ÉMI adatbázis az építési anyagok környezeti értékeléséről

Bár már hónapokkal ezelőtt bejelentették, hogy elindul az adatbázis, ahol megtalálhatók lesznek az egyes építési termékek környezeti hatásairól szóló információk, a valóságban ez még sehol sincs. Sőt, még az is kérdés, hogy egyáltalán mi alapján kellene értékelni a termékek környezeti hatásait, mit kell beleszámolni a környezetterhelésbe és mit nem.

A minisztérium bejelentése szerint az Építésügyi Minőségellenőrző és Innováció Nkft. (ÉMI) együttműködve az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetségével minden stratégiai jelentőségű terméket értékel majd környezetvédelmi szempontból, és az ÉMI honlapján közzéteszi az információkat.  Itt tájékozódni lehet majd a termékek környezetvédelmi besorolásáról, sőt a rendszer azt lehetővé teszi, hogy kiválasszuk a beruházás a helyszínéhez legközelebb gyártott, magyar terméket, amelynek így a legalacsonyabb lesz a környezeti terhelése.

És itt meg is álltunk

Ennél szerettünk volna kicsit többet megtudni, ezért levélben megkerestük az ÉMI-t, de a kérdéseinkre a mai napig nem érkezett válasz. Ennek talán az is oka, hogy időközben kiderült, hogy a bejelentés hamarabb megjelent, mint ahogy elkészült volna a rendszer. Egyelőre folyik az egyeztetés a szakmai szervezetek, a minisztérium és az ÉMI között, mert számos olyan kérdést vetettek fel a szakmabeliek, amelyeket előzőleg nem tisztáztak.

Emiatt nem végleges a korábban bejelentett webes felület sem. A bit.ly/emikornyezet linken elérhető adatbázisba ugyan felkerültek termékek, de értékelést nem lehet rajta nézni.

Mi hiányzik?

Sok minden, többek között a módszertan, ami alapján a környezeti értékelés megtörténik. Elvileg van már ilyen, de nem tudni, hogy azt kikkel osztják meg, és hogyan tudnak majd rá felkészülni a gyártók. Ennek okán azt sem, hogy pontosan mit is kell tartalmaznia az általuk feltöltött pdf dokumentumnak. A módszertan pedig egyáltalán nem mindegy.

Minden építési termék szennyezi valamennyire a környezetet. Ki kell bányászni vagy valamilyen más módon elő kell állítani az alapanyagokat, amikből készül. Le kell gyártani, ehhez sok esetben nem kevés fosszilis energiát és vizet kell használni. Aztán ha kész a termék, akkor el kell szállítani a kereskedőhöz, a kereskedőtől az építkezésre. Be kell építeni, sok esetben ehhez is áram, víz vagy egyéb anyagok kellenek. Majd az életútjának a végén el kell bontani, és el kell szállítani.

Nagyon nem mindegy, hogy ennek a terméknek az előállításához mire van szükség. Az alapanyagot bányászni kell, vagy újrafelhasznált anyagból van? Mennyi energia kell a gyártáshoz? Képzeljük csak el, mekkora a különbség mondjuk egy acél gyártása és a cellulóz hőszigetelés között! Az egyiknél meg kell olvasztani az alapanyagot, a másiknál csak ledarálják az újságpapírt és kész. A gyártáshoz használt energiát miből állítják elő? Napelem termeli, vízerőmű vagy széntüzelésű erőmű? És átlagosan milyen messzire kell szállítani a terméket? Van minden második megyében ilyen gyár, vagy az ország másik feléből hozzák, nagy teherautókkal? A beépítés után mennyit szennyez a termék? Egy tégla nyilván nem sokat, de mondjuk egy klímának folyamatosan áramra van szüksége a működéshez. Aztán sok-sok idő múlva ezt a terméket “ártalmatlanítani” is kell. Fel lehet újra használni, vagy veszélyes hulladékként végzi egy távoli hulladéklerakóban? Ezeket a szennyezéseket mind számszerűsíteni lehet, s a számítás végeredménye fog szerepelni a környezetvédelmi terméknyilatkozatban.

Mire jó?

Az életciklus elemzés alapján két hasonló célból gyártott termék környezeti hatása remekül összehasonlítható. Nyilván más lesz az eredménye akár két ugyanolyan tulajdonságú homlokzati hőszigetelés gyártásának is akkor, ha az egyik cég hatalmas napelemparkot rakott fel a gyárának a tetejére, a másik viszont hálózati áramot használ. Még nagyobb lehet a különbség, ha két különböző hőszigetelést hasonlítunk össze: pl. egy kőzetgyapotot és egy EPS-t. A hosszú számolási folyamat végeredménye egy környezetvédelmi terméknyilatkozat. Ez egy olyan dokumentum, ami átlátható tájékoztatást ad az adott termék környezeti hatásáról annak teljes élettartama alatt.

Ennek a környezetvédelmi terméknyilatkozatnak az egyszerűsített verzióját kellene most elkészíteniük a gyártóknak, de nem tudják, hogy milyen módszertan alapján. Pl. bele kell számolni a szennyezésbe az ötven év múlva esedékes ártalmatlanítást is, vagy “csak” a gyártást, szállítást, beépítést? Milyen fix és milyen változó részei vannak a számításnak? Pl. az adott gyár energiamixe lehet egy változó rész, de lehetnek fix előírások is. Kiköthető mondjuk, hogy ha egy EPS szigetelésről van szó, akkor a szállítás környezeti terheléséhez számoljanak a gyártók egységesen 80 km-nyi szállítással, hiszen lehet, hogy átlagosan ilyen messze kell a termékeket szállítani a gyártól. Amíg a módszertan nem kapják meg, nem tudják elkészíttetni az egyszerűsített környezetvédelmi terméknyilatkozatot sem.

Európai adatbázis is lesz

Közben készül egy európai uniós közös adatbázis is, egyelőre azt sem tudni, hogy az ÉMI adatbázisa része lesz-e ennek vagy hogyan történik majd az adatmegosztás. Kérdés az is, hogy mennyire lesznek majd átjárhatók az egyes minősítési rendszerek, hogyan kapcsolódik majd az új rendszer a környezetvédelmi terméknyilatkozat rendszeréhez, az EPD-hez (Environmental Product Declaration). (Vannak olyan termékcsoportok is, amelyek „kimaradnak” az ÉMI adatbázisból. Például az épületgépészethez tartozó termékek egy része nem minősül építészeti terméknek.)

Az utóbbi időben egyre több gyártó tartja fontosnak, hogy a termékére meglegyen a környezetvédelmi terméknyilatkozat. Mivel ezt a Nemzetközi Szabványügyi Szervezet adja ki, ISO szabvány, tanúsíttatni kell, aminek díja, költsége van. Ellenben az ÉMI adatbázissal, amely önkéntes alapon működik és nincs mögötte költség.

A cél nemes

Kétségtelen, hogy az építőanyag-gyártásnak fontos szerepe van az új technológiák bevezetésében és a „zöldítésben”. Az adatbázis legnagyobb előnye az lehet, hogy az abban feltüntetett adatok alapján a beruházók, építtetők, tervezők és kivitelezők a fenntarthatóságot, a környezetvédelmet és a hatékonyságot tartva szem előtt a legjobb döntést hozzák az anyagok kiválasztásában.

Kalmár Erika, Sipos Anna