A felpörgetett építőipar újra és újra szembetalálja magát a munkaerőhiány problémájával. Az állami megrendelések megélénkülése, az 5 %-os áfa és a családtámogatások húzzák az építőipart, a pezsgés pedig egyre látványosabbá teszi, hogy nincs elég szakember ennyi munkára.
Magyarországról egy rakás képzett szakember ment a jobb élet reményében külföldre dolgozni. Bár azóta már sokan hazatértek, közel sem elegen. A sok munka, kevés szakember együttállás pedig áremelkedéshez vezet. A kevés jó szakembert jól meg kell fizetni, és még ekkor sem lehet rá mérget venni, ha máshol többet ajánlanak neki, nem megy el.
Az utánpótlással is vannak gondok. A képzőhelyek nem „minőségben”, hanem sokkal inkább „mennyiségben” bocsátották ki az új munkavállalókat. Többségük sajnos nem rendelkezik kellő tudással, és nem is elég megbízható.
ÉVOSZ felmérés: nőni fog a verseny a szakmunkásokért
Az ÉVOSZ közelmúltban végzett felmérésében a válaszadó cégek több mint kétharmada egyetért abban, hogy az állami, közösségi beruházások és a CSOK sokat lendített az építőiparon, és csupán 5 százalékuk gondolja, hogy ez nem így van. Igaz, többségük úgy véli, hogy ennek a növekedésnek a nyertesei a nagy építőipari cégek.
A megkérdezett cégek többségénél egyébként a koronavírus járvány kezdete óta nem csökkent a létszám, negyedüknél még nőtt is. Igaz, azt nem gondolják, hogy ez a növekedés hosszú távon fenntartható lesz. A többség úgy látja, hogy erősödni fog a vállalkozások versengése a jó szakmunkásokért. Így nem csoda, ha azt várják, hogy a szakmunkások bérigénye nőni fog.
A legjobb ember a megbízható ember
Az építőipari cégek szerint a jó munkaerő legfontosabb ismérve a megbízhatóság. A megkérdezettek csaknem 80%-a jelölte meg ezt fontos tulajdonságnak. Ezt követi a problémamegoldó képesség, az önállóság, valamint a szaktudás. De az is jó, ha valaki Jolly Jokerként többféle munkakörben is bevethető.
És ha kölcsönadnánk a szakmunkásunkat?
Egy érdekes ötletről is kikérte tagszervezetei véleményét a ÉVOSZ. Az építőiparra jellemző a „liftezés”. Egyszer van munka, máskor nincs, közben meg szétszélednek a emberek. Amikor meg bejön a munka, akkor nincs kivel elvállalni. Ennek megoldása egyfajta közösségi munkaerő gazdálkodás lehetne. Azaz mi lenne, ha nem elmennének tőlünk a szakemberek, hanem csak kölcsönadnánk őket más vállalkozásnak, ha éppen mi nem tudunk nekik munkát adni? Például a vasszerelő brigádot kölcsönadnánk időnként egy másik vállalkozásnak, és még pénzt is kapnánk értük. Így biztosítanánk a szakemberek folyamatos foglalkoztatását. Ugyanígy a közösségi használat a gépek, eszközök esetén is kifizetődő lehetne.
Az ötlet elsőre kissé furcsának tűnik, ez látszik a megkérdezettek válaszain is. Bár többek szerint is szükség lenne valamiféle ágazati együttműködésre, de a többség ezt elveti. Ők a korábbi rossz tapasztalataikra, illetve az itthon ismeretlen gyakorlatra hivatkoztak.
Akik viszont kifejezetten szeretnék a munkaerő, vagy munkaeszközök megosztását, azok a legfontosabbnak a bizalmat tartják. Csak olyan partnerekkel üzletelnének a megosztásáról, akikkel már korábban is korrekt üzleti kapcsolataik voltak.
(Forrás: ÉVOSZ)
Őri András
