EPH a mindennapjainkban – mikor kötelező?

Legtöbben, akik nem vagyunk villanyszerelők, annyit tudunk az EPH-ról, hogy azért kell, hogy ne rázzon meg a fürdőkád vagy a zuhanyzó, és hogy a gázbekötés előtt is ki kell építeni. Jön a villanyszerelő, varázsol valamit, és kész. De vajon minden esetben kötelező? Akkor is, ha minden vízvezetékcső műanyag, és a lakók nyilatkoznak róla, hogy később sem fognak semmit utólag bekötni? Mivel az EPH körül egyébként is sok a kérdőjel, és a jogszabály értelmezése sem egyszerű, alaposan körbejárjuk a témát. 

Az egyenpotenciálra hozás (EPH) sok esetben ködös fogalom, így nem meglepő, hogy számos kérdés merül fel vele kapcsolatban. Sajnos a jogszabály sem ad egyértelmű megoldást. Az EPH rendszerek jelentőségét Turi Norbert, villamos biztonsági felülvizsgáló segített nekünk megérteni, aki többek között az EPH rendszerek felülvizsgálatát is rendszeresen végzi.

De mi is az az EPH? 

Kezdjük az elején! Az emberi test kb. 2/3-a víz, ami különböző sókat tartalmaz, ezért jól vezeti az elektromos áramot. Mikor ér valakit áramütés? Ha feszültség kerül rá. Ezt kell megérteni. A feszültség pedig voltaképpen potenciálkülönbség. Tehát, akkor van gond, ha testünk két pontja között feszültség van, vagy másképp fogalmazva: potenciálkülönbség.

Ha nincs feszültség, akkor nincs gond. Tehát az áramütés elleni védelemnek csak egy feladata van: ne legyünk feszültségen, ne legyen testünk két különböző része különböző potenciálon. Két egyszerre megérinthető pont közötti potenciálkülönbséget nevezzük érintési feszültségnek. Ezért kiemelten fontos, hogy lakásunkban minden azonos potenciálon legyen, és pont ez az EPH rendszer lényege.

Az EPH egy egyenlő potenciálra hozó hálózat. Nem csak a fürdőkád vagy a zuhanytálca bekötése a lényeg. Egy mai épületben nagy kiterjedésű fém hálózatok vannak. Lakóépületek esetében ez többnyire közművezetékeket jelent: gázvezetékekre, vízvezetékre, fűtésköri vezetékekre gondoljunk. Az EPH rendszer lényege ezeknek a vezetékeknek az összekötése, és az épület fő földelő kapcsára csatlakoztatása. A lényeg az, hogy minden ugyanazon a potenciálon legyen, mert amíg nincs potenciálkülönbség, nincs baj. De honnan lenne?

Egy lakóházba több vezeték érkezik kintről, pl. gáz- és vízvezeték. Ezek a vezetékek, amik a földben futnak, össze tudnak szedni kívülről érkező idegen potenciált, akár egy villámcsapás, akár a szomszédban egy földzárlat stb. következtében. (Földzárlat akkor alakul ki, ha egy eszköz meghibásodik, és az áramot a földelés leviszi a földelőszondához. A föld pedig tovább tudja ezt vezetni.) Ezt az idegen potenciált a vezetékek beviszik az épületen belülre, ebből lehet probléma. Két eltérő potenciál között potenciálkülönbség, azaz feszültség tud fellépni. Ha viszont összekötjük a vezetékeket, ugyanazon a potenciálon lesznek, így nem lesz feszültség. Az EPH rendszerrel tehát kivédhetők a potenciálkülönbségek, azaz nem rázhat meg az áram.

Mit kell bekötni az EPH rendszerbe?

A jogszabályok elég szűkszavúan fogalmaznak: a villamos berendezést úgy kell kialakítani, üzemeltetni, hogy ne okozzon veszélyt a környezetére. A hogyan oldjuk ezt meg kérdésre adnak választ a szabványok. Ezek azt mondják, hogy a kívülről érkező idegen potenciált közvetíteni képes, áramot vezető anyagokat kell bekötni az EPH rendszerbe. Mindazokat, amik nem tartoznak az elektromos hálózathoz. Például a vízvezetékcső, ami jó vezető. 

Akkor is kell EPH, ha a házban minden vízvezetékcső műanyag?

Értelemszerűen, ha műanyag csőről, KPE csőről beszélünk akkor a bekötés indokolatlan. Hasonló a helyzet, amikor közben van egy szigetelő közdarab, akkor az ez utáni részt sem kell már bekötni.

Az EPH rendszer kialakítására nincs kőbe vésett szabály, mindig egyedileg kell megítélni. Ami nem vezetőképes, azt értelmetlen bekötni. Mindig azt kell vizsgálni, hogy tudunk-e bárhogy két olyan fémtestet megérinteni a házban, ami különböző potenciálon lehet. Például a mosdó csaptelephez közel van a radiátor. A fűtésköri cső nem feltétlenül lesz azonos potenciálon a vízvezetékkel. Ez komoly veszélyforrás!

Ki dönti el, hogy mit kell egyenlő potenciálra hozni?

Az épületek, villamos berendezésének áramütés elleni védelmére van egy külön szabvány, az MSZ HD 60364-4-41, ami az áramütés védelmi módokkal foglalkozik.

