Munkavédelmi helyzetkép – a vállalkozások 92%-a elrontott valamit – Mi kell ahhoz, hogy megússzuk a bírságot vagy a munkától való eltiltást?

Jobban meg kell terveznünk, előre át kell gondolnunk, hogy hogyan feleljünk meg a munkavédelmi követelményeknek – ez a tapasztalata az építőipari cégeket érintő, 5 hónapos munkavédelmi ellenőrzéseknek. Gondot jelent az is, hogy nem nagyon tudjuk megválogatni a munkásainkat a szakemberhiány miatt. Sok cég azzal dolgoztat, akit el tud érni – még akkor is, ha az illető nem nagyon tartja be a munkavédelmi szabályokat. 

2020 nyara és kora ősze az építőipar fellendülését jelentette a koronavírus ellenére is. Bár sok cég érezhetően kevesebb új beruházásra kötött szerződést, de a már folyamatban lévő kivitelezések miatt bőven volt munka. A covidos hónapokban is folyamatosan dolgoztunk tehát, s dolgoztak a minket ellenőrző hatóságok is. 

Az országos munkavédelmi hatóság, azaz ma az ITM Munkavédelmi Főosztálya 2020 júliusa és novembere között végzett egy építőipari célvizsgálatot. Nézzük a tapasztalatokat! 

A vállalkozások 92 százalékánál volt valami szabálytalanság

Az 5 hónap alatt több mint ezer, pontosan 1.017 munkáltatót ellenőriztek alaposan. A vállalkozások közé került kicsi és nagy is, bár inkább a kisebbeket figyelték. Kapaszkodjunk meg: 92,5 százalékuknál, azaz 941 vállalkozásnál legalább egy dolog nem volt rendben. 

A vizsgált cégekben összesen 5.352 ember dolgozott. Itt már jobb az arány: míg a cégek 92 százaléka hibázott, addig dolgozóik közül 64 százalékot érintett valamilyen probléma. Még egy kicsit szebbek a számok, ha nem az embereket, hanem a gépeket nézzük: az ellenőrzött építőipari gépeknek mindössze a negyedét érintette valamilyen szabálytalanság (ez lehet konkrétan életveszélyes hiányosság is, mint egy védőburkolat hiánya, de lehet csak egy adminisztratív hiba is, mint egy ellenőrzés elmulasztása).  

Sokat elárulnak a feltárt hiányosságok súlyosságáról a kiosztott büntetések. A vizsgálat során 113 munkavédelmi bírságok osztottak ki, összesen 16 millió forint értékben. El kellett tiltani a munkavégzéstől minden tizedik dolgozót (összesen 558-at), fel kellett függeszteni 743 munkaeszköz használatát (minden ötödiket). Meg kellett tiltani az éppen zajló tevékenység folytatását 885 esetben.

Ez a következménye, ha nem lehet válogatni az emberek között

Az ellenőrök egyik fő megállapítása, hogy továbbra is igen nehézkes a munkavédelmi követelmények betartatása. Ezt ők részben a folyamatosan érezhető munkaerő-hiányra vezetik vissza. A vállalkozók nem tudnak válogatni az emberek között, azzal dolgoztatnak, aki hajlandó elhelyezkedni. Motivált, szakképzett emberek hiányában pedig nem könnyű betartatni nehézkes szabályokat. Ahogy írják, az ellenőrök többször  megtapasztalták, hogy ott is inkább szabálytalanul dolgoztak, ahol minden szükséges eszköz rendelkezésre állt volna a szabályos munkavégzéshez is. Néha több időt fordítottak arra, hogy például raklapokból eszkábáljanak össze egy állványt, mint hogy a szabályos megoldáshoz nyúljanak, fele annyi idő alatt, biztonságosan. 

Túl sokszor hiányzik az egyéni védőeszköz

Gyakori hibának látták, hogy az alvállalkozók nem tudnak előzetesen tájékozódni a várható munkakörülményekről. Az alvállalkozók arra készülnek, hogy biztonságos munkaterületre érkeznek, ahol kiépített műszaki védelem fogadja őket (például a tetőn). Így nem is készülnek egyéni védőeszközökkel. S mivel kiépített védelem nincs, a végeredmény a minden biztosítás nélküli munka lesz az esetek nagy részében. 

A védőeszközök használata amúgy is problémás. Bár a munkáltatók a legtöbb helyen biztosítják ezt a dolgozóknak, a munkások legalább 30 százaléka nem használja még a sisakot, a biztosítókötelet vagy a láthatósági mellényt sem. 

Magasban végzett munkák

Az egyik legveszélyesebb, egyben a legtöbb hiányosságot felvonultató terület a magasban végzett munka. Nagyon sok a szabálytalanság. A szabadba vezető falnyílások, magasban lévő munkaszintek 58 százalékát nem látták el leesés elleni védelemmel. A lapos és alacsony hajlású tetők esetén például az előírás szerint elegendő, ha a tető szélétől 2 méterre egy jelzőkorlátot helyezünk el. Nos, az esetek 60 százalékában semmiféle korlát nem volt, gyakran pedig korlát helyett egy jelzőszalagot kötöttek fel erre a célra. Ahol védekezésként egyéni eszközt kellett használni, ott sem volt minden rendben. A munkáltatók egyharmada például nem jelölte ki a biztonságos rögzítési pontokat, holott ez kötelessége lett volna.  

Általános gyakorlatnak látják az állványokkal kapcsolatos szabálytalanságokat is. Az állványokat rendszerint külsős, erre szakosodott cég építi, szabályosan. Csakhogy az állványt átvevő vállalkozó később elkezdi megbontani a rendszert, mert máshol akarja felhasználni annak anyagát. Így hiába az eredetileg biztonságos szerkezet, később már semmit sem ér, ha lassan elfogynak belőle a korlátok, lábdeszkák, végzáró elemek. Néha azért távolítják el ezeket, mert a szabályos használatot túl lassúnak, nehézkesnek gondolják és így egyszerűsítenek.

Mélyépítés – nem biztonságosak a gödrök

Az építési munkabalesetek jelentős része mélyépítés során következik be – rádől a föld a gödörben dolgozó emberre. Az ok a nem megfelelő megtámasztás, dúcolás. A vizsgálat szerint a munkagödrök 37 százalékát nem támasztották meg oldalról, pedig szükség lett volna rá. A munkáltatók mindezt a sietséggel indokolják: a dúcolat beépítése túl sok időt vett volna igénybe, vagy akadályozta volna a gödörben végzett munkát, így inkább nem csináltak semmit. Csak éppen az embereik életét kockáztatták. A nyitott munkagödrök felét semmivel sem jelölték meg, pedig beesés ellen el kellett volna keríteni őket.

Hiányos a kockázatértékelés

A hibák, hiányosságok egy része gyakran már a munka elején előre látható, ugyanis a hibás, vagy eleve megspórolt kockázat­értékelés miatt következik be. A munkahelyi kockázatértékelést minden alkalommal aktualizálni kell, ha változnak a körülmények, pl. a munkavégzés helye. De az építési területre vonatkozó konkrét kockázat­értékeléssel a vállalkozások 21 százaléka eleve nem is rendelkezett, további 10% pedig hiányosan készítette el, nem terjedt ki a dokumentum minden előforduló munkafolyamat elemzésére. Vagy éppen túl általánosan tartalmazta a veszélyeket és a feladatokat. Bár beleírják a dokumentumba a leesésveszélyt, arra nem térnek ki, hogy az egyes védőeszközöket a munka melyik ütemében kell alkalmazni.

A kockázatértékelések nagy hiányossága az is, hogy szinte egyáltalán nem foglalkoznak az úgynevezett munkahelyi kóroki tényezőkkel és az ellenük való védekezéssel. Márpedig egy építési helyszín sem csak arról szól, hogy a dolgozó ne essen le vagy ne dőljön rá a föld. Foglalkozni kell a biológiai kockázatokkal, zajjal, rezgésekkel, veszélyes anyagok elleni védelemmel is. Márpedig ezeket a kockázatértékelések 17%-a nem tartalmazta, a rákkeltő anyagokkal, például azbeszttel való találkozás lehetőségét pedig a dokumentumok 30 százaléka nem vette számításba.

Ha a munka tervezése során nem mérik fel megfelelően, hogy milyen kockázatok várhatók, akkor nem is tud a kivitelező a szükséges intézkedésekkel és felszereléssel felkészülni. Jó példa erre a magasban történő munkavégzés említett helyzete: az alvállalkozó számít a kiépített védelemre, ami nincs, egyéni eszközt viszont nem hoznak magukkal. Holott ha nincs leesés elleni védelem, akkor testheveder, zuhanásgátló, kötél, a kikötéshez vezetőkötél kell, s a rendszer csak együtt, minden elem megléte esetén működik. Ehhez képest hol ez, hol az kimarad, például öt ponton rögzítő heveder helyett csak egy munkaövet használnak a magasban dolgozó ember rögzítésére. Ez a hamis biztonság illúzióját adja: azt hiszik az érintettek, hogy a munka biztonságosan zajlik, holott csak a véletlenen múlik, hogy nem történik súlyos baleset akár a hiányos eszközök miatt. 

A kockázatértékelés mellett több figyelmet kellene fordítani a biztonsági és egészségvédelmi tervekre is. Nagyrészt ezek elkészülnek, de mintegy 10 százalékuk hiányos, nem terjed ki minden munkarészre. Itt is megfigyelhető, hogy sok esetben ezek a tervek egyszerűen csak az ide kapcsolható jogszabályok kiollózott másolatai, vagy interneten elérhető szövegekből állítják össze őket. 

Nem sokat ér a munkavédelmi oktatás

A vizsgálatok tapasztalatai szerint nem sokat érnek a munkahelyi munkavédelmi oktatások sem – s ezt valószínűleg senki nem is vitatja azok közül, akik például új dolgozóként részt vettek bármely munkáltató ilyen jellegű oktatásán. A munkavédelmi oktatások gyakran csak kötelező formalitásnak számítanak. A dolgozók aláírják a jelenléti ívet, de elmondani nem tudják, hogy az oktatáson mit is hallottak. Nem csoda, hiszen sokszor a tananyag sem személyre szabott, csak jogszabályok kiollózott részeit olvassák fel a munkásoknak. Az meg így nem sokat ér. 

Az is probléma, hogy sokan csak évente tartanak munkavédelmi oktatást az embereiknek. Holott erre minden egyes új munkaterületen szükség lenne, hiszen igazodni kell az éppen aktuális feltételekhez. 

Az ITM felméréséről készült teljes beszámoló itt olvasható: bit.ly/munkavedelem2021

Nagy Csaba

.

.

Forrás: ITM MV Építőipari célvizsgálat összefoglaló 2020.