Az EPH rövidítést „villanyos” szakmai berkekben lehet leginkább hallani: ez nem más, mint az egyenlő potenciálra hozás. Az EPH rendszer kialakításával elkerülhetjük, hogy áramütést szenvedjenek az építtetők. De sok a kérdőjel: mikor kötelező? Miket kell rákötni, hogyan kell kiépíteni? Gázos rendszereknél mire figyeljünk? Ki ellenőrzi? Hogyan védjük le magunkat, hogy az utólag kókányoló megrendelő se vehessen elő később? Turi Norbertet, a PROÉV-Team Bt. villamosbiztonsági felülvizsgálóját „villanyoztuk fel” ezekkel a kérdésekkel, köszönjük szépen a segítséget!
Mit is jelent pontosan a potenciálkülönbség, és miért veszélyes?
Áramütést nemcsak akkor szenvedhet valaki, ha konnektorba nyúl, hanem például úgy is, ha két, egymástól eltérő potenciálon lévő pontot egyidejűleg megérint. Az eltérő pontenciálon lévő pontok között feszültség jelenik meg, és ha ezt a testrészeinkkel áthidaljuk, a testünkön áram folyik át, más szóval áramütést szenvedünk.
A földelés szerepe – fontos, kötelező, de önmagában már régóta nem elég
Tegyük fel, elromlott a hűtőgép egy régi, ‘60-as években épült házban, ahol egyes helyiségekben még nem volt kiépítve a földelés. (Hogy mi ez, és miért kell, arra pár mondattal később visszatérünk!) „Zárlatos” lett a gép, pl. megsérült a benne lévő elektromos vezeték védőburkolata, és áramot vezet a hűtőgép fém burkolatába. Megfogjuk, megráz az áram, azaz potenciálkülönbség lép fel a kezünk és mondjuk a talpunk között – örüljünk, ha túléljük!
Ma már ilyen elméletileg nem történhet: minden olyan gépet, ami árammal megy és a külső burkolata (a „teste”) fém, csak földelt (védővezetővel ellátott) konnektorba szabad bedugni, vagy földelt kapcsolattal lehet bekötni. Ha elromlik egy elektromos berendezés, akkor nem az életünket kockáztatjuk, csak azt, hogy hangosan puffogva le kelljen menni a kismegszakítóhoz, és felnyomni a biztosítékot, a gépet pedig morcosan leadni a legközelebbi elektromos hulladékgyűjtő pontra. De mi az a földelés, és miért nem elég magában? Minek hozzá még az EPH, sőt a fí-relé is?
A földelésnek két eleme van: a földelő és a földelő vezeték. A földelő egy fémtárgy, egy földelőrúd vagy más nevén földelőszonda, de lehet lapos szalagföldelő, földelőháló is, amit a talajban a fagyhatár alá fektetnek vagy ütnek le, hogy télen a fagyott föld ne befolyásolja a földelőnk hatékonyságát. A nedves talaj jó vezető. A talajban szétterjed az áram, és nem ráz meg senkit (Olyan is előfordul, hogy az épület betonalapjának a fém vasalását használják: ezt nevezzük alapozás földelőnek.)
A földelőszondák sajnos nem minden esetben működtek tökéletesen: előfordult, hogy nem dugták elég mélyre őket, vagy hosszú ideje a földben vannak és a rozsdásodás (korrózió) elpusztítja őket. Ezért kb. a ‘80-as évtől úgynevezett nullázott rendszereket alkalmazunk, ahol a zárlati áramot nem egy földelőszonda vezeti le a talajba, hanem egy vezeték, a PEN vezető vezeti vissza a transzformátorállomáshoz. (A táptranszformátorok azok a nagy szürke dobozok a lakótelepen vagy a villanyoszlopon.) A transzformátornál egy földelő háló van, ami mindenhonnan összegyűjti a földbe vezetett áramokat.
Bármelyik földelési módot használjuk, végül ugyanaz történik: a hibás gépünktől a zárlati áramot a földelő vezetéken keresztül elvezetjük a földeléshez, ami ott szétterjed és visszajut a táptranszformátor földelőjéig, és bezáródik az áramkör. Ezek azok a zárlati áramok, amik földzárlatkor a földben futnak – erről még szó lesz.
