvíz pont ott „támadja” a szigetelésünket, ahol a legsérülékenyebb: a vízszintes és a függőleges sík csatlakozásánál.

Melyik szigeteléseket kell mostantól máshogy terveznünk?

Talajnedvesség elleni szigetelést csak akkor lehet tervezni és kivitelezni, ha

• mind a padlólemez alatt, mind az épület függőleges falai mellé visszatöltött föld, mind a környező termett talaj jó vízáteresztő (k nagyobb, mint 10-4)
• ÉS a vízszigetelés alsó síkja a mértékadó talajvízszint felett helyezkedik el.

Így nem lesz sem talajvíz, sem torlaszvíz, csak a kapilláris, kötött talajnedvesség ellen kell védekezni. Tehát NEM tervezhetünk rutinszerűen csak talajnedvesség elleni szigetelést akkor sem, ha a talajvíz szintje mélyen az épületünk alatt van!

: A talajnedvesség elleni szigetelés csak akkor elég, ha a talaj jó vízáteresztő és mélyen van a mértékadó talajvízszint!

Talajnedvesség elleni szigetelés ÉS drénrendszer is kell, ha a talaj mérsékelten vízáteresztő vagy rossz vízáteresztő

(k kisebb egyenlő mint 10-4 m/s), hiába van a vízszigetelés alsó síkja a mértékadó talajvízszint felett. Miért? Mert ilyen esetben számolni kell a torlaszvíz megjelenésével, azaz időszakosan hidrosztatikai nyomás alakulhat ki.

Drénezés nemcsak lejtős terepen, hanem sík vagy közel sík terepen is szükséges, hiszen sík terepen is leszivároghat torlaszvíz a korábbi munkagödörbe. Ilyenkor egy jó minőségű átemelőszivattyút kell telepítenünk, és azzal eltávolítani a vizet az aknából, ahová összegyűjtöttük a drénezéssel. Ha a talajnedvesség elleni szigetelést és a drénezést választjuk, akkor is célszerű egy kicsit „túlbiztosítani”, pl. több rétegű vízszigetelést készíteni egyrétegű helyett, ahol a toldásokat eltoljuk egymáshoz képest, vagy vastagabb vízszigetelést választani, hiszen időszakosan akár telítődhet a drénrendszerünk, vagy ne adj Isten elromolhat a szivattyúnk. De nem kell „rendes” talajvíz elleni szigetelés.

: Talajnedvesség elleni szigetelés és drénrendszer is kell, ha a talajunk nem jó vízáteresztő - hiába van mélyen a mértékadó talajvízszint. A drénezéssel összegyűjtött víz elvezetéséről sík terepen is gondoskodni kell!

Talajvíz elleni szigetelést kell készítenünk:

• mérsékelten vízáteresztő vagy rossz vízáteresztő talajnál (k kisebb egyenlő mint 10-4 m/s),
• ha a vízszigetelés alsó síkja a mértékadó talajvízszint felett helyezkedik el,
• de nem készül vagy nem készíthető drénezés.

De mekkora nyomásra méretezzük a talajvíz elleni szigetelést? Új szabályként ilyenkor a vízoszlop magasságaként a felszín és az alsó, vízszintes szigetelési sík különbségével számolunk.

Ha nem készül drénezés, akkor mérsékelten vízáteresztő talajnál bizony talajvíz ellen kell szigetelnünk - akkor is, ha a talajvíz mélyebben van, mint az épületünk

Melyik esetre nincs hatással a talaj vízáteresztő képessége?

Ha csak talajpára van a talajunkban, akkor eddig is, és ezután is elég talajnedvesség ellen szigetelni – bármilyen is a talajunk.

Ha a mértékadó talajvízszint alá „merül be” az épületünk, akkor eddig is és ezután is talajvíz elleni szigetelést kell készítenünk – bármilyen összetételű talajszerkezet mellett.

Pontosították a vízzáró és vízhatlan fogalmakat

Vízzáró: Az számít a mélyépítésben vízzáró szigetelésnek, ha annyi nedvesség jut át a szerkezeten, ami a túloldalon a légállapotok megváltoztatása nélkül el tud párologni.

Vízhatlan: Akkor vízhatlan egy szigetelés a mélyépítésben, ha semmilyen nedvesség nem jut át.

Miért fontos, hogy ez tisztázva lett? Tegyük fel, hogy vízzáró betont használunk a pincéhez! Ekkor valamennyi nedvesség bizony át fog „jönni” a szerkezetünkön, tehát nem várható el, hogy ugyanolyan teljes értékű lakószobaként tudjuk használni, mint egy vízhatlan teknőszigeteléssel ellátott szerkezetet. Klasszikus pincének használnánk, garázsnak vagy biciklitárolónak? Arra teljesen jó. Így, hogy a fogalom tisztázva lett, már egyértelműbb lett, hogy milyen funkcióhoz milyen szigetelési szint kell.

