Zajvédelem téglafalaknál

A falazott szerkezeteknél elég a tájékozatlanság vagy egy-két kivitelezési hiba ahhoz, hogy az épület hangszigetelése ne feleljen meg a követelményeknek. Cikksorozatunk harmadik részében annak jártunk utána, hogy mire kell figyelni a téglából készült lakáselválasztó falak esetében. 

A jogszabály a lakások között 51 decibel léghangszigetelést követel meg. Azaz ha a szomszéd gyerek 90 decibel hangosan gyakorol a trombitáján, a szomszéd lakásba ebből csak 39 decibel hallatszódhat át. 

Elég-e, ha választunk egy olyan hanggátló téglából épült szerkezetet, amire a gyártó 51 decibel léghanggátlást ad meg? Nem, nem biztos, hogy elég lesz. Ugyanis ezt az értéket a helyszínen kell tudnia a falnak. Az, hogy egy építési termék papíron tudja ezt, nem jelenti azt, hogy a belőle épített fal hangszigetelése is megfelelő lesz. – A gyártók által megadott adatok laboratóriumban mért értékek, amik mindig jobbak, mint a helyszíni. Ez azért van így, mert a laborban felépített falnál nincsenek kerülőutak, amin a hang átjut (pl. egy födém) – mondta el lapunknak Orbán Imre, a Wienerberger Zrt. termékmenedzsere. Amikor tehát azt nézzük, hogy a tégla léghangátlása megfelelő-e, mindig figyelembe kell venni, hogy a valós érték alacsonyabb lesz a gyártó által megadott laboratóriumi adatoknál. 

És amit még nézni kell…

Amit még figyelembe kell vennünk, azok az ún. színképillesztési tényezők. (Bővebben lásd keretes írásunk.) Ezek jellemzően mínusz számok, amikkel csökkenteni kell a gyártó által megadott Rw értékeket. Ezzel kell számolniuk az építész-tervezőknek, a kivitelezőknek pedig ettől nem szabad eltérniük.

Mit mutat a színképillesztési tényező?

Egy szerkezet hangszigetelése annál jobb, minél nagyobb a léghanggátlási száma, vagyis az Rw értéke. Csakhogy ez a szám nem veszi figyelembe az emberi érzékelés sajátosságait és a környezeti zajok milyenségét. Az emberi fül nem egyformán érzékeli a magas és a mély hangokat. Vannak olyannyira magas és mély hangok, amit a műszerek mérnek, de mi egyáltalán nem halljuk őket. Tehát voltaképpen mindegy, hogy ezeket a fal milyen jól fogja fel, azt érdemes nézni, hogy a számunkra hallható, érzékelhető hangot mennyire képes csillapítani. Amikor azt nézik meg, hogy az emberi fül számára hallható zajokat mennyire csillapítja egy szerkezet, akkor a léghanggátlási érték rosszabb lesz (hiszen nem veszik számításba azt a hangcsillapítást, amit a nem hallható zajoknál produkál a szerkezet.) Ez a “lerontás” lesz a színképillesztési tényező. A tényleges hangszigetelést tehát az ún. színképillesztési tényezőkkel módosított adatok mutatják. 

– Ha tehát a jogszabály 51 decibel (dB) helyszíni léghangszigetelési értéket követel meg, akkor olyan szerkezetet kell tervezni, aminek ennél magasabb a színképillesztési tényezővel módosított értéke, hiszen a helyszíni érték egészen biztosan alacsonyabb lesz a laboratóriumi értékeknél– tanácsolja a Wienerberger szakértője.

Azt is ellenőrizni kell, hogy a gyártó által megadott léghanggátlási érték milyen rétegfelépítésű szerkezetre vonatkozik. 

– Mi például a falazatok esetében kétoldali vakolattal készített szerkezetre adunk meg értékeket. Közöljük azt is, milyen típusú vakolatot kell alkalmazni, és mekkorának kell lennie az elkészült szerkezet tömegének. Az építő cégek viszont gyakran szárazvakolatot alkalmaznak, vagyis gipszpogácsákra gipszkarton lapokat helyeznek, így a felületet nem zárják le teljesen. Ez a száraz vakolat nem helyettesíti teljesítmény szempontjából a hagyományos vakolatot. Akár 3-5 decibellel is ronthatja a léghanggátlási teljesítményt a megadott értékhez képest – fejtette ki a szakember. 

A lakáselválasztó falaknál a 25-30 cm vastagságú, hanggátló téglából épített fal képes megfelelő hangszigetelést biztosítani. 