Lakóépületek esetében általában az 1-es érintésvédelmi módot alkalmazzák: védelem a tápforrás önműködő lekapcsolásával. Mindennek három alappillére van:

• minden védendő berendezés fém burkolatához egy védővezetést visznek el, vagy a konnektor védővezető érintkezőjén keresztül vagy fixen rákötik. Tehát vagy a konnektor földel, amibe a készüléket bedugjuk, vagy magát a készüléket földeljük. (De nem helyes már ez a megfogalmazás, mert közvetlenül földelt hálózatokat már nem nagyon alkalmaznak a 80-as évektől.) A lényeg az, hogy egy védővezető biztosítja, hogy ha például egy szigetelési hiba miatt a mosógép, hűtőszekrény, mikró, vasaló fém burkolatára kikerülne valami feszültség, abban az esetben működésbe hozza a kismegszakítót vagy biztosítékot a biztosíték táblán. 

Ez az elsődleges megoldás, emellett  van két kiegészítő védelem:

• az EPH rendszer 
• és az áramvédő kapcsoló, azaz a FI relé (érintésvédelmi relé, ÉV relé)

Mindháromnak meg kell lenni, hogy ez az érintésvédelmi mód teljesüljön.

Az EPH rendszer kialakítása

EPH rendszer kialakításakor a főelosztóból egyetlen vezetéket visznek el. A szabvány szerint az épületbe történő belépési ponthoz legközelebb kell az összekötést kialakítani. Általában a közművezetékek egy helyen jönnek be, ott kell a csöveket egymással összekötni, és a fő földelő kapocsra rácsatlakoztatni. Vannak szabványos csatlakozó elemek, ezeket kell a csövekre rárakni. Bilincset vagy EPH szalagot lehet rájuk húzni. Ezeknek is szabványosnak kell lenniük, fontos, hogy ne lépjenek kölcsönhatásba a csövekkel vagy bármi egyébbel.

EPH szalag

Az elektromos rendszer kialakítása után, ha mindent rendben megcsináltak, akkor a kivitelező ad egy nyilatkozatot, hogy a tervező által betervezett dolgok szerint alakította ki a villamos hálózatot. A hálózatra történő csatlakozáskor, a használatbavétel előtt felülvizsgálat kell. A felülvizsgáló megnézi, hogy a helyszínen kialakított villamosberendezés megfelel-e a szabványoknak, s ha minden hibamentes, akkor erről készül egy tanúsítvány. 

A szabványoktól csak akkor lehet eltérni, ha a tervező nyilatkozik, hogy az általa tervezett dolog legalább a szabvánnyal egyenértékű védelmet nyújt. Ezt alá kell támasztani mérésekkel, számításokkal. A lakóknak, tulajdonosnak ebbe nincs beleszólásuk. Ezt a szakemberekre kell bízni. Mind építésnél, mind átalakításnál a minősítés mindig kötelező a használatbavételhez.

Ne felejtsük el, hogy a tavalyi év közepétől az érintésvédelmi felülvizsgálat bérbeadás, valamint tulajdonosváltás esetén is kötelező, amennyiben a következők nem teljesülnek:

• fázisonként 32 A-nél nem nagyobb névleges áramerősségű biztosíték van, és
• 30 mA-nél nem nagyobb érzékenységű áram-védőkapcsolóval védettek a felhasználói berendezések (FI relé).

Mi van akkor, ha gáz van?

A gázberendezés az egy másik dolog. A Gáz Műszaki Biztonsági Szabályzatot kell ezzel kapcsolatban elővenni. Ez támaszt követelményeket. Előírja, hogy a gázvezetékek kiépítése vagy átalakítása után ellenőrizni kell a gázvezetékek EPH hálózatba való bekötését, annak megfelelőségét.

Ha új gázvezetékeket építenek ki, azt be kell kötni EPH hálózatba. Ez azért is nagyon fontos, mert a potenciálkülönbség szikrát okozhat, ami gáz esetében semmiképp nem szerencsés. A gázóránál a két vezeték összekötését is előírják már, mert ha gázórát cserélnek, akkor megszakad a kintről érkező cső és az épületben lévő közötti folytonosság, így ott szintén feszültségkülönbség lehet, ami szikrázhat, és ezt a gázosok nem igazán tolerálják, érthető okból.

Elektromos csatlakoztatással ellátott gázkészülék esetében, például egy cirkó kazánnál, több dolgot is ellenőrizni kell azon kívül, hogy a gázvezeték csatlakoztatva van az EPH rendszerbe.

A gázkészüléknek leválaszthatónak kell lennie az elektromos hálózatról, például, ha konnektorba van bedugva, akkor szereléskor ki tudják húzni. Fix kábeles bekötésnél viszont egy leválasztó kapcsolót kell beépíteni. Áramvédő kapcsolóval kell védeni legalább azt az áramkört amiről a készülék üzemel. 

Ahol csak konvektor vagy gáztűzhely van, ahol nincs elektromos csatlakozás, ott ezek nem játszanak szerepet, ott csak azt kell ellenőrizni, hogy a gázvezeték be van-e csatlakoztatva az EPH rendszerbe, és megfelelő-e az EPH rendszer kialakítása. 

Gázkazán cserénél ugyanaz a helyzet, mint új készülék esetében, hacsak nem teljesen ugyanazt rakják fel, de lássuk be ennek viszonylag kicsi az esélye. Az engedélyeztetést általában a gázkészülék szerelő intézi a szolgáltatóval. Ő tudja, hogy milyen papírokat kell beszerezni, ismeri az engedélyezés folyamatát.

A cirkó kazánnál szintén egyedi elbírálás kérdése, hogy szükség van-e EPH csomópontra, ami összeköti a különböző csöveket, és becsatlakoztatja a  védővezetés hálózatba. 

Kovács Nikoletta