Kamera a ház körül

Jelentősen növeli a biztonságot, ha kamerákkal védjük egy lakás, egy telephely vagy egy építkezés területét. Azt azonban ne feledjük, hogy a kamerák használatához aprólékos, szigorú szabályokat kell betartanunk, különben könnyen az adatvédelmi hatóság eljárásában találjuk magunkat!

Aki biztonsági kamerákat telepít, az szeretné minél nagyobb hasznát venni a felszerelt eszközöknek. A cél az, hogy a kamera minél többet lásson, és minél hatékonyabban használhassuk fel ezeket a képeket. A probléma az, hogy ez a szándék nehezen illeszthető össze az adatkezelési szabályokkal. A kamerák ugyanis sérthetik mások magánélethez való jogát. 

Mikor szerelhetünk fel egy kamerát? 

Magánterületre, ahol nem lát másokat, természetesen korlátozás nélkül tehetünk kamerát. Itt nincs adatkezelés. Minden más esetben be kell tartani az adatvédelmi szabályokat. A kamerás megfigyelés elég mély beavatkozás az emberek életébe, így megfelelő indok nélkül nem nyúlhatunk ehhez az eszközhöz. Az európai adatvédelmi szabályok elvárják, hogy minden esetben vizsgáljuk meg a kisebb súlyú beavatkozások lehetőségét is. Azaz mielőtt kamerákat szerelünk fel, gondoljuk át, nem lehetne-e ugyanezt a védelmi célt más eszközzel is elérni? Például kerítéssel, riasztóval, rendszeres őrjárattal. Néha akár az erősebb világítás is hatékony megelőzés lehet a betörés, lopás és rongálás ellen. 

Ezt a mérlegelést nem csak magunkban gondolkodva kell elvégeznünk, hanem kell, hogy legyen írásos nyoma is. Az uniós adatvédelmi rendelet, a GDPR egy úgynevezett érdekmérlegelési teszt elvégzését írja elő ilyen esetekre. Ebben fel kell mérni, hogy a kamera felszerelése milyen szinten sérti az érintett személyek jogait, s van-e más eszközünk arra, hogy érdeksérelem nélkül vagy kisebb beavatkozással elérjük a kitűzött célt. 

Az érdekmérlegelési tesztben le kell írni a tervezett kamera használatának a fontosabb körülményeit:

• mi a célunk, milyen érdekünk fűződik a megfigyeléshez
• mennyi ideig akarjuk tárolni a felvételeket, azokat milyen célra lehet felhasználni
• ezeket a célokat meg lehet-e valósítani más, az érintettek számára kevésbé zavaró, korlátozó eszközzel
• az érintetteknek milyen jogait korlátozzuk a megfigyeléssel
• össze kell hasonlítani, hogy a mi érdekünk az erősebb, vagy az érintetteknek a korlátozás alá eső joga
• ki kell dolgozni azokat az intézkedéseket, amik csökkentik az érintettek jogsérelmét.

Konkrét és valós érdeket kell feltüntetnünk. Például konkrét vagyonvédelmi érdek, ha volt már korábban lopás vagy lopási kísérlet, vagy ha igazolható az erős veszélyeztetettség. Ha nincs tényleges fenyegetettség, az adott területen nem kiugróan magas a betörések, lopások, rongálások gyakorisága, akkor ez nem igazolja a vállalkozás jogos érdekét a megfigyelésre.

A jogos érdek megállapítása ráadásul nem örökre szól, azt időről-időre felül kell vizsgálni. Ha például valóban lopásveszélyes volt a környék, de a rendőrség fellépése ezt idővel megváltoztatta, akkor már nem lehet indokolt a kamerák működése sem.

Ennek az érdekmérlegelési tesztnek az elkészítéséhez nem árt, ha adatvédelmi kérdésekben jártas szakértő közreműködését vesszük igénybe. Nem kötelező szakemberhez fordulni, de a szabályok és eljárások hiányos ismerete nem mentesít azok betartása alól. 

Mit láthat a kamera?

A fő elvárás, hogy a kamera csak a saját tulajdonra irányulhat, a megfigyelés a saját terület határáig terjedhet. Figyelhetjük a telephelyet, de a telep előtti nyilvános parkolót már nem. Figyelhetjük a ház bejáratát, de a ház előtt parkoló autót már nem, ha az közterületen áll. Még a videós kaputelefonok esetén is figyelembe kell venni, hogy azt már ne lehessen felismerni a képen, aki nagyjából egy méternél távolabb áll a kaputól. 

A gyakorlatban ezt nem is olyan könnyű teljesíteni. Ha egy családi ház bejáratát figyelő kamerát telepítünk, akkor azt úgy kell elhelyezni, hogy a szomszéd területe, az utca és az ott közlekedő emberek már semmiképpen ne kerüljenek a kamera látószögébe. Vagy úgy kell beállítani a kamerát, hogy az a saját területen kívül ne lásson semmit, vagy ha mégis lát, akkor maszkolni kell a képét. Ez azt jelenti, hogy a lencse elé egy takarólemezt kell illeszteni, ami kitakarja a látómező egy részét. A kamera felszerelésénél tehát nem elegendő a tulajdonos adott szava, hogy biztosan nem fogja mások kárára használni a felvételeket. Eleve nem is készülhet olyan felvétel, amin más is látszik, mint az ő saját tulajdona. 

De még saját területen sem irányíthatjuk bármire a kamerákat. Egy munkahelyen, üzletben, irodában nem tehetünk kamerát öltözőbe, próbafülkébe, mosdóba, lakóhelyiségbe sem. Nem figyelhetünk valakit folyamatosan. Ha munkahelyen szerelünk fel kamerát, az nem rögzítheti folyamatosan az ott dolgozók tevékenységét. Még a bolti pénztárost sem figyelheti a kamera munkavégzés közben. Irányulhat a felvétel a pénztárgépre, a szalagra, a kijáratra, de nem leshetjük egész nap kamerán keresztül a pénztáros munkavégzését. 