A földelő vezeték (“hivatalosabb” néven védővezető) pedig az, amelyik minden konnektort vagy elektromos bekötést összeköt a földeléssel vagy a PEN-vezetékkel. Ha a gép elromlik, akkor nem rajtunk keresztül folyik az áram, hanem inkább a védővezetőn keresztül indul el a földelés vagy a PEN vezetéken keresztül a transzformátor felé – de „útközben” lekapcsolja a kismegszakítót. A kismegszakító lekapcsolja az áramot az áramkörről, és senki nem hal meg az áramütéstől.
A fi-relé, vagy más néven életvédelmi relé, RC vagy ÉV relé (hivatalosabb nevén áram-védőkapcsoló) feladata hasonló, de sokkal érzékenyebb szerkezet. A fí-relé azt „figyeli”, hogy ugyanannyi áram megy-e „előre”, a fázisvezetéken, mint amennyi aztán „visszafelé” elindul. Ha valahol különbség van, akkor megszakítja a betáplálást – azaz kiold, és igen: senkit nem csap meg az áram. A fí-relé nemcsak testzárlat esetén védhet meg bennünket, hanem akkor is ha például egy sérült hosszabbító kábelt megérintünk.
EPH – miért kell, mire való?
Az áram akkor is megrázhat minket, ha mindenhol faintos a földelés. Hogyan?
Tegyük fel, odakint vihar van és villámlik. Mi erről mit sem tudunk, vidáman zuhanyzunk a zuhanyzóban, hangosan énekelve. Kilépünk a zuhanyzóból, megtámaszkodunk a mosógépen, de megcsúszunk, és megfogjuk a csapot is. Hopp! megrázott az áram! Azaz: potenciálkülönbség lépett fel a feszültség alatt lévő csaptelep és a védővezetékkel leföldelt gépünk teste között, és éppen vezetjük az áramot. Hogy a csudába lehet ez? Például úgy, hogy a villám belecsapott a közelben a földbe. A földben fut egy fém vízvezeték, ami bejön a házba, és a csővezeték úgynevezett idegen potenciált vezet a csaptelephez. Ugyanilyen eredménnyel jár, ha a közelben egy fent leírt földzárlat van. Az „áram” elindul a ház földelése felől a talajban, csakhogy közbejöhet egy csővezeték, ami eltéríti. Egyenesen be a fürdőszobai csaphoz… Az EPH azt oldja meg, hogy hiába van ez a „kóbor” áram a házban, senkit ne rázzon meg az áram. Az EPH tehát nem azt előzi meg, hogy semmi ne legyen feszültség alatt, „csak” azt, hogy a különböző testek között, amik képesek vezetni az áramot (példánkban a vízcsap és a mosógép, ami le van földelve) ne legyen potenciálkülönbség. Ha nincs potenciálkülönbség, nincs feszültség, akkor nincs gond. Az EPH rendszernek ennyi a lényege: soha ne történhessen olyan, hogy a testünk két pontja különböző potenciálon van. Ezt pedig csak akkor előzhetjük meg, ha a körülöttünk lévő elektromosan vezető tárgyak sem lehetnek soha különböző potenciálon. Kössük össze tehát őket!
Az EPH-val a különböző vezető anyagú dolgokat egymással és a villamos berendezés védővezetős hálózatával összekötjük, így a kívülről érkező potenciál minden ponton megemelkedik, de nem lesz köztük eltérés, és így feszültség sem. Erre szolgál az EPH rendszer, vagyis az egyenlő potenciálra hozás. – Alapvetően ez az elnevezés szakmai körökben már nem használatos, a szabványok a „védő-összekötő vezető” kifejezést használják, én az egyszerűség kedvéért továbbra is EPH-nak fogom nevezni – folytatta szakértőnk. Az EPH rendszer alapvetően több célból is készülhet, lehet érintésvédelmi célú, villámvédelmi célú, sőt akár üzemviteli célú is. Most az érintésvédelmi céljáról lesz szó.
Nézzük meg közelebbről az EPH-t!
Egy mai épületben rengeteg minden vezetheti a „kóbor” fesztületséget. Sok ilyen, nem az elektromos hálózathoz tartozó, áramot vezető dolog lehet. Ilyenek a közművezetékek, pl. vízcső, gázcső, fűtésköri csövek. Ezek a csövek az épületen kívülről, többnyire a földben futva érkeznek az épületbe. A szaknyelvben nagykiterjedésű házi fémhálózatoknak nevezzük.