Fontos azonban, hogy a hangszigetelés tekintetében más követelmények vonatkoznak a többlakásos társasházakra, mint a sorházakra. Ez elsősorban az elhelyezkedésüknek köszönhető. Előbbieket kívülről is nagy zajterhelés éri, ezért a szomszédból érkező zaj kevésbé zavaró. Esetükben 51 dB a helyszíni követelményérték. Ez a sorházaknál már 56 dB, mivel jellemzően nyugodtabb környezetben találhatóak, magasabb színvonalú, zajvédelem szempontjából is igényesebb épületek. Ezt az értéket egyrétegű falazattal, értelmes falazatvastagság mellett nem lehet elérni, ezért két falra van szükség. A falak közötti rést kőzetgyapottal érdemes kitölteni. Ez egyrészt megakadályozza, hogy az építés során habarcs, beton, vagy cement hulljon bele, ami összekapcsolná a falszerkezeteket, illetve anyagánál fogva hozzájárul a hangszigeteléshez.

A zajvédelem gyenge pontjai

Többlakásos társasházaknál több probléma is felmerülhet a szerkezetek kapcsolódásánál. Az egyik ilyen a külső fal és a lakások közötti hanggátló fal kapcsolata. – Hangszigetelési szempontból az a legjobb megoldás, ha a lakást elválasztó fal valamilyen nehéz szerkezethez kapcsolódik a homlokzati falban, például betonpillérhez. Ha ilyen nincs, mert erre tartószerkezetileg nincs szükség, az is jó lehet, ha a hanggátló fal továbbhalad, és megszakítja a homlokzati falat. 

Figyelnünk kell azonban arra, hogy ebben a csomópontban ne alakuljon ki hőhíd! Ehhez kiegészítő hőszigetelésre van szükség. Ha nem raknánk, akkor a jó hővezetés miatt a belső felület túlhűlne. A hideg felületen pedig lecsapódik a pára, ami kiváló táptalaja a penésznek – magyarázta a szakember. Lehetőség még az is, ha a hanggátló téglát befordítjuk a homlokzati fal síkjába, ezzel azonban ritkán találkozni. 

Orbán Imre szerint a legrosszabb forgatókönyv, ha a külső falazóelem teljesen végigszalad a hanggátló tégla előtt, mert ebben az irányban hanghíd alakul ki. Ugyancsak nem javasolják a szakemberek az úgynevezett becsorbázást, amikor a külső fal megépítése után falhornyot alakítanak ki, amibe betolják a téglákat. Itt ugyanis nehéz ellenőrizni, hogy ez milyen mélységig történt meg. 

Óvatosan a gépészeti vezetékekkel!

Lakásokat elválasztó falba tilos elhelyezni víz-, klíma- és csatornavezetéket. Ezeket csak a meglévő szerkezet elé tehetjük egy szerelőfalba. – A két fal közé erre kifejlesztett hangszigetelő anyagot érdemes terveznünk, ami nem adja át a rezgést – hangsúlyozta a szakember. 

Elektromos vezetékek – feltételekkel szabad 

Elektromos vezetéket ugyanakkor – korlátozott mennyiségben – elhelyezhetünk lakáselválasztó falba, de a helyét horonymaróval kell kialakítanunk. Ha ugyanis kalapáccsal verjük szét a hanggátló falat, sokat veszít a teljesítményéből. Akkor járunk el szakszerűen, ha a vezeték és a védőcső behelyezése után a kialakult hornyot teljesen kitöltjük falazó vagy vakolóhabarccsal, hogy ne maradjon bent levegőzárvány.  – Az elektromos kötő dobozokat, konnektorokat a falazat két oldalán eltolva kell elhelyezni, hogy ne egy helyen gyengítsük a falazatot. Célszerű az elektromos felállást a padló felől kialakítani, így kevesebbet is kell vésni, és a födémre kerülő úsztatott padlószerkezet a vezeték nagy részét eltakarja – fogalmazott Orbán Imre. 

Mire kell figyelni?

Abban az esetben, ha nincs a vágott téglák között nútféderes kapcsolat, függőlegesen is habarcsolni kell az elemeket. Figyelni kell a vízszintes habarcsréteg magasságára is! – Ha jóval kisebb, mint a gyártó által előírt magasság, akkor akusztikai veszteséget jelenthet, ha jóval nagyobb, akkor tartószerkezetileg lesz nem megfelelő – emelte ki Orbán Imre.

Szilágyi Katalin