Talajvíznyomás fokozatai

A talajvíz hidrosztatikai nyomást fejt ki az épületeinkre – a legegyszerűbb, ha úgy képzeljük el, hogy „fel akarja emelni” a pincénket. Ha rosszul méretezik az ellenszerkezetet, ami ennek a nyomásnak ellentart, akkor akár be is nyomhatja a pincefalat a víz. Változott, hogy milyen hidrosztatikai nyomásértékre kell a statikusoknak a szerkezeteinket méretezni.

A következő három fokozat lett, igazodva a nemzetközi szabályozási környezethez:

• 3 m hidrosztatikai nyomásig (eddig 4 m volt)
• 3-10 m h. nyomásig (eddig 3-9 m volt)
• 10 m feletti nyomás felett

Honnan tudjuk, hogy hány méter talajvízre, mekkora nyomásra kell a szerkezeteinket méretezni, hiszen a talajvíz szintje folyamatosan változik? A talajvizsgálati jelentésből tudjuk kiolvasni a mértékadó talajvíz szintjét is. A k-értéken kívül ezt is feltétlenül tartalmaznia kell!

Szigetelés aljzata, várható repedések

A szigetelések valamilyen aljzatra kerülnek: betonra, zsalukőre, téglára stb. Mindig számítani kell arra, hogy a szigetelés aljzatában repedések fognak kialakulni. Új építés esetén a „konszolidáció” miatt is (azaz amiatt, hogy az épület süllyed egy kicsit az évek során). Már meglévő épület esetén pedig az éves hőingás, a talaj nedvességének változása, vagy akár egy földrengés miatt keletkezhetnek kisebb repedések. Ez természetes dolog, ezzel eddig is számoltunk. Most viszont megadtak egy ajánlást, hogy milyen aljzat esetében hány mm-es repedésekre lehet számítani. Egy vasbeton falnál, amit nem terhel földnyomás, ez pl. csak max. 0,2 mm lesz, míg egy szigetelést tartó fal esetében, amit másik oldalról a föld is nyomni fog, ez akár 1 mm-es repedést is eredményezhet. (Az irányelv táblázatában több aljzattípust is láthatunk. Maga az irányelv egyébként a www.emsz.hu/kiadványaink oldalon vehető meg.) Nem mindegy ez akkor, amikor a leendő szigetelés fajtáját választjuk ki, hiszen olyat kell majd választanunk, amelyik ezt a repedést károsodás nélkül át tudja majd hidalni és nem szakad el.

Nem változott az, hogy milyen betonminőséget kell biztosítanunk a szigeteléshez:

• talajnedvesség elleni szigetelést legalább 6 cm vastag, legalább C12-es betonra készíthetünk,
• talajvíz elleni szigetelést viszont legalább 10 cm vastag, legalább C16-os vasbetonra.

Természetesen a statikus kiírhat szigorúbb és pontosabb követelményeket is.

Bekerült viszont az irányelvbe az, hogy visszatapadó szigeteléseket készíthetünk hőszigetelés aljzatra is, ha elmozdulás-mentesen tudjuk rögzíteni a hőszigetelő táblákat. (A visszatapadó szigeteléseket pont fordítva készítjük el, mint a „klasszikus” lemezes vagy bevonatszigetelést: előbb rakjuk le a vízszigetelést pl. az XPS táblákból készített aljzatra, és ez után jön a beton. Miközben a beton megköt, a szigetelés és a beton „összegyógyul”, nagyon erős vízszigetelést biztosítva. )

Mozgási hézagok

Korábban kétfajta mozgási hézagunk volt: a kicsi és a nagy, azaz a 20 mm-es és a 40 mm-es. Most már a várható hatás szerint kell mozgási hézagot kialakítani:

1. típusú hézagot akkor, ha lassan végbemenő, egyszeri vagy ritka mozgásra számítunk (pl. az épület süllyedése építés után, vagy az évszakonkénti hőmérséklet-változás miatt)

II. típusú hézagot akkor, ha gyorsan végbemenő vagy gyakran ismétlődő mozgásra számítunk (pl. változó közlekedési terhek vagy földrengésből eredő mozgás)

Újdonság, hogy a statikusoknak a várható mozgásokat mind a három irányba méretezni kell: azaz „statikusul” x, y és z tengely mentén is.

