Mikor kell régészeti feltárás építkezés előtt? – Előbb a régészek, utánuk a munkagépek

Gyakori látvány, hogy az építési terület bekerítése után nem a földmunkagépek, hanem a régészek lapátjai és finom ecsetjei veszik át a főszerepet. A beruházók többnyire nem örülnek a régészeknek, hiszen késleltetik a munkát és a beruházónak kell a feltárás költségeit is kifizetnie. A költségek most változtak, a kormány olcsóbbá tette a munkát. A változás ismertetése mellett összefoglaltuk, hogy milyen esetben kell régészeti feltárással kezdeni az építkezést.

Nem örülnek a régészek a változó feltételeknek. A kormány olyan szintre csökkentette a régészeti munkákra fordítandó pénzt, amiből nem valószínű, hogy ki lehet hozni korrekt módon az ásatásokat. A változás egyértelműen a beruházók érdekeit szolgálja, hiszen ezt a pénzt nekik kell kifizetniük. Csak nem mindegy, hogy mennyit: eddig a régészeti feltárás négyzetméterenkénti hatósági ára 4650 forint volt, ezt a mostani kormányrendelet 2520 forintra csökkentette. Ez kevesebb, mint amit 10 éve kellett erre a célra fizetniük a beruházóknak, miközben ne is tegyük mellé, hogy az építési költségek mennyivel emelkedtek ugyanezen idő alatt. Az építési területen ásatást végző múzeumoknak ebből kellene fizetniük az ásást végző munkásokat, más forrásuk nincs erre a feladatra. Mellette ebből kellene költeni a leletek állapotának megőrzésére, restaurálására, tudományos feldolgozására is.

Az ásatásért mindenképpen a beruházónak kell fizetnie. Az örökségvédelmi törvény szerint a régészeti feltárások költségeit annak kell fedeznie, akinek érdekében az elvégzendő földmunka vagy a nyilvántartott régészeti lelőhely bolygatása szükségessé vált (2001. évi LXIV tv. 19.§ 3.). Ha valaki családi házat épít és ott szükségessé válik a régészeti feltárás, akkor neki is a szabott tarifa alapján ki kell fizetni ennek a költségét. Erre azonban elég ritkán kerül sor, hiszen ritkán építkezünk nyilvántartott régészeti lelőhely tetejére. Kivéve persze, ha a ház alapozásával valamelyik régi városunk sűrűn beépített történelmi központját bolygatjuk meg. Ha egy úgynevezett  történelmi városmagban építkezünk, akkor mindenképpen a régészeké lesz az első felvonás, természetesen az építtető költségére. 

Nagyberuházásoknál kötelező az előzetes feltárás

Ha a belvárost és a nyilvántartott lelőhelyeket elkerüljük és véletlenül sem akad meg a markoló lapátja mondjuk egy eddig ismeretlen római kori villa falaiban, akkor régészettel kapcsolatos költség csak a nagyobb beruházások előkészítése során jelentkezik. 

Persze ma már ez a “nagyobb” sem elég nagy. Az örökségvédelmi törvény szerint akkor kell a beruházónak előzetes régészeti vizsgálatot végeztetnie, ha az építkezés teljes bruttó bekerülési költsége eléri az 500 millió forintot. Korábban az egymilliárdos beruházásoknál húzták meg a határt, 2018 óta viszont ennek a felét, az 500 millió forintot elérő építkezések számítanak nagyberuházásnak. Így míg korábban tényleg csak a legnagyobb beruházások esetén volt kötelező a régészeti vizsgálat, ma már kisebb lakópark-építések, irodaházak építése esetén is számolni kell ezzel a kötelezettséggel. 

Ha a beruházás eléri az 500 milliós értéket, akkor előzetes régészeti dokumentációt kell készíteni, és ha a régészek úgy látják, akkor az ásatásokat is el kell végeztetni. 

Az ország ráadásul tele van történelmi emlékhelyekkel. Így míg egy kisebb csarnok, lakóház építése során nem túl valószínű, hogy régészeti helyeket is érintünk, addig egy nagyberuházás több százezer négyzetmétere egészen biztos, hogy tömegével hozza majd felszínre a leleteket. A debreceni BMW-gyár területén például 2019-ben a régészeti feltárás 240 ezer négyzetmétert érintett, és ezen mintegy 15 ezer lelőhelyet azonosítottak a régészek. A kecskeméti Mercedes-gyár építése során ennek a területnek is a dupláját, 470 ezer négyzetmétert kellett átvizsgálni. Valószínű, hogy mindkét helyen milliárdos számlát kellett kifizetnie a beruházónak, miközben a régészek tízezernél is több leletet gyűjtöttek be a feltárások során. 

