Jelenléti bónusz – ha lehet, inkább ne használjuk!

Egyre több munkahelyen csábítják az új dolgozókat akár napi 2 ezer forintos jelenléti bónusz ígéretével is. A plusz pénzhez akkor jut hozzá a dolgozó, ha folyamatosan jelen van a munkahelyén, nem megy szabadságra és nem lesz beteg sem. Első hallásra jó ösztönzőnek tűnik, valójában azonban a törvénysértés határán mozgunk vele. 

A munkaerő-hiány növekedésével a munkaadók minden eszközt bevetnek, hogy magunkhoz édesgessék a munkahelyet keresőket. Talán emiatt is van, hogy ismét feltűnt a juttatások között a jelenléti bónusz is. Álláshirdetésekben nyíltan szerepel, napi, havi formában egyaránt találkozunk vele, akár péket, akár kőművest keresnek a hirdetésben. 

De mi is az a jelenléti bónusz? A munkaadók egyfajta pótlékként alkalmazzák ezt az eszközt. Egy fix összegű fizetés-kiegészítésről van szó, amihez a munkavállaló csak akkor jut hozzá, ha az adott időszakban minden nap dolgozik. Nem lesz beteg, nem vesz igénybe táppénzt, és nem megy szabadságra sem, ellenben minden nap jelen van és felveszi a munkát. 

Valójában nagyon is igazságtalan

Első látszatra egy remek ösztönző lehetőségről van szó, hiszen szorgalmasabbá, kitartóbbá teszi a dolgozókat. A munkaadó így megmenekül a helyettesítések gyötrő feladata elől. Ha nincs hiányzás, nem kell sok pénzért valaki mást ültetni ugyanarra a posztra. A dolgozó pedig többet keres – mi baj lehet ezzel?

Véleményünk szerint a jelenléti bónusz ma egy szürke zónában létező eszköz, amit nem tilt ugyan a törvény, de erősen sértő, megkülönböztető és igazságtalan. A szabadság, a betegszabadság törvény adta joga a munkavállalónak, a bónusz megvonása pedig akkor sújtja őket, amikor élnek e törvény adta jogukkal. A jelenléti pótlék ráadásul arra ösztönzi a munkavállalókat, hogy betegen menjenek be dolgozni, s ne merjenek betegszabadságra menni. Akkor ugyanis ugrik a bónusz, s az a havi 20-40 ezer forint nagyon tud hiányozni az otthoni költségvetésből. Ez az eszköz azt állítja követendő példának, aki betegen is bemegy dolgozni, rongálva saját egészségét és veszélybe sodorva munkatársait is. A jelenléti díjazás nem azokat bünteti, akik visszaélés-jelleggel maradnak otthon betegségre hivatkozva. A jelenlétre alapozott plusz díjazás kárát azok látják, akik valóban megbetegednek, önhibájukon kívül keresőképtelenné válnak. Esetleg gyermekük betegsége miatt kell otthon maradniuk. 

Sérül az egyenlő bánásmód

A jelenléti díjazás alkalmazásával a munkaadó valójában megkerüli a munkaügyi törvényeket. Arra ösztönzi a dolgozóit, hogy menjenek betegen dolgozni, vagy hagyják otthon magára beteg gyermeküket. Ez számukra így egy hátrányos megkülönböztetés, ami akkor is igazságtalan és diszkriminatív, ha a törvény szövege nem tiltja ennek az eszköznek az alkalmazását. 

Bár a törvény közvetlenül nem foglalkozik ezzel a jelenséggel, egy hátrányt elszenvedő, pert indító munkavállaló jó eséllyel nyerne munkaadójával szemben. Az egyenlő bánásmódról szóló törvény közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek nevezi mindazokat a rendelkezéseket, melyek miatt valaki a többieknél kedvezőtlenebb bánásmódban részesül. E hátrányos megkülönböztetések egyike például az egészségi állapot alapján történő megkülönböztetés. A kisgyermekes anyák vagy a valamilyen állandó betegséggel küzdő dolgozók valószínűleg jóval többször esnek el ettől a bonusztól, mint társaik. Így ez az eszköz sérti az egyenlő bánásmód követelményét. 

Nagy Csaba