Hogyan burkoljunk nagyméretű lapokkal?

Nem olyan rég még a 40×40 cm-es burkolólapok számítottak nagyméretűnek, de ezek ma már eltörpülnek 1, 1,5 vagy akár 3 méter hosszú darabok mellett. Ráadásul ezek a lapok sokszor még vékonyak is, ezért nagyon érzékenyek az aljzat egyenetlenségeire. Teljesen sík teherhordó felületet és üregmentes ragasztástechnikát igényelnek. Nézzük, mire figyeljünk, hogy ne törjenek, ne repedjenek ezek a lapok!

Nagyméretűnek nevezzük azokat a burkolólapokat, amelyeknek legalább az egyik oldalhossza meghaladja az egy métert. Az óriások fektetéséhez nemcsak egyedi szerszámokra lesz szükségünk, hanem tökéletesen sima, repedésmentes aljzatot is ki kell alakítanunk. Emellett el kell sajátítanunk a rejtett dilatációk csínját-bínját. Mert az a megrendelő, aki ilyen drága lapot választ, nem örül, ha a 3 méteres lap közepén egy jól szabott dilatációs átvezetést lát.  

Repedt betonon reped a hidegburkolat

A beton aljzat minőségét mindig ellenőrizzük burkolás előtt! Ha porlik, megkarcolható vagy a felületén cementkirakódás van, akkor nem fog rendesen megtapadni rajta a következő réteg (ragasztó, kiegyenlítő). Ekkor burkolás előtt először az aljzatot kell helyrehoznunk. Csiszoljuk le a porló, meglazult réteget a felszínéről, a kidudorodásokat távolítsuk el betonmaróval, majd alaposan porszívózzunk fel. 

A repedéseket, réseket varrjuk össze! Ehhez szükségünk lesz egy flexre, amivel a repedést először V alakban 2-3 mm-es mélységben bevágjuk, majd 20 centiként merőlegesen is átvágjuk kb. az aljzatvastagság feléig. Az átvágásokba esztrich összekötőlemezeket helyezünk, a repedéseket és az átvágásokat pedig kétkomponensű epoxi gyantával töltjük ki. A gyanta alkomponensét mindig keverjük fel, mielőtt hozzátennénk a főkomponenst! Ha ez elmarad, a kötést segítő „nehéz” anyagok a doboz alján maradnak, és a gyantánk nem fog megkötni. Ha kell, a gyanta tetejét kanállal megigazítjuk, majd a tetejét megszórjuk kvarchomokkal. Ez fogja biztosítani, hogy a gyantához is hozzátapadjon a következő réteg (pl. az aljzatkiegyenlítő). 

Ha kell, a felületet erősítsük meg felületkezelő anyaggal! Pontosabban olyan mélyalapozót válasszunk, ami a beton szilárdítására is alkalmas. (Olyan alapozót keressünk, melynek tájékoztatójában szerepel, hogy gyenge, máló esztrich megszilárdítására alkalmas anyag.) 

Tipp: az epoxi gyanta kötőhídként is jól működik. Előfordulhat, hogy egy lépcsőre új betonréteget kell ráhúzni vagy a zuhanytálca betonozása utólag készül el. Ekkor az aljzatbeton és az esztrich szinte soha nem köt össze. Ilyen helyzetben érdemes a régi beton felületét epoxi gyantával bekenni, majd erre mehet rá a friss beton. A gyanta lesz a kötőhíd, ez fogja össze a régi betont az újjal.

Hiányzó dilatáció

A régi aljzaton lévő, egyenes vonal menti repedések arra figyelmeztetnek bennünket, hogy hiányzik a dilatáció. Ezt a beton összevarrása után utólag ki kell alakítani. Ha nem tesszük meg, akkor a burkolatunk törni, torlódni, repedni fog egy-két éven belül. 

