Iparűzési adó: hány helyre kell fizetnünk?

Nyakunkon az iparűzési adó május végi bevallása és befizetése. Építőipari vállalkozások keserűen szembesülhetnek azzal, hogy nem csak egy helyre kell adót fizetniük, mert több önkormányzatot is érint a tevékenységük. Figyeljünk a számokra, egy-egy nap is döntő lehet ebben a kérdésben!

Iparűzési adót minden olyan önkormányzatnak fizetnünk kell, ahol a vállalkozás telephellyel rendelkezik. Gondolhatnánk, hogy ott, ahol a cégünk székhelye és telephelye van. Építési vállalkozásoknál azonban ez nem ennyire egyszerű. 

A helyi adókról szóló törvény szerint telephelynek kell tekinteni annak az önkormányzatnak a területét is, ahol a vállalkozó építőipari tevékenységet folytat, és ennek az időtartama meghaladja a 180 napot.

Fontos emlékeztetnünk a vállalkozókat arra, hogy a korábban nagy terhet jelentő ideiglenes iparűzési adót már 2021-ben megszüntette a kormány. Azóta a rövid, 30-180 napig tartó kivitelezési munkák nem hoznak magukkal adófizetési kötelezettséget. Megmaradt azonban a 180 napon túli adófizetés.

A törvény pontosan megszabja azt is, hogy mit kell egy építési munka kezdetének és végének tekintenünk. Kezdete a tevékenység megkezdésének a napja, a végeként pedig azt a napot kell figyelembe venni, amikor a megrendelő elfogadja a kivitelező teljesítését. Tehát nem az ingatlan készültségéhez, használatba vételéhez kötjük a munka befejezésének az időpontját, hanem csak az általunk végzett munkarész elfogadásához. 

Itt ne csak azokra a vállalkozókra gondoljunk, akik generálkivitelezőként dolgoznak egy-egy építkezésen. Belecsúszhat a 180 napos határidőbe bármely alvállalkozó is, aki egy-egy részfeladatra szerződik csak a kivitelezésen. Az is előfordulhat, hogy a munka elhúzódik. Vízszerelőként kiépítjük a hálózatot, majd hetekkel később térünk vissza, hogy felszereljük és bekössük a szanitereket. A számlát meg egyszerre intézzük a munka végén. Hiába a több hetes szünet, ez is egy munkának számít, melynek a teljes időtartamát figyelembe kell venni a kezdetétől a végéig.

Hogyan kell számolni a 180 napos időtartamot? 

Az értelmezésben nehézséget okoz, hogy a törvény nem mondja ki egyértelműen, hogy ezt a 180 napot adóéven belül kell-e számolni, vagy összességében. Az építőiparban nagyon is jelentős ez a kérdés, s tudjuk jól, hogy sokszor jelent problémát a vállalkozások számára.

Elkezdünk egy belsőépítészeti munkát szeptemberben, ami a következő márciusban ér véget. Első évben négy hónapot, 120 napot dolgozunk a településen, a következő évben három hónapot, azaz 90 napot. Külön-külön egyik sem éri el a 180 napot, így gondolhatnánk azt is, hogy nem lesz adófizetési kötelezettségünk. A munka teljes hossza viszont meghaladja ezt az időtartamot. Hogyan számoljunk? 

A helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény azt írja elő, hogy 180 napnyi munkavégzéstől keletkezik telephelye egy vállalkozásnak a településen. Adót annak kell fizetnie, akinek telephelye van helyben. Márpedig ha egy munka szeptembertől márciusig tart, akkor a telephely szeptemberben keletkezett. Tehát teljesen mindegy, hogy a munkavégzésből mekkora rész nyúlik át a következő évre. Ha a vállalkozásnak telephelye van a településen, akkor fizetnie kell az adót. A törvény ugyanis nem azt írja, hogy akkor kell adót fizetnünk, ha tárgyévben a munkavégzés időtartama meghaladja a 180 napot. A logikája ennek az ellenkezője. Ha az építőipari munka teljes időtartama meghaladja a 180 napot, akkor a vállalkozásnak telephelye létesül a városban. És ahol telephelye van, ott fizetnie kell az iparűzési adót.  

