Hogy lesz a 60 millióból 72?

Amikor az ember építkezésbe kezd, van egy keret a fejében, hogy mekkora anyagi áldozatot képes hozni az álmai megvalósításáért, mit bír el a családi kassza. Ebből – és egy átlagos négyzetméterárból kiindulva – bízza meg a tervezőt, hogy öntse papírformába a vágyait. Elkészülnek a tervek, ám amikor azok a kivitelezőhöz kerülnek, akkor hirtelenjében kiderül, hogy az építtetésre szánt összeg kicsit sem elegendő, sőt. Mit tehetünk, hogy ez ne így legyen?

– Kivitelező és kivitelező között anyagi értelemben is óriási különbségeket tapasztalhatunk. 

Ugyanazon munkára generálkivitelezésre kaphatunk 90 vagy 140 milliós ajánlatot is. Utóbbi már elérheti, sőt át is repülheti azt a lélektani határt, ami a meggyőződést elválasztja a kétségbeeséstől  – osztja meg a tapasztalatait Jenei Vivien építész. Tegyük hozzá, picit sem biztos, hogy az olcsóbb ajánlat valóban az olcsóbb. Es nemcsak a kivitelezők árazása miatt bukhat a mutatvány. 

Mi jelenthet megoldást?

A szakember szerint érdemes már a legelején a vázlattervet a kivitelezőnek is megmutatni. Ám ami valódi és biztos megoldást hozhatna, ha a kivitelezővel az első pillanattól kezdve közösen munkálkodnánk. Ha a generál be van vonva a tervezésbe, akkor az egyeztetések azonnaliak. Például akad olyan szakember, aki a vasbeton födémet részesíti előnyben, mert van zsalurendszere, megint más a fa födémet szereti, vagy éppen az előregyártottat, mert van kapcsolata, és így olcsóbban össze tudja hozni. 

Ha mellettünk áll a kivitelező, akkor a preferenciák ismeretében a műszaki részleteket megtervezni sokkalta egyszerűbb, és megelőzhetőek a fölösleges körök. Meg azért a plusz munkát se felejtsük el, aminek nyilván meg kell jelennie a végső számlán.

Ahogy Vivien meséli, ő például lehetőséget biztosít olyan szerződésvariációra, amiben két vázlatterv szerepel, amiket a megrendelők odaadhatnak a kivitelezőnek beárazásra. Vagyis az egyértelműen látszik, hogy ehhez kihagyhatatlan a kivitelezővel történő szoros együttműködés.

Miben vannak eltájolva a legtöbben?

Két dologban is. Az utcáról besétáló, álmokat ringató megbízók nem egyszer a tíz évvel ezelőtt érvényes árakhoz viszonyítanak, ami ugye már köszönőviszonyban sincsen azzal, ami a mai valóság. 

A másik sűrűn előforduló félreértés, hogy a megrendelő úgy véli, hogy az alapterület az annyi, amennyit ő hasznos, járkálható, berendezhető, belakható területként elképzel. Ezzel szemben a kivitelezők bruttó alapterületben gondolkodnak, vagyis a 100 négyzetméterhez még hozzá jönnek a falak, ha tervben van a terasz, akkor az, és máris 120, 130, 140 négyzetméternél tartunk. A megrendelőnk meg csak pislog, hogy ő a négyzetméterek alapján mondjuk 60 millió forinttal kalkulált, míg a kivitelező 72, vagy még annál is jóval több millió forintról beszél. A nettó és a bruttó alapterület nem egy és ugyanaz. A megbízóknak tehát a bruttó alapterületet kell minden esetben nézniük.

És még valami, így a végére. Akadnak kollégák, akik simán beterveznek például 10 négyzetméteres összekötő folyosót, vagyis a fenti árnál maradva a megrendelő hat millió forintból járkálhat fel-alá, de amúgy van ennek értelme? Sokszor nincs. Ezért javasolható az, hogy még a terveztetés előtt is alaposan gondolják át, hogy mit-hogyan szeretnénk, mert csak így válhat valóra tényleg az a bizonyos álom. Meglehet kisebb módosításokkal, lemondásokkal, de nagyjából úgy, ahogy szerettük volna, és nem váratlan plusz kiadásokkal, megvalósíthatatlan ötletekkel telezsúfolva.

Horváth Nikoletta