A dilatációs pontokat jelöljük fel a falra, mert fugázáskor tudnunk kell hol vannak. Ha szükség lesz aljzatkiegyenlítésre, akkor a dilatációkat töltsük ki purhabbal, s vágjuk síkra a betonfelülettel. Az aljzatkiegyenlítőt száradás után a dilatáció vonalában flexxel vágjuk meg!  

Figyeljünk arra, hogy terasztetőn nem kell teljes egészében átvágni az aljzatot, nehogy átvágjuk a vízszigetelést. Itt a dilatációs fuga mélysége az aljzatbeton vastagságának ¾-e legyen.  A dilatáció szélessége pedig 0,8-1 cm.

Dübelre is szükség lehet

Előfordulhat, hogy a két helyiség esztricht betonja függőlegesen elmozdulhat a dilatációnál (pl.: az ajtónyílásoknál). Ezzel leginkább akkor kell számolni, ha padlófűtés lesz, vagy nagyon eltérő hőmérsékletű helyiségek találkoznak, például a fűtetlen garázs a lakással, vagy a télikert a szaunával. Ezt a függőleges mozgást dilatációs dübel beépítésével akadályozhatjuk meg. 

A dilatációra merőlegesen, 30 centiméterenként alakítsunk ki hornyokat, majd ebbe rakjuk be a dübelt. Figyeljünk arra, hogy a dübel közepén lévő szivacs pontosan a dilatációba kerüljön. Ennek az a feladata, hogy megakadályozza, hogy a dübel rögzítéséhez használt epoxi gyanta becsorogjón a dilatációba. Tehát a dübelt behelyezzük a horonyba, majd a hornyot kiöntjük epoxi gyantával és a tetejét megszórjuk kavarchomokkal. Ezután jöhet a feszültségmenetsítő lemez vagy az aljzatkiegyenlítés.

TIPP: ha a betonlemezek már függőlegesen elmozdultak egymástól, akkor először dübellel stabilizáljuk az állapotot. Ezután a magasabb részt visszamarjuk, és kiegyenlítővel kialakítjuk a sík felületet.

Bitumenes maradványok

Ha korábban parketta volt, akkor a régi betonfelületen találkozhatunk bitumenes, kátrányos ragasztómaradványokkal is. Ezt is távolítsuk el, mert a bitumenhez nem lehet tökéletesen hozzákapaszkodni cementes anyaggal. Ha csak nyomokban tartalmaz bitument a felület (hajszálcsíkok), akkor aljzatkiegyenlítés előtt „szívó és nem szívó” felületek alapozójával kezeljük a felületet.

Mélyalapozás nélkül felválhat az aljzatkiegyenlítő

Nagy lapoknál különösen fontos, hogy a felületen ne legyenek kidudorodásokl, mélyedések, és szinte tökéletesen sík legyen. Ha 2-3 mm-nél nagyobb eltérések vannak a síkban, akkor már szükség lesz aljzatkiegyenlítésre. (A ragasztók zömével max. 5 mm-es vastagságig lehet dolgozni!) 

A leggyakoribb burkolási hiba, hogy az aljzatkiegyenlítés felválik a betonról. Ez akkor fordul elő, ha nem vagy rosszul alapoztuk le az aljzatot, ami így kirántja a nedvességet a kiegyenlítőből.  Van, ahol nagyon alaposan le kell alapozni ahhoz, hogy ez ne történjen meg, annyira szív a felület. Például a 70-es évek paneljeinél bármelyik gyártó, bármelyik alapozóját gurítjuk le a betonra, az olyan szomjas, hogy kiszippantja belőle a vizet és az alapozó felülete pókhálószerűen megrepedezik. Ezért fontos helyesen hígított mélyalapozóval megfelelő telítettségig alapozni. Erősen nedvszívó felületnél akár 1:3-as hígításra is szükség lehet. A jól meghígított alapozónál a víz jobban be tud szívódni a felületbe, így tudja csillapítani, elvenni a beton szomjúságát (mivel a víz molekulája kisebb, mint az alapozóé). A beton felülete akkor éri el a telítettségét, ha a felületén már tócsában megáll az alapozó.  Ezen a felületen már jó kiegyenlítést készíthetünk.

