6/3 milliós felújítási támogatás – Mire figyeljünk kivitelezőként vagy igénylőként?

Éveken keresztül a lakásfelújítás volt az a szürke zóna, ahová nem nagyon látott be se a NAV, se az építéshatóság, se az építésfelügyelet. Kivitelezőként ez nagyjából annyit jelentett, hogy a kevésbé haladós munkákért cserébe a kutyát sem érdekelte, hogy írunk-e szerződést, vagy hogy hogyan is van “lepapírozva” a dolog. “Jó lett a munka és nem túl drága? Hagyjuk a formaságokat!” Tavaly január elsejével, a felújítási támogatással ez megváltozott. Hirtelen az építtetők ragaszkodnak a papírhoz, a precíz árajánlathoz, szeretnének feltétlenül a teljes összegről számlát kapni, és érdeklődnek a tevékenységi körünk iránt. Megüthetjük a bokánkat kivitelezőként? Mire figyeljünk a szerződésnél? Hogyan adjunk számlát úgy, hogy aztán ne kelljen kétszer sztornózni?  

Hogy a cikk elején lelőjjem a slusszpoént: igen, én is megkaptam a Támogatói Okiratot, tehát ha minden igaz, 5 napon belül a számlánkon a pénz. Mi is könyékig benne vagyunk egy felújításban. Az összes kivitelezőnk haver, barát, akinek a férjem tervezte a házát, vagy legalább évek óta bevált riportalany. Nem is volt az ég egy adta világon semmi baj a munkák minőségével. Viszont mindenkinél azt éreztem, hogy a hátuk közepére nem kívánták a papírmunkát. 

Már az árajánlatot kiimádkozni sem volt egyszerű: volt, aki a vakolt, még le nem festett falra firkantotta fel, hogy miből mennyit vegyünk, és számolta ki alá, hogy mennyi lesz a munkadíj. Elgondolkodtam, hogy töltöm fel majd ezt az ügyfélkapun keresztül… Volt, aki azt mondta, hogy írjak szépen egy árajánlatot magamnak, hivatalosan, ő aláírja, aztán majd elszámolunk. A legnagyobb luxus az A4-es papíron kézzel írt ajánlat volt. Ezek alapján kellett írni egy rendes, hivatalos árajánlatot – nekem, aki még életemben nem adtam mondjuk gipszkarton szerelésre vagy gépészeti munkákra árat. 

Ha ez megvolt, meg kellett írnom a szerződést, keríteni két tanút, és folyton visszaterelni a beszélgetést arra, hogy “jó, de légyszi itt írd alá”. Az utolsó hónapban egyszer már azt álmodtam, hogy kedves, de nehezen elérhető kivitelezőket üldözök pár kinyomtatott papírral meg egy tollal a kezemben, földön, vízen, levegőben, akik egyáltalán nem értik, hogy miért is olyan fontos ez nekem. Magyarán: gyakorlatilag egy kivételtől eltekintve én rittyentettem “hivatalos formába” az összes árajánlatot, én írtam az összes szerződést, én diktáltam le, hogy mi legyen a számlán, napi szinten olvasgattam a fő-fő felújítós fórumot a Face­bookon, és most megosztom a tanulságokat.

Hogy fog a mi megrendelőnk jó szerződést írni – ha tényleg lábrázást kapunk attól, hogy mi intézzük a papírmunkát?

Úgy, hogy van, aki segítsen. Nem szokásunk más cégek szolgáltatását reklámozni, de a “Meáék”, azaz a “Pénzügyi mentorok” felújítási csomagja hatalmas segítség volt. 5000 Ft-ért minden benne van: mintaárajánlatok, mintaszerződések nyolc különböző szakmához és generálkivitelezéshez is. Olyan szerződésekkel, amiket a Kincstár “szeret”, tehát nem szokott elutasítani. A mintaszerződések alapján írtam én is a szerződéseket, a mintaszámlák alapján diktáltam le, hogy ki hogyan állítsa ki a számlát – kicsit máshogy, mint ahogy a saját logikám alapján csináltam volna. Viszont így működött, nekem, és sok ezer másik építtetőnek is. Lépésről lépésre le van írva az is, hogy hogyan kell beadni az ügyfélkapun keresztül, kicsit hasonlít az általunk írt, közkedvelt e-naplós kiadványhoz. Innen lehet megrendelni: www.penzugyimentorok.hu/csomag. Vagy ajánlhatjuk az építtetőnek, hogy rendelje meg. Ha még ezek után is kérdése van, a Facebookon tud tőlük kérdezni. Átlagosan fél napon belül válaszolnak. Itt lehet csatlakozni a Facebook csoporthoz, úgy is, ha az ember nem vette meg a Felújítási Csomagot: www.facebook.com/groups/felujitasitamogatas. 

Bár nem a mi kockázatunk kivitelezőként, de meg kell említeni, hogy a tapasztalatok alapján sokkal gyorsabban megkapják a megrendelők a pénzt, ha az Ügyfélkapun keresztül adják be az anyagot, mintha postán vagy a kormányablakon keresztül. Ha tehát mi is szeretnénk élni a felújítási támogatással, tanácsolható, hogy így adjuk be. Nem annyira bonyolult, főleg akkor, ha van, aki fogja a kezünket. 

Ne hitelezzünk! 

Első, és legfontosabb tanács: soha ne menjünk bele abba kivitelezőként, hogy “majd