Mibe kerül, ha a mire kell engedély részt rosszul értelmeztük?

Cikksorozatunk első részében Jenei Viviennel jártuk körbe, hogy mire kell, és mire nem kell engedély. Nem véletlenül szánunk egy külön írást a büntetési tételeknek, mert ezek bizony nem csekélyek.

Mi van, ha kellene engedély, de nincsen?

Akkor bizony fennmaradási engedélyre van szükség. Ez a tíz éven belül épült épületekre érvényes, és természetesen az engedélyköteles és az egyszerű bejelentéses esetekre is vonatkozik. Ezen túl büntetést is kiszabnak, ez pedig nem aprópénz. 

Vegyünk egy lakóházat példaként! Négyzetméterára 600-1000000.000 forint között bárhol, sőt még ezen túl is alakulhat, de nézzük alapként a 600000 forintot. Na ennek veszik a 12%-át, azaz egy négyzetméterre 72.000 forint esik. Tegyük fel, hogy pusztán húsz négyzetmétert bővíttetettünk, az bizony már másfél millió forintos bírság. És akkor most még csak lakóépületről beszéltünk, ám szálláshely esetében már 20%-ot vesznek alapul. És tegyük hozzá, az építési vállalkozó ugyanúgy megkapja a büntetését, mint az építtető, ha teszem azt, a kedves szomszéd felnyomja a hatóságnál.

Viszont a büntetésnek vannak szintjei. Ha például az alapozásnál csípnek el, akkor a bírság tíz százalékát kell kifizetni. A fenti példánál maradva a 7200 forintot négyzetméterenként. 

A készültségi fokozatok a következők: 

• alapozás, földmunka 10%,

• felmenő teherhordó, szerkezeti fal, függőleges tartó 20%,
• födémépítés 40%, 
• tetőszerkezet 60%, 
• válaszfalak 70%,  
• vakolás 90%, és ha már a burkolat is megvan, akkor megérkeztünk a bírság 100%-ához. 

Mindennek tetejében (szó szerint) a tételeket szintenként kell alkalmazni, azaz többszintes ház esetén az emeletek száma plusz szorzó. 

Támfal építésénél is esélyes a bírságolás, ha a megépítése engedélyköteles, ekkor folyóméterben megy a számolás.

Nem érdemes késleltetni, pihentetni a befizetést, mert bár az első felszólításnak nincsen anyagi következménye, de a másodiknak már igen, ott már másfélszeres szorzó is becsúszik a büntetési képletbe.

És nemcsak a bírság fájhat

Ez még csak a bírság, és akkor még nem említettük a saját munkánkon kívül az építész, a statikus, a gépész, a földmérő stb. hozzáadott értékét, akikre nagy valószínűség szerint újfent szükség lesz. 

Ennek ellenére sokan inkább bevállalják a buktát, tervezés nélkül építkeznek, gondolván, hogy még úgy is jól járnak. De hogyan járnának jól ilyen komoly büntetési tétel mellett? Mert amúgy alapesetben húsz négyzetméter megtervezése nem kerülne másfél millióba. 

Le is bontathatják

De súlyosabb következményekkel is számolnunk kell. Ha az épület nem felel meg a jogszabályi követelményeknek, például nem a beépíthető területen helyezkedik el, túllóg a kereteken, akkor a büntetés: lebontatás. Ennek a költségeit szintén a büntetett fizeti. Egy észak-alföldi megyeszékhelyen épp most bontanak le egy 80 négyzetméteres házat azért, mert nem építési helyre húzták fel azt. És akkor ez jó üzlet? Aligha!

S mégis rendszeresen tűnnek fel olyan tartalmú hozzászólások az internet bugyraiban, hogy “ez az én telkem, azt csinálok vele, amit akarok”. Ez nem igaz. Mert igen, az ő telke, de Magyarország egész területére építészeti szabályok garmada vonatkozik, tehát az “azt csinálok, amit akarok” rész nem stimmel.

Mit tehetünk?

Nemrég a jogalkotók nagyjából az egész építési törvényt átírták. Ez óriási kihívást jelent az építészeknek, hiszen rövid idő alatt kell képbe kerülnünk a törvényi háttérrel úgy, hogy mindemellett a helyi építési szabályok akár évente is változhatnak. A folyamatos önképzés, tájékozódás, utánajárás elengedhetetlen. Jó lenne, ha az emberek értenék, hogy egy építésznek nem csak a “rajzolgatás” a dolga. Rengeteg plusz munkát, jogszabályok közötti bolyongást, fejtörést okoz az, hogy a megvalósítás végül elégedettséggel töltse el a megbízót, magát az építészt, és persze a törvényeket végrehajtó szerveket is.

Horváth Nikoletta