Mikor kötelező és miket kössünk bele?
A jogszabály igen szűkszavúan csak annyit ír elő, hogy a villamos berendezéseket úgy kell kialakítani és üzembentartani, hogy az ne jelentsen veszélyt a környezetére. Ennek a legkönnyebben úgy tudunk megfelelni, ha a kialakításkor a szabványoknak megfelelünk.
Lássuk csak az ide vonatkozó szabványokat:
- MSZ HD 60364-4-41 Biztonságtechnika – Áramütés elleni védelem
- MSZ HD 60364-5-54 Villamos szerkezetek kiválasztása és szerelése – Földelő berendezések, védővezetők és védő egyenpotenciálra hozó vezetők.
Az első szabvány az EPH rendszer kialakításával kapcsolatban adja meg a műszaki instrukciókat, a második szabványban a kialakításhoz alkalmazott vezetékek típusát és megfelelő keresztmetszetét lehet megtalálni.
A szabványok szerint ezekre mindenképpen szükség lesz:
Az EPH rendszer minden villamos berendezés kialakításánál kötelező. (Villamos berendezés alatt a kialakított elektromos rendszert értjük, az összehangolt jellemzőjű villamos szerkezetek egymással meghatározott célból összekapcsolt együttesét.) Pl. a klíma vagy a bojler elektromos szerkezetek, villamos gyártmányok, ezek az I-es érintésvédelmi osztályba tartoznak: ez a úgynevezett védővezetős védelem, vagyis a védővezetőt alapvetően rákötik, vagy a dugaszoló aljzatból megkapja.
Az EPH rendszerbe be kell kötni az épületbe beérkező vezető anyagú csöveket az épületbe belépési pontjukhoz a legközelebbi helyen, úgy, hogy azokat egymással is össze kell kötni, majd egy megfelelő keresztmetszetű vezetékkel az épület fő földelő kapcsára kell csatlakoztatni.
Az EPH rendszerbe be kell kötni az épületszerkezeti elemek vezető anyagú részeit is, ha azok érinthetők, illetve minden olyan egyéb vezető anyagú dolgot, ami távoli idegen potenciált közvetíthet. Például a fém ablakkeret, az öltözőszekrény, nem hoz sehonnan semmilyen potenciált, így azokat nem kell bekötni. De vannak olyan épületszereketi elemek, amiket be kell kötni az EPH-ba. Pl. egy irodaházban egy fémoszlop, amit nem burkolnak be a dizájn miatt. Ilyenkor ez az épületben lévő betonvasalással együtt van, ezért ezeket az alapozásnál bekötik – foglalta össze a szakember.
Ezeken kívül az elektromos tervező megszabhat még egyéb bekötéseket is.
A gázra még vannak plusz szabályok
A gázkészülékek, gázvezetékek esetében az üzembe helyezéskor vagy módosítás után a gázszolgáltató a gázműszaki biztonsági szabályzat alapján megköveteli a gázvezetékek és készülékek EPH rendszerbe való csatlakoztatásának a vizsgálatát. Emellett az erősáramú csatlakoztatású gázfogyasztók esetében (például cirkókazán, falikazán) egyéb dolgok ellenőrzését is előírja. Ilyenek például:
- a fogyasztói és a szolgáltatói gázvezeték egyenlő potenciálra hozása a fogyasztásmérőnél
- a gázvezeték csatlakoztatása az épület EPH rendszerébe
- a készülék a villamos hálózatról a létesítési ponton leválasztható legyen
- a készülék elektromos táplálásába egy legfeljebb 30 mA névleges kioldóáramú áram-védőkapcsolót kell beépíteni.
Ezeket tehát a gázszolgáltató megköveteli, és egy villamos biztonsági felügyelő által kiállított bizonylatot kér be a megfelelőségről.
Miket használhatunk a kiépítés során?
Az EPH kialakításához kizárólag EPH-hoz gyártott alkatrészeket szabad felhasználni. Külön kaphatóak a csövekhez méret szerinti bilincsek és szalagok, EPH csomópontok (potenciálsínek). Ezek korrozióbiztos anyagokból készülnek, és megfelelő csatlakoztatási felületük van, ahová a vezetéket be lehet kötni.
– Az EPH vezető keresztmetszete kapcsán a szabvány szerint két szempontot kell figyelembe vennünk. A fő földelőkapocshoz csatlakozó EPH vezető keresztmetszete nem lehet kisebb, mint a berendezésben lévő legnagyobb védőföldelő-vezető (PE-vezető) keresztmetszetének a fele – hívta fel a figyelmünket szakértőnk. Ettől függetlenül a minimális keresztmetszet réz esetén 6 mm2, alumínium esetén 16 mm2, acél esetén pedig 50 mm2.
A szabvány emellett azt is előírja, hogy a keresztmetszetnek réz esetén nem szükséges 25 mm2-nél nagyobbnak lennie, illetve más anyagok esetén ez a keresztmetszet a rézzel megegyező vezetőképességet nyújtó méret legyen. Kiegészítő összekötésnél a minimum keresztmetszet 4 mm2.
Miután tudjuk, hogy mit és hogyan kell bekötni, lássuk mi a tilos!
Tilos az EPH hálózattal összekötni:
- az épülethez csatlakozó fémes csővezetékeknek, illetve fémszerkezeteknek azokat a részeit, amelyek szándékos és ellenőrizhető intézkedésekkel vannak elszigetelve az épület belső csővezetékeitől és egyéb fémszerkezeteitől (pl. katódos korrózióvédelemmel ellátott utcai gázcső);
- azokat a segédeszköz nélkül el nem érhető fémszerkezeteket, amelyek szándékos és ellenőrizhető intézkedésekkel vannak elszigetelve környezetüktől és a földpotenciáltól (ezek többnyire valamilyen jelzőberendezés részei, amelyeket az EPH-ba való bekötésük teljesen hatástalanítaná, pl. betörésjelző);
- az épületet elhagyó, illetve az oda csatlakozó gyengeáramú kábelek fémköpenyeit, árnyékoló szerkezeteit és földelt vezetőereit, kivéve ha ezek EPH-hálózatba kötéséhez üzemeltetőjük hozzájárul.
Ellenőrzési és felelősségi kérdések
A villamos berendezések kialakításánál, annak üzemszerű használatbavétele előtt villamos biztonsági vizsgálatot kell végezni, ennek része az EPH rendszer ellenőrzése is. Emellett van egy teljeskörű szabványossági vizsgálat, amelynek a végeredménye egy tanúsítvány: ez igazolja, hogy a villamos berendezés a vonatkozó műszaki előírások szerint lett kialakítva. A felújítás a szaknyelvben azt jelenti, hogy a villamos berendezést az érvényben lévő műszaki követelményeknek megfeleltetjük. Vagyis sem jogilag, sem szakmailag nem lehetséges olyan, hogy egy lakásban csak a fele vezetékezést vagy néhány dolgot cserélünk ki.
– Természetesen a valóságban mindenki csinál mindenfélét. A villamos berendezésért az üzemeltető felelős, vagyis aki használja azt. A jogszabály a villamos biztonsági felülvizsgálatokat előírja az üzemszerű használatba vétel előtt, javítás, átalakítás után. Emellett munkahelyeken 3 évente, társasházak közös tereinek esetében 6 évente szintén kötelező. A magánlakások esetén a felülvizsgálatot tulajdonosváltás vagy bérbeadás esetén kell elvégezni, amennyiben a villamos berendezésbe nincs áram-védőkapcsoló, azaz fi relé vagy életvédelmi relé beépítve vagy a betáplálás meghaladja a 32 ampert. Arról nem is beszélve, hogy villamos berendezésen átalakítást, módosítást, beavatkozást csak „villamosan” szakképzett személy végezhet – foglalta össze. Egy szerelés után elvégzett felülvizsgálat biztosíték arra, hogy a későbbiekben történt módosításokból adódó jogi hercehurcákat elkerüljük.
A lényeg röviden
Minden villamos berendezés része az EPH rendszer, amennyiben nagykiterjedésű házi fémhálózat van. A földelő rendszerek belső követelménye, hogy minden vezetőanyagú szerkezetre csatlakoztatva legyen a védővezető, ki legyen építve az EPH rendszer, és áram-védőkapcsolót kell alkalmazni.
Létesítéskor, átalakításkor, javításkor kötelező a villamos biztonsági felülvizsgálat, amit villamos biztonsági felülvizsgáló végez és dokumentál.
A gázszolgáltatók külön EPH bizonylatolást kérnek, ezt is felülvizsgálók adják ki.
Kis Zsuzsanna