Három irányba is elmozdulhat a szigetelésünk aljzata a mozgási hézagnál - mind a három irányban ki kell számolnia a statikusnak, hogy mekkora lehet az elmozdulás

Változott, hogy milyen minőségű és hordozóbetétű bitumenes lemezt használhatunk a mélyépítésben

Évtizedek óta a legtöbb eladott bitumenes lemez az ún. GV35-ös és a GV45-ös lemez. Na, ezeket el is felejthetjük! Az új irányelv szerint mélyépítésben sehová sem szabadna beépíteni. Ne zavarjon minket, ha a kereskedő honlapján, netán a gyártó leírásában ajánlják talajnedvesség, netán talajvíz elleni szigetelésként – az irányelv szerint egészen egyértelműen „szégyenpadra” került. Talajvíz ellen pedig egyértelműen csak olyan termékeket tervezhetünk vagy építhetünk be, amelyek erre minősítve vannak! De miért kell elfelejtenünk a GV45-öt? Egy kis tudományos háttér: a bitumenes lemezek három legfontosabb tulajdonsága az, hogy milyen anyagú bitument használtak fel hozzájuk, hogy milyen vastag a lemez, és hogy milyen hordozóbetétre került a bitumen. Mindegyikre szigorú követelményeket fogalmaz meg az irányelv.

Vízszigetelés anyaga: Talajnedvesség vagy talajvíz elleni szigetelésként ma már a bitumenes lemezek közül csak modifikált, azaz műanyaggal kevert, javított tulajdonságú bitumenes lemezek használhatóak, pl. az APP vagy SBS bitumenes lemezek. Oxidbitumenes lemezek semmi esetre sem! (Ezért sem jók a GV35 és 45-ös lemezek, mert „sima” oxidbitumenből készülnek: rossz a repedésáthidaló képességük, a többi, modernebb anyaghoz képest könnyebben szakadnak, és gyorsabban öregszenek.)

Vastagsága: Milyen vastag lemezt építhetünk be talajnedvesség vagy talajvíz ellen?

• A hegeszthető lemezeknek legalább 4 mm vastagnak kell lenniük (kivétel a kétrétegű talajnedvesség elleni szigetelés belső, szerkezet felőli rétege, ez legalább 3 mm vastag legyen.) Vigyázzunk, mert a piacon több 4 mm-nél vékonyabb lemez kapható, amit simán kiajánlanak nekünk olyan helyre is, ahová nem kéne!
• A hidegen öntapadó bitumenes lemeznek legalább 3 mm vastagnak (hiszen itt nem kell leolvasztani a lemez anyagát)
• hidegen öntapadó, műgumi lemezzel társított bitumenlemezeknek legalább 1,2 mm vastagnak kell lenniük

Hordozóbetét: A hordozóbetét is meghatározza a bitumenes lemez tulajdonságait. Hordozóbetétek pl.

• az üvegfátyol (GV),
• az üvegszövet (GG),
• a poliészterfátyol (PV)
• és vannak speciálisabbak is, amik inkább magasépítésben használatosak. (Szakítószilárdság szempontjából a leggyengébb a GV, majd a PV, és legerősebb a GG.)

Nos, az üvegfátyol hordozóbetét alkalmazását igencsak megszigorította az új irányelv. Első szabály, amire sokak szem­öldöke felszaladhat, hogy a nagy nyomás miatt fal alatti vízszintes szigetelésként nem alkalmazható. Talajnedvesség elleni szigetelésként is csak olyan vízszintes szigetelésként használhatjuk, ahol a vízszigetelés síkja a talajszint felett helyezkedik el. Minden más esetben üvegszövet vagy poliészterfátyol hordozóbetétű lemezt kell beépítenünk. A táblázatból kiolvasható az is, hogy hány rétegben.

Fontos tudnivaló még, hogy hiába szigetelünk „csak” talajnedvesség ellen, ha nincs szivárgórendszerünk, és nem elég jó vízáteresztő-képességű a talajunk, akkor két rétegű vízszigetelés ajánlott, és természetesen ez sem lehet GV betétű. Miért? Abból az okból, amiről már írunk: mert a torlaszvíz időszakosan úgy viselkedik, mint a talajvíz: víznyomása lesz és „be akar jönni” a szerkezetünkbe, és ezt csak a két rétegű szigetelés képes biztonságosan megakadályozni.

: Nagyon ritkán elég az egyrétegű, üvegfátyol hordozóbetétű bitumenes lemezből készült vízszigetelés

Mi változott még?

Bekerültek az irányelvbe a visszatapadó szigetelések - erről következő számunkban olvashatnak egy külön cikket. Ezen kívül jóval több szó van az új irányelvben a bevonatszigetelésekről, vagy arról, hogy hogyan kell méretezni, tervezni és kivitelezni a drénerendszereket.

Ezekről és arról, hogy

• melyik anyaggal pontosan hogyan is kell dolgozni?
• milyen jellemző hibákat kell elkerülnünk?
• mi a különböző anyagok előnye - és hátránya?
• a „cikis” csomópontokat és áttöréseket hogyan kell megoldani

a hamarosan megjelenő, „Vízszigetelés a gyakorlatban” című kiadványunkan olvashatnak. A könyv megrendendelhető honlapunkon és újságunk ügyfélszolgálatán.

Sipos Anna