A régészeti hatósági díjak csökkentése elsősorban a nagyvállalkozások érdeke. Egy kisebb lakópark építése esetén a kötelező tarifák pár millió forintos tételt jelentenek a beruházónak. Egy Mercedes vagy BMW nagyságrendű gyár építése, 200-400 ezer négyzetméter megbolygatása már milliárdos költség. És egyáltalán nem mindegy, hogy 5-600 millió, vagy másfél milliárd forint lesz-e a végső számla. Olyan véleményt is olvastunk, hogy eleve egy készülő nagyberuházás érdekében csökkentették a fizetendő régészeti díjakat, s majd a feltárás kifizetése után visszaáll a korábbi, normál tarifa. Mással nem nagyon magyarázható, hogy az elmúlt 10 év alatt a körülbelül 2500 forintról előbb 2018-ban még 3100-ra felemelték, most meg 2520-ra lecsökkentik a kötelezően fizetendő összeget.  

A feltárás költségei amúgy sem nőhetnek az égig. Ha csak előzetes feltárást kell végezni, de nem találnak semmit, akkor a beruházónak erre a célra legfeljebb a teljes beruházási érték 0,35 százalékát kell költenie. Ha az előzetes vizsgálat mellett ásatást is kell indítani, akkor a teljes költségvetés 1 százalékáig terjedhet a számla.

Mikor jöhetnek még a régészek?

Hogy kell-e egy építkezés előtt régészeti feltárást végezni, az attól is függ, hogy hol kívánunk építkezni: nyilvántartott régészeti lelőhelyen, vagy olyan területen, ahol nem valószínű jelentősebb leletek előfordulása.

A nyilvántartott régészeti lelőhelyek többsége a föld alatt van – mármint olyan értelemben, hogy nincs kiásva, nincs feltárva. A régészek tudják, hogy ott található valami, ami fontos, sok esetben részben vagy egészben fel is van térképezve a lelőhely. De vagy nem volt pénz eddig az alapos feltárására, vagy rajta lévő épület miatt eddig nem kerülhetett sor a kutatásra. 

Ha ilyen lelőhelyen 30 centiméter mélységet meghaladó földmunkát akarunk végezni, akkor előtte megelőző régészeti feltárás szükséges, függetlenül attól, hogy milyen értékű beruházást valósítunk meg. Egy történelmi belvárost érintő családiház-építés igen gyakran kerül ebbe a kategóriába. Városaink történelmi magja sok esetben teljes egészében régészeti lelőhelynek számít, hiszen akárhol ütjük le az ásót, az felszínre hoz valami római kori vagy középkori leletet. A régészeket ilyen esetben nem lehet megkerülni. 

A kötelező feltárásnak három fokozata lehetséges – erről nem a beruházónak kell döntenie, hanem ennek megfelelően kapja majd meg az építési engedélyt. Lehetséges

– régészeti megfigyelés

– próbafeltárás és

– teljes felületű feltárás.

Régészeti megfigyelést például akkor írnak elő, amikor a nyilvántartott régészeti lelőhely mélyebben fekszik, mint amilyen mély az építés által megbolygatott réteg. Figyelni kell, hogy a munka során előbukkan-e valami lényeges lelet, de nem kell komolyabb ásatást végezni előre. Akkor is csak megfigyelést írnak elő, ha csak szórványos leletek várhatók azon a területen. 

Próbafeltárást főleg akkor végeznek, ha a régészek még nem nagyon ismerik ezt a lelőhelyet, korábban nem térképezték fel. Ilyenkor egy-egy kiválasztott részen, egy-egy gödörben, egy sáv mentén végeznek feltárást, s ennek eredményétől függ, hogy folytatják-e tovább a munkát. 

Teljes feltárásra akkor van szükség, ha a feltárás várhatóan jelentős új tudományos eredményeket hozhat, vagy eleve tudjuk, hogy a lelőhely hazánk múltjának egy kiemelkedően jelentős forrása. Ezeken túl minden esetben teljes feltárásra van szükség a történelmi városmagot érintő beruházások megkezdése előtt is. Ilyen teljes feltárás esetén is csak addig a mélységig kell lemenni, amíg az építkezés megbolygatja a talajt. 

Más a helyzet, ha az építkezés nem nyilvántartott régészeti lelőhelyen zajlik. Ilyen esetben kisebb beruházásoknál az örökségvédelmi hivatal legfeljebb régészeti megfigyelést ír elő. Ez azt jelenti hogy a régészek figyelik a földmunkákat, előkerül-e valamilyen lelet a mélyből. Főleg akkor kerül erre sor, ha a közelben van valamilyen ismert lelőhely. Ha valamilyen régészeti elemre utaló nyomot találnak, akkor próbaásatást végeznek, hogy meggyőződjenek a leletek fontosságáról és felmérjék a lelőhely lehetséges méreteit. 

Egyszerű bejelentés esetén nekünk kell jelentkeznünk a hatóságnál

Ha építési engedély alapján építkezünk, akkor tulajdonképpen átadjuk a hatóságnak a kérdést, s ha szükséges, majd ők előírják az előzetes régészeti kutatásokat. Más a helyzet, ha olyan munkát végzünk, ami nem engedélyköteles – például egyszerű bejelentés alapján építünk családi házat. Ilyen esetben az építésznek kell a jogszabály alapján eldöntenie, hogy szükség van-e a munkához örökségvédelmi hatósági engedélyre vagy bejelentésre. 