Ki nézheti meg a felvételeket?

A vállalkozásoknál a legtöbb esetben ez a terület nagyon hiányos. Általában ha valami szükség van rá, akkor egyszerűen a főnök előveszi a felvételt és megnézi egyedül, vagy valamelyik munkatársával. Megnézi, ha lopásra gyanakszik, vagy akkor is, ha egyszerűen csak ellenőrizni szeretné valakinek a munkáját. Pedig ez így nem jó, a felvételek megtekintése is egy adatkezelés.

Konkrétan a  vagyonvédelemről szóló törvény írja elő, hogy a rögzített kép- és hangfelvételek megismerésének okát és idejét, valamint a megismerő személyét jegyzőkönyvben kell rögzíteni. De  jegyzőkönyvnek minősül az ezen adatokat igazolható módon tartalmazó elektronikus nyilvántartás is (2005. évi CXXXIII. tv. 31.§).

A kamerák felvételeit nem lehet ötletszerűen nézegetni, alapos indok kell azok átvizsgálásához. Azt is meg kell határozni előre, hogy egyáltalán ki nézhet bele a felvételekbe és milyen körülmények között. 

Kihez kerülnek még a felvételek?

Nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt a kérdést sem, hogy a felvételek rajtunk kívül kerülnek-e még más hatókörébe és akár nálunk van, akár másnál, gondoskodunk-e azok biztonságáról. Nem mindegy, hogy a felvételt az irodában őrizzük, egy vagyonvédelmi céghez futnak be a képek, vagy egy ingyenes felhőtárhelyen tároljuk? A GDPR szempontjából adatfeldolgozónak minősül mindenki, aki például tárhelyszolgáltatóként kapcsolatba kerül a felvételekkel. Ez nem tilos, de ha nem tüntetjük fel a szerepeket, az növeli az adatvédelmi hatóság büntetésének az esélyét. 

A tájékoztatás a legfontosabb

Az adatvédelmi szabályok kulcsa a tájékoztatás. Nem tilos mások adatait kezelnünk, de tennünk kell arról, hogy erre meglegyen a megfelelő jogalapunk és az érintett személyek megismerhessenek minden körülményt. Ez azt jelenti, hogy már a kamerával védett területre történő belépés előtt tájékoztatnunk kell őket arról, hogy itt kamerás megfigyelés folyik. 

A gyakorlatban ez úgy működik, hogy már a bejárat előtt el kell helyezni a megfigyelésre vonatkozó figyelmeztető feliratot vagy képi jeleket (a jelölésnek nincs kötött formája.) Ezt nem csak a bejáratnál kell megtenni, hanem minden egyes helyiségben, területen, ahol kamerás megfigyelés történik.

Minden egyes kamerára külön adatvédelmi tájékoztatót kell készíteni (vagy készítünk egy közös tájékoztatót, melyben minden kamera fel van sorolva). Ebben pontosan be kell mutatni, hogy a kamera mekkora területet figyel. Például készítünk egy alaprajzot a megfigyelt területről és azon bejelöljük az egyes kamerák látószögébe eső területet. Ezt minden egyes kameráról külön el kell készíteni, és az adatvédelmi tájékoztatónak is elérhetőnek kell lenni minden egyes kameránál.

Az adatvédelmi tájékoztatónak tartalmaznia kell azokat a kérdéseket is, melyekről eddig szót ejtettünk:

• a kamerahasználat célját és jogalapját
• a felvétel tárolásának helyét és időtartamát
• azt, hogy kik nézhetik vissza a felvételt
• a visszanézés és felhasználás szabályait
• az adatbiztonsági intézkedéseket (hogyan védjük illetéktelenektől a felvételeket)
• és az érintettek jogait (2005. évi CXXXIII tv. 28. § 2.d.).

Ne essünk abba a hibába, hogy esetleg megpróbálunk egy mástól kapott, lemásolt adatvédelmi tájékoztatót használni, megtakarítva a saját dokumentum kidolgozását.  Nem fogunk megfelelni az előírásoknak, ha a kamerákhoz csak valami általános szöveget mellékelünk, vagy csak annyit írunk egy általános tájékoztatóba, hogy a területen elektronikus megfigyelőrendszert alkalmazunk. 

Ki fogja ezt vizsgálni és miért?

Hivatalból induló adatvédelmi hatósági vizsgálatra nagy valószínűséggel nem kell számítanunk. A NAIH, a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság néhány kiemelt ügyet leszámítva bejelentések alapján indít eljárást. Ilyenkor egy érintett személy tesz bejelentést például arról, hogy őt törvénytelenül figyelik a kamerával,a hozzájárulása nélkül használják fel az adatait. A NAIH ilyenkor alaposan megvizsgálja a helyzetet. Bekérnek minden dokumentumot, ami az adatkezelésre vonatkozik és megvizsgálják a tényleges állapotokat is. Ilyenkor jönnek elő a hibák, ha például a leírt tájékoztató anyagokban teljesen más van, mint ami a valóságos helyzet, ha hiányzik az érdekmérlegelési teszt és hasonlók. Az esett súlyosságától, az érintett személyek számától, a sérelem mértékétől függően szab ki bírságot a hatóság ilyen esetekben. Könnyen milliós büntetéseket is kaphatunk a szabálytalanságok miatt, ezért érdemes inkább aprólékosan megfelelni az előírásoknak. 

Nagy Csaba