A vállalkozás számára ez azt is jelenti, hogy amikor a munka elkezdődik, meg kell becsülni annak hosszát. Ez nem egy lehetetlen feladat, hiszen fő- vagy alvállalkozói szerződésünk is tartalmazza a vállalt feladat teljesítési határidejét. Az adózás rendjéről szóló törvény szerint ha valahol telephelyet létesítünk, akkor azt 15 napon belül be kell jelenteni az önkormányzat adóhatóságának. 

Sajnos azt viszont nem rendezi a törvény, hogyan járjünk el, ha előre nem ismerjük a munkavégzés várható időtartamát. Ebben az esetben csak józan eszünkre hallgathatunk: akkor jelentkezünk be telephelyként, ha a munkavégzés időtartama váratlanul átlépte a 180 napot, vagy láthatóan át fogja lépni ezt az időtartamot. 

Ugyanígy járjunk el abban az esetben is, ha több kisebb munkát végzünk egy adott település területén. Külön-külön egyik sem éri el a 180 napot, együttesen viszont meghaladják azt. Ilyen esetben is akkor jelentsük be a telephelyet, ha a tárgyévben az adott településen végzett munkák időtartama göngyölítve elérte a 180 napos korlátot.

Hogyan osztjuk meg az iparűzési adót? 

Ha az iparűzési adót nem egyszerűsített, hanem általános módon számoljuk, akkor az adóalapunkat meg kell osztani az érintett települések között. Ha az iparűzési adó alapja nem éri el a 100 millió forintot, akkor a megosztásra a törvény három lehetőséget ad:

• személyi ráfordításokkal arányos megosztás
• eszközértékkel arányos megosztás
• a kettő kombinált módszere. 

A személyi ráfordításokkal arányos megosztás során azt kell figyelembe venni, hogy mennyi a bérköltségünk és más személyi kifizetés, majd ezt kell arányosítani az egyes telephelyek között. Ha például a székhelyén dolgozók számára fizetjük ki az összes személyi költség 40 százalékát, és a telephelyen dolgozók számára a 60 százalékot, akkor ebben az arányban kell megosztani az iparűzési adó adóalapját is a települések között. Magát az adót pedig az így kapott adóalapból a helyben érvényes adókulccsal számoljuk ki. 

A másik módszer nem a személyi költséget veszi figyelembe, hanem az adott településen használt tárgyi eszközök értékét. Ha egy eszközt több helyen is használnunk, akkor ott kell figyelembe venni, ahol a munka irányítása történik. Járműveket a tárolási helynek megfelelő településen kell beszámítani. 

A lényeg, hogy az iparűzési adóalap mindkét esetben változatlan marad, csak a kettéosztás arányai változhatnak az egyes módszerek alapján. Más a helyzet azonban, ha az egyszerűsített adófizetési mód alá tartozunk.

Egyszerűsített adóalap

Az egyszerűsített adóalap-meghatározást 2023 óta alkalmazhatják a 25 millió forintot meg nem haladó bevételt elérő vállalkozások (kiskereskedők 120 millió forintot választhatják ezt a módszert). Az adóalapot ez esetben sávosan, átalányban állapítjuk meg:

• 12 millió forint bevétel alatt 2,5 millió
• 12-18 millió forint között 6 millió és
• 18-25 millió forint között 8,5 millió  forint az adóalap (kiskereskedőknél 18-120 millió között). 

A fizetendő adó pedig az egyszerűsített módszerrel meghatározott adóalap és a helyben érvényes adókulcs szorzata lesz. 

Több telephely esetén a gondot az jelenti, hogy az egyszerűsített módszer nem engedi az adóalap megosztását. Ha tehát több telephelyünk van például építési munka miatt, akkor mindegyik településen meg kell fizetni az elért sáv szerinti adóalap utáni adót. Ebben az esetben nincs arányosítás sem. A vállalkozó a teljes nettó árbevétele alapján állapítja meg az adóalapot, s az ennek megfelelő adót kell megfizetnie mindegyik érintett önkormányzat számára.

Nagy Csaba