Hiba: ha az aljzatkiegyenlítőn tűszúrásszerű lyukakat látunk, az azt mutatja, hogy a mélyalapozás nem volt jó. A lyukak arra utalnak, hogy a beton kiszívta a vizet a kiegyenlítőből. Ez a hiba hidegburkolásnál ugyan elhanyagolható, de vinilnél, pvc-nél már át fog ütni a burkolaton, és mehetünk vissza garanciális javításra. Ha ezt látjuk, akkor alapozzuk újra, és vigyünk fel egy újabb kiegyenlítő réteget!

Tipp: Gondot okozhat az aljzatra cseppenő glett is. A cementes anyagok és a gipsz nincsenek barátságban egymással. A cementes aljzatkiegyenlítő nem fog rendesen rákötni a gipszre, fel fog válni. Ezért glettelés előtt a beton fal felé eső részét legalább 30 cm szélességben le kell takarni, pláne, ha a festő kollégák szórással glettelnek. 

Ne maradjon el a peremszigetelés!

Az aljzat előkészítéshez tartozik a peremszigetelés elkészítése is. A szigetelő sávval egy mozgási hézagot alakítunk ki, ami biztosítja, hogy az aljzat mozgása miatt ne szakadjon fel a cementes kiegyenlítő. A peremszigetelés kialakíthatjuk purhabbal vagy peremszigetelő szalagokkal is. 

Feszültségmenetsítő lemezek- mikor használjuk?

A feszültségmentesítő lemezek  repedésáthidaló, kemény műanyag lemezek, amiket közvetlenül az aljzatra ragasztunk (pl.:UM35). Ezekkel bombabiztosak lehetünk abban, hogy a lapok nem fognak elrepedni. Arra ugyanis számítanunk kell, hogy az idő múlásával repedések alakulnak ki az összes esztrichen, még az üvegszálás erősítésűn is. Ehhez elég egy-két fűtési szezon. A repedések pedig tépik, megrepesztik a mi szépen ragasztott burkolatunkat. Bár a lemezek nem olcsók, de a bontás, garanciális javítás több pénzbe kerül. A lemezekkel az aljzat dilatációja is átfedhető, így nem kell a dilatáció felett átvágni a lapokat, azaz ún. rejtett dilatációt alakítunk ki. A lemez padlófűtés esetén is bátran használható. 

Beépítésekor a lemezt először beszabjuk szárazon (a teljes burkolandó felületen), majd félig visszatekerjük. A paplan fedje át a dilatációt teljesen, ne csak 2 cm-rel. A fogadó felületre ezután 6-os fogas gletvassal felviszünk a ragasztót (S1-es vagy S2-es jelölésűt). Majd a lemezt belenyomjuk a ragasztóba. Ehhez a művelethez érdemes egy nagyobb hengert használni, amire esetleg egy zsák csemperagasztót is fel tudunk rakni súlynak. Így tudjuk a beágyazást tökéletesen elvégezni. Ugyanúgy, mint csempézésnél a lemezt időnként húzzuk vissza és nézzük rá, hogy jól sikerült-e a beágyazódás. Ha cuppantott felületet látunk, akkor igen!

Fektetéskor ügyeljünk arra is, hogy a lemezek között 2-3 mm-es rést kell hagyni. Ha a lemeznek csak feszültségmentesítő szerepe van, akkor ezeket a réseket szabadon hagyhatjuk. Ha kültéri teraszról vagy vizes helyiségről van szó, és vízszigetelésként is használnánk a lemezeket, akkor a toldásoknál folytonosítjuk hajlaterősítő szalaggal. Hasonló hajlaterősítést készítünk a fal és a padló találkozásánál és az áttöréseknél is. Ezzel tulajdonképpen, mint egy teknő leszigeteljük a helyiséget. 

