Előlegfizetés tervezésre – nem szabálytalan

Tervezésre kiírt – vagy tervezést is tartalmazó – közbeszerzési felhívások szövegének gyakran része az a mondat, hogy „ajánlatkérő előlegfizetést nem teljesít“. Talán ezért is bukkan fel egyre gyakrabban az a tévhit, hogy semmiféle tervezési díjra nem kérhetünk előleget. Pedig ennek semmi alapja nincs, előleget éppúgy kérhetünk tervezési munkánál is, mint bármely más szolgáltatás esetén.

Tervezők körében jól ismert figura az erőn felüli házat álmodó ügyfél. Amikor először találkozunk, akkor még a kacsalábon forgó palota lebeg a szemei előtt. Egészen addig egyre lelkesebb, amíg ki nem számoljuk neki, hogy mennyibe is fog kerülni a megálmodott többszintes, sokszobás, egyedi megoldásokkal teli csodaépület. Aztán legtöbbször meg is szakad vele a kapcsolat, amikor kiderül, hogy a négyzetméterenkénti 700 ezer forintos átlagos építési költséggel mennyire is lenne szüksége álmai házának a megvalósításához. Ezen a ponton az ügyfél eltűnik, s keres egy másik tervezőt, aki hajlandó lesz őt egy alacsonyabb árral hitegetni. Hogy az ilyen ügyfelekből nem lesz végül élő megbízás, az nem is olyan nagy baj, hiszen valószínűleg nincs annyi pénze, amennyire szüksége lenne. 

A nagyobb gond az, hogy mire az ügyfél eljut a megbízás visszamondásáig, addig a tervező már jópár munkaórát beleölt a nagyra nőtt álmok megvalósításába. Odautazunk, megnézzük a telket, utánajárunk a szabályoknak, gondolkodunk, tervezünk, rajzolunk, majd mindezt töröljük anélkül, hogy egy fillér haszna is lenne a munkának. Sok-sok munkaórát vesznek el a meg nem valósult tervek.

A növekvő infláció és különösen az építési költségek emelkedése még a reálisan tervező ügyfeleket is abba a helyzetbe sodorhatja, hogy nem lesz elég pénzük a megvalósításra. Mire összegyűlik az építkezésre szánt pénzük, már azzal szembesülnek, hogy 20-30 százalékkal többre lenne szükség. Ez is hozhat olyan helyzeteket, hogy a tervezés során kell leállítani a munkát, mert nincs pénz a befejezésére.

Részteljesítés vagy előleg legyen?

Az ügyfél általában a megvalósult tervekért fizet. Ha nincs terv, nincs kifizetés, a visszalépett ügyféltől nem tudunk semmit sem behajtani. Az ingyen, feleslegesen végzett munkák elkerülésére két megoldást alkalmazhatunk.

Az egyik lehetőség, hogy egészen kis lépésekre bontjuk szét a teljesítést, és mindegyik után külön-külön számlázunk. Az első részletet például számlázhatjuk a vázlatterv elkészítése után, mely az első vázlatok felskicce­lésétől a településképi vélemény megszületéséig tarthat. A következő részlet lehet az engedélyezésre vagy egyszerű bejelentésre beadható terv, a harmadik szakasz pedig már a részletes kiviteli terv elkészítésére vonatkozik. Sajnos azonban ez a módszer sem zárja ki az ingyenmunkát, hiszen már az első szakasz eléréséhez is több órát kell befektetnünk. Jobb megoldás lehet az előleg fizettetése. 

A biztos az, ha a tervezői szerződés hatályba lépését előleg kifizetéséhez kötjük. Ha a tervezői díjra előleget kérünk, ezzel növeljük az ügyfél elköteleződését is. Ha már benne van a pénze a szerződésben, akkor jobban meggondolja, hogy feladja-e a megállapodást. Talán már az elején is reálisabban választja meg a céljait, s nem próbál meg kis pénzből palotát terveztetni velünk.

A tervezők egy részét azonban valóban korlátozza az a hiedelem, hogy tervezési díjra nem kérhetünk előleget. Ez nem igaz. A tervezésre kötött szerződés éppen úgy a két fél megállapodásán múlik, mint bármely más típusú szolgáltatás. A felek szabadon döntenek a fizetendő díj mértékéről és a fizetési feltételekről is. Ez utóbbiakat is tartalmaznia kell a tervezési szerződésnek. A szerződésben tehát kiköthetjük az előleg fizetését, valamint azt, hogy a megállapodás az előleg megfizetésével válik hatályossá.

Az előleg lehetséges mértékére sincs konkrét előírás – annyit kérünk el, amennyiben meg tudunk az ügyféllel állapodni. Előfordulnak 10, de akár 30 százalékos előlegek is.

Nagy Csaba