Örökségvédelmi engedélyre akkor lesz szükség, ha a munka során átépítünk, áthelyezünk, megváltoztatunk valamilyen védett műemléket, ide értve azt is, ha akár csak akadálymentesítés vagy szigetelés miatt nyúlunk hozzá a régi épülethez. Örökségvédelmi engedély kell a belső alaprajz megváltoztatásához vagy új nyílászárók létesítéséhez is. 

Engedély nem, de örökségvédelmi bejelentés lesz szükséges olyan esetekben, amikor magát a műemléket nem bolygatjuk, de műemléki környezetben fogunk dolgozni. Például műemléki környezetben vagy műemléki jelentőségű területen építünk, bontunk, felújítunk egy modern épületet, ami közterületről a műemlékkel együtt látható (ide tartoznak a történelmi városközpontokban végzett munkák is). Mindezekről részletesen a 68/2018 kormányrendelet 63. és 64. §-ban tájékozódhatunk, ezek sorolják fel az engedélyköteles és bejelentés-köteles tevékenységeket. A védett ingatlanokat pedig helyrajzi szám alapján azonosíthatjuk ebben a keresőben: oroksegvedelem.e-epites.hu. Műemléki környezetnek például a műemlékhez akár sarkával kapcsolódó telkeket kell tekinteni. Erről az említett rendelet 20. paragrafusa ad részletes magyarázatot. 

Mindezeket tehát az ÉTDR-en keresztül az örökségvédelmi hatósághoz be kell jelenteni. 

A fentiek viszont csak a műemlékekre vonatkoztak, de gondolni kell a régészeti lelőhelyekre is. Itt azt a furcsa helyzetet látjuk, hogy az előzetes bejelentést nem teszi kötelezővé jogszabály, ám az örökségvédelmi hatóság bírságolhat, ha a rendeletet megszegve építkezünk. Például, ha történelmi városmagban egyszerű bejelentés alapján házat építünk, akkor a földmunka biztosan mélyebb lesz 30 centiméternél, tehát kötelező a megelőző régészeti feltárás. Ám mivel engedélyezés nincs, erre senki nem fogja előre felhívni az építtető figyelmét. 

Egyszerű bejelentés esetén tehát nem a hivatal fog kezdeményezni. Az építés bejelentésekor nyilatkozni kell arról, hogy az ingatlanon van-e valamilyen védettség vagy nincsen. Erről információt nekünk kell gyűjteni, például a már említett oroksegvedelem.e-epites.hu oldal keresőjét használva település és helyrajzi szám alapján. Ha védettség van az ingatlanon, akkor kell egy előzetes egyeztetést kérelmezni az építésfelügyeletnél – a nevükben is benne van, hozzájuk tartozik az örökségvédelem is (Megyei Kormányhivatal Építésügyi és Örökségvédelmi Főosztály). Az előzetes egyeztetést kezdeményezhetjük e-mailben, a folytatás pedig már a hatóság álláspontjától függ. 

Igen sok a rossz példa

Bármennyire is kötelező a régészeti feltárás, az előttünk álló példák legtöbbször inkább azt mutatják, hogy az építtetők nem sokat törődnek a föld alatt rejlő értékekkel. Éppen egy évvel ezelőtti egy budapesti eset, melyről a sajtó is beszámolt. 2020 júliusában a Budai Irgalmasrendi Kórház felújítása során egy új szárnyat húztak fel háromszintes mélygarázzsal, amelyhez egy több mint 15 méter mély gödröt kellett kiásni. A munka során előkerült egy középkori kemence, benne 14. századi leletekkel, egy római gödör és őskori leletek is. Mire azonban a régészek mindezt feltárhatták volna, addigra markolókkal a terület nagy részét tönkretették. A mélyépítést végző cég vezetője csak hárította a felelősséget, mondván, hogy nem az ő, hanem az építtető felelőssége lett volna a régészeti munka. Az építtetőt megbírságolták, ám ennek összegét nem ismerjük. 

Ha bármit találunk, szóljunk

Bármilyen más esetben is előfordulhat persze, hogy valamilyen régészeti lelet előkerül a földből. Emberi csontok, tárgyak, épületek maradványai bukkanhatnak bárhol a felszínre. Ilyenkor leletmentésre van szükség. Fontos, hogy állítsuk le a földmunkákat és hívjuk ki a régészeket a legközelebbi múzeumból! Ők megvizsgálják a lelet környezetét és felmérik, hogy szükséges-e bármilyen további kutatás a helyszínen. Ennél is fontosabb, hogy dokumentálják a helyszínt. Nem akarnak feltétlenül ásni, ha valami előkerül, az viszont lényeges, hogy fotók és jegyzőkönyv készülhessen a felszínre kerülő értékekről. A legtöbb esetben ez legfeljebb egy-kép napos csúszást jelent az építésben. 

Nagy Csaba