Építőanyagok helyettesítése: csak a tervező és a megbízó írásos hozzájárulásával!

Adhatunk más építőanyagokra árajánlatot, mint ami a tervben van, ha tudunk egy olcsóbb, de minden szempontból legalább ugyanolyan jó anyagot? Érhet minket bármilyen hátrány, ha más anyagot építünk be, mint amit az építész megadott?

Ne a kivitelező tervezze meg az épületet!

2013-ban hozták meg az európai uniós jogharmonizáció miatt a 275/2013-as kormányrendeletet, az építési anyagok betervezhetőségéről és beépíthetőségéről. Ezt az építész szakma csak „CPR”-ként szokta nevezni – egyébként nem helyesen, mert az egy másik EU-s rendelet. De ha már ez az elnevezés terjedt el, használjuk rá mi is ezt a „becenevet”.

Ennek a rendeletnek az a célja, hogy ne a kivitelező, hanem az építész tervezze meg az épületet. És az is, hogy ha nem lesz jó az elkészült épület, akkor valakit felelősségre lehessen vonni. Ha a tervező nem jó anyagot tervezett be, vagy nem készítette el elég pontosan a tervet, nem adta meg elég pontosan az anyagokat vagy a teljesítményszinteket, akkor őt. Ha a kivitelező nem azt az anyagot építette be, amit a tervező betervezett, akkor pedig őt.

Milyen teljesítményszinteket?

A tervező kétféleképpen adhatja be a beépítendő építőanyagokat (“CPR”-ül: építési termékeket): 

• vagy konkrét anyagot ír be a tervbe
• vagy pedig ún. elvárt teljesítményt ad meg minden olyan építőanyagra vagy építési rendszerre, amit beépítenek és az épület tulajdonságait meghatározza. 

Tehát beépített szekrényre nem, de téglára, hőszigetelésre, vízszigetelésre igen.  Például megadhatja, hogy a tégla Leiertherm 38 N+F legyen. Ez konkrét anyag. Viszont ezáltal a tégla összes olyan tulajdonsága fontossá vált a törvény szerint, ami a teljesítménynyilatkozatban van. A tervező megadhatja ehelyett azt is, hogy a tégla hővezetési tényezője (azaz lambdája) 0,15 W/mK és a szabványos nyomószilárdsága 11 N/mm² legyen. Ezek elvárt teljesítményszintek.

Gyönyörű elmélet! És mi ehhez képest a gyakorlat?

2013 táján a csapból is a „CPR” folyt az építész továbbképzéseken. Azóta viszont sok idő eltelt, és mintha kissé feledésbe merültek volna a tudnivalók. Emlékezzünk csak rá: 2016-ban például közbejött az egyszerű bejelentés, az ő „csökkent értékű” kiviteli tervével. Egy ideig például metszetet sem kellett beadni egy családi ház elkészítéséhez, de „tájba illesztett” látványtervet igen. Hogy a csudába lehet rétegrendeket és precízen kiírt építési termékeket megadni, amikor még metszet sincs? Ez után is közbejött még pár változás az építési törvényekben – a magyar építészek élete valahogy soha nem az állandóságról szól.  

A „CPR”-nek megfelelően elvárt teljesítményszinteket kiírni egyébként is roppant macerás. Az utolsó hőszigetelés lambdáját (hőszigetelési képességét) vagy páraáteresztő képességét is kivadászni a teljesítménynyilatkozatokból több órás munka. Írjuk inkább oda azt, hogy „Austrotherm AT H-80”, abból baj nem lehet, aztán ha a kivitelező mást épít be, az már az ő baja.

Másrészt lehet, hogy az építész továbbképzéseken egy ideig pörgött a téma,  csakhogy sem a kivitelezőket, sem a felelős műszaki vezetőket (FMV) nem képezték ki arra, hogy mi az építőanyagok helyettesítésének a menete. Ha évtizedeken keresztül az volt az aranyszabály, hogy „ugyanolyan jót vagy jobbat” be lehet építeni, és a kivitelezőket nem tájékoztatta senki arról, hogy ez már régóta nem így van, akkor mégis, honnan kéne nekik tudniuk, hogy a szabály már réges-régóta nem aktuális? 

A harmadik ok, ami miatt nem ment át a „CPR” a szakmai köztudatba, az az, hogy semmiféle retorzióra nem számíthatott az építész, ha nem a „CPR” szerint tervezett. Pontos, precíz tetőfólianév (pl: Dörken Delta Maxx Plus páraáteresztő tetőfólia) vagy elvárt teljesítményszint (pl: 190 g/m² tömeg, 0,17 Sd-érték, stb.) helyett csak annyi van a terven, hogy „PE tetőfólia”? Örüljünk, hogy egyáltalán terv van! A kivitelező tehát beárazta azt, amit tudott, ha pedig a rossz anyagválasztás miatt garanciális problémák léptek fel, akkor vagy mérgesen (és sok saját költséggel) kijavította a munkát, vagy rosszabb esetben, ha egy szakácsból átképzett „építési vállalkozóról” volt szó, akkor gyorsan, sértetten kereket oldott, hogy aztán egy rendes szaki javítsa ki.

Pedig egyébként egy építésfelügyeleti ellenőrzésen is kibukhat a dolog. Tervező is kaphat(ott volna) büntetést a nem megfelelő terv miatt. Kivitelezőként egy csomó építési termék teljesítménynyilatkozatát fel kell töltenünk az e-naplóba. Ha egyszerű bejelentéses épületről van szó, amit saját részre építtet a megrendelő, akkor pedig be kell tudni mutatni egy esetleges ellenőrzés során. Csúnya következményei is lehetnek, ha „nem a terv szerint” épít a kivitelező. De az elmúlt években az építésfelügyelet bizony elég komoly emberhiánnyal küzdött. Nem nagyon volt idejük az ellenőröknek ellenőrizi.

Ó, ez a slendrián rétegrendi és anyagkiírás biztosan csak a kisebb építkezések hibája volt, egy nagy építkezésen az utolsó szegig, az utolsó csomópontig ki van dolgozva minden, és aztán a kivitelezők pontosan a terv szerint dolgoznak, hát nem igaz? Jaj, de mennyire, hogy nem! A nagyobb generálkivitelező cégek, a mindenféle -ÉV és -Ber végződésű vállalatok sok esetben sportot csinálnak abból, hogy teljesen más, gyakran jóval olcsóbb műszaki megoldásokat és építési termékeket építenek be, mint amik a terveken vannak. „Itt írd alá!” mondják utólag (!) az építésznek. Neki pedig nem sok választási lehetősége van, ha a következő tenderen is indulni akar… 

Jó, akkor hogyan helyettesítsünk egy építési terméket egy másikkal? 

Tegyük fel, hogy a tervben szereplő Austrotherm helyett van egy teljesen ugyanolyan jó Bachl hőszigetelés a tüzépen, de 30%-os árengedménnyel. Miért ne lehetne azt beépíteni? Vagy ha minekünk az egyik tetőcserépgyártó céggel van jó kapcsolatunk, miért ne használhatnánk az ő rendszerüket a tervező „liblingje” helyett? Hogyan lehet változtatni a betervezett anyagokon (ezt hívják helyettesítésnek) és lepapírozni, hogy senkit ne büntessenek meg? 

A CPR rendelet (elméletileg) a tervező és a felelős műszaki vezető vállára elég nagy terhet rak. Az építész felelőssége, hogy a megfelelő építési termékeket tervezze be, az FMV-é pedig elvileg az, hogy minden a terveknek megfelelően épüljön, az utolsó építési termékig. De kivitelezőként hogyan kell helyettesíteni, kiváltani egy terméket? Önkényesen semmi esetre sem. Ilyen esetben ugyanis az összes felelősséget nekünk kéne viselni. Ha beázik a tető a rossz rétegrend miatt, vagy ha penészes lesz a fal, mert kihagytunk egy-két „hozzávalót”, akkor miénk a felelősség. 

Kérdezzük meg a tervezőt, hogy hozzájárul-e a váltáshoz, még mielőtt másik terméket építenénk be! Hogyan? Hivatalosan sajnos nem elég, ha a tervező leírja, hogy egy adott termék ugyanolyan jó. A jogszabály szerint a helyettesítésnél az építés három szereplőjének egyet kell értenie: azaz a tervezőnek, az építtetőnek és a kivitelezőnek.

A helyettesítést le kell papírozni

Akkor is, ha a tervező konkrét terméket írt a tervbe, és akkor is, ha terméktulajdonságot/tulajdonságokat írt, aminek a helyettesítő építőanyag nem felel meg. Na de hogyan?

Az építkezés alatt az e-naplóba fel kell tölteni minden változást, ha egy termék helyett egy olyan másikat választunk, amelyiknek a lényeges terméktulajdonsága más, mint ami az engedélyes, az egyszerű bejelentéses (vagy a kiviteli) tervben meg van adva. Célszerű ezt nem egyenként, hanem csoportosan tenni. Hogyan? Egy ún. módosítási jegyzék formájában. 

A legjobban akkor járunk, ha a felelős műszaki vezető vagy a tervező készít egy táblázatot azokról az építőanyagokról, amiket helyettesíteni akarunk, és ezek lényeges terméktulajdonságairól. Ezt a

1. a tervező
2. a kivitelező felelős műszaki vezetője és
3. az építtető is aláírja, hogy hozzájárulnak ezeknek a termékeknek a megváltoztatásához.

Ha ez nincs meg, vagy ha a tervező vagy az építtető nem írja alá, és a kivitelező beépíti a helyettesített anyagot (és az építésfelügyelet ellenőrzést tart): a kivitelezőt megbüntethetik. 

Ha nem e-napló köteles az építkezés, akkor ezt a módosítási jegyzéket ugyanúgy tartsuk készenlétben, ahogy az építési termékek teljesítménynyilatkozatát!

Sipos Anna