Tetőépítők Országos Találkozója – képzés, találkozó, workshop, expo

Évek óta járok építőipari szakmai képzésekre, kiállításokra, de a TOT-ot minden évben úgy várom, mintha egy VIP buliba mennék. Itt valahogy mindig pont arról van szó, ami a legjobban foglalkoztatja adott évben a “tetős” szakembereket. Ráadásul az ember általában kérdésekkel és a jövőt illető kételyekkel érkezik – mert a helyzetünk vállalkozóként soha nem volt egyszerű az elmúlt pár évben –, és válaszokkal és lelkesedéssel távozik. Már ezért megéri jövőre eljönni, de előbb nézzük, mi volt a program idén!

Mi vár ránk a közeljövőben építőipari vállalkozóként?

Rögtön bele is csaptak a lecsóba, és egy kerekasztal beszélgetésen utánajártak, hogy mi lesz az építőiparral jövőre. Lesz-e elég megrendelő és vásárló? Aggódnunk kell-e a jövőt illetően? Mennyire fognak betenni a nehézségek az építkezési kedvnek?

Három olyan iparági szereplőt kérdeztek, akik elég hangsúlyosak itthon: a Dörken, a Terrán és a Wienerberger igazgatóit. Ez azért volt érdekes felállás, mert mindhárom cégnek más a kulturális és tulajdonosi háttere: az első egy német, családi tulajdonban lévő cég, a második ízig-vérig magyar, a harmadik pedig egy klasszikus multi. Nyilván ők egy kicsit más szemszögből látják a piacot, mint egy kisvállalkozó, de egyikük sem készült sem az Armageddonra, sem hatalmas vészfékezésre az építőiparban.

A fő nehézségeink vállalkozóként:

• a munkaerőhiány,
• az elszálló anyag-, benzin- és egyéb (pl. szerszám) költségek. 
• az egyre durvuló infláció és az egyre magasabb lakáshitel kamatok miatt több leendő megrendelő is elhalasztja az építkezést
• az állami megrendelések beleálltak a földbe, már inkább csak a magánerős építkezések pörgetik a piacot.

Ám az egyöntetű vélemény az volt, hogy ezek ellenére sincs ok pánikra:

• jó kivitelezőkből még mindig hiány van. Ha mi ilyenek vagyunk, akkor biztosan nem kell félnünk attól, hogy nem lesz munkánk a következő hónapokban. Ugyanakkor fel kell készülni arra, hogy véget ér a “keresleti piac”, azaz vissza kell szoknunk arra, hogy akár nekünk is utána kell menni a munkáknak, és nem állnak hosszú sorokban a megrendelők
• A lakásépítésre igénybe vehető állami támogatások (pl. a csok) még viszik az építőipart előre. Ez abból is látszik, hogy egyik építési anyag piaca sem “borult be” az elmúlt pár hónapban
• Ugyanakkor elég feltűnő átrendeződés is megfigyelhető: kevesebb az új építés, de hatalmas a kereslet hőszigetelésekre és napelemes rendszerekre. Azaz mindenki, akinek némi megtakarítása van, hőszigetelést szeretne felrakatni és napelemes rendszert akar.
• Jövőre jó eséllyel megszűnik az alapanyaghiány. Részint a csökkenő kereslet, részint a helyreálló ellátási láncok miatt. Vállalkozóként az is jó hír, hogy valamennyire a munkaerőhiányunk is mérsékeltebb lehet, már nem lesz annyira reménytelenül nehéz jó munkatársakat találni. 

A végkövetkeztetés az volt, hogy ha folyamatosan alkalmazkodni tudunk a változó környezethez, akkor akár még győztesen is kikerülhetünk ebből a válságos időszakból. És mivel az alkalmazkodás egyik legfontosabb feltétele a tanulás, erre is bőven volt lehetőség a találkozón

Workshopok

A workshop annyiban különbözik egy klasszikus továbbképzéstől, hogy ilyenkor általában egy ember beszél és mondja a tutit, egy másik pedig azzal a lendülettel csinálja is. A téma pedig rendszerint egy olyan probléma, ami sokaknak fejtörést okoz, és amit sajnos több esetben el is szoktak szúrni. Pl. egy kéthéjú tetőnél a tetőablak beépítése. Az ilyen “cikisebb” csomópontok esetén valahogy a kiviteli és csomóponti tervek is el szoktak maradni, tehát sok esetben az építésztől sem lehet kérdezni. A már említett tetőablak-beépítés bemutató mellett voltak szerszám bemutatók, napelemes cserép beépítés és klasszikus szakmai fogások is, mint pl. a bárdolás.

EXPÓ

A TOT nemcsak képzés és konferencia, de “expó” is. Olyan, mint egy kis Construma, ahol főleg a tetős szakmákhoz köthető gyártók képviseltetik magukat. Itt kapcsolatokat lehet építeni, ki lehet próbálni, meg lehet nézni a legfrissebb újdonságokat, és akár meg is lehet rendelni a következő ütvefúrót vagy állványrendszert.

A szinte már szokványosnak mondható építőanyagok (hőszigetelések, tetőfóliák, tetőfedő anyagok tetőablakok, magastető, lapostető és zöldtető rendszerek) újdonságainak megismerése mellett többféle szerszámgép kipróbálására is lehetőség nyílt. De ha valakit inkább a tervezőszoftverek vagy munkabiztonsági eszközök érdekeltek, szintén belefuthatott érdekes bemutatókba. Például kipróbálhatta virtuális szemüvegben, milyen érzés húsz emelet magasságában egy szál deszkán egyensúlyozva körülnézni egy toronyház építkezésén, amikor hirtelen összedől alatta az állványzat. Vagy megnézhetett kicsit közelebbről egy olyan hintaágyat, amit kizárólag egy bizonyos homlokzati állványrendszer elemeiből készítettek el.

A szokásos továbbképzésekhez képest itt kicsit családiasabb a hangulat, láthatóan sokan régóta visszajáró résztvevői ennek a rendezvénynek, nemcsak az előadók, hanem látogatók közül is. De jó volt látni a fiatalokat is, akik pályaorientációs napon vagy szakképző iskola tanulójaként jöttek el kicsit ismerkedni, körbenézni. Végezetül meg kell említeni, hogy azért is érdemes elmenni egy-egy ilyen találkozóra, mert az ember hetekig “pörög” utána. Előtte van a sok kérdőjel: most ugyan még tele a naptár, de jövőre mi lesz? Kisvállalkozóként lesz majd elég megrendelőnk? Közepesnél nagyobb cégként hogyan fogjuk tudni kigazdálkodni az elszálló áramárakat? Az ember elmegy, beszélget a többi szakmabelivel, kézbe veszi az újdonságokat a gyártók standjánál, és rögtön szebb az élet!

Jenei László