Tipp: nyári nagy melegben a lemez behullámosodhat, ezért ragasztásig le kell terhelni, hogy sík maradjon a felülete.

Nem mindegy, mivel és hogyan ragaszt

Ma már olyan ragasztó, ami mindenre jó, nincs. Mindig az anyag és a feladat jellege határozza meg mit használjunk. Nagy lapokhoz S jelölésű, azaz alakváltozásra képes ragasztót használjunk. Ha a lapméret 120 cm-nél nem nagyobb, akkor elég az S1-es ragasztó, ha bármelyik éle hosszabb, akkor S2-es jelölésűt kell használni. Szintén S2-es ragasztót használjunk kültéren, a nagy hőmérséklet ingadozásnak kitett felületeken (déli fekvésű terasz, sötét burkolat). Ezek olyan flexibilis (rugalmas) anyagok, amelyek lekövetik a burkolat tágulását és összehúzódását. 

Fontos a ragasztás módja is. Kültéren vagy 1 méteres élhossz felett nem jó az a módszer, amikor a burkolandó felületre legyezőszerűen felhordjuk a ragasztót, majd a burkolatot egyszerűen csak belenyomjuk anélkül, hogy a felületére ragasztót tettünk volna.  Ekkor ugyanis a ragasztóban üregek maradnak. Ebben kültéren a víz össze tud gyűlni, ami télen megfagy, és a jég olyan erővel fogja felfeszíteni a burkolatunkat, mintha egy feszítővassal akarnánk feltörni a lapokat. Padlófűtéses helyiségben a lap alatt lévő levegőbuborék szigetelni fog, ez pedig rontja a fűtés hatékonyságát. Ráadásul, ha a padlólap alatt nincs ragasztó, csak légbuborék, akkor a lapoknak hídként kell elviselniük a rájuk kerülő terhelést! A kétszer égetett, nagy keménységű burkolólapok azonban rideg termékek, nem hajlékonyak, hanem a légkamra fölött nemes egyszerűséggel eltörnek.  

Tehát nagylapoknál mindig üregmentes, teljes felületű ragasztást alkalmazzunk. 

Üregmentes ragasztáskor először az aljzatra hordjuk fel a ragasztót, majd megkenjük vele a burkolatot is. A ragasztót mindig a lap rövidebb oldalával párhuzamosan kell felkenni az aljzaton és a falon is. Végül a lapot rányomjuk az aljzatra úgy, hogy a felkent ragasztócsíkok párhuzamosan feküdjenek egymásra. Így tudjuk a levegőt kihajtani a burkolat alól. Nagyméretű lapoknál ezt a műveletet érdemes trappolóval, vagy vibrátoros eszközzel végezn. 

A ragasztáshoz használhatunk folyékonyágyas ragasztót is, ami önterülő. Ez a ragasztó teljesen elterül a lap alatt, így nem maradnak üregek. Folyóágyas ragasztó használatakor nincs szükség a kétoldalas ragasztásra. A ragasztás üregmentességét úgy ellenőrizhetjük, hogy egy frissen ragasztott lapot visszaveszünk. Ha a lapon és az aljzaton is cuppantott felületet látunk, akkor jó munkát végeztünk.

Fuga

A fugának is komoly szerepe van a feszültségmentesítésben.  Burkolatkiosztáskor ezt vegyük figyelembe, és a lap nagyságától függően a következő fugaméretekkel számoljunk:

A fuga anyaga sem mindegy. Mindig olyan fugaanyagot válasszunk, ami vízlepergető, flexibilis és cementkötésű (CG2WA jelölésű). A dilatáció környékén (ott, ahol feljelöltük a falra!) és szerkezetek találkozásánál (pl.: előszoba-nappali) színazonos szilikonnal fugázzunk.  Így nem fog a fuga megrepedni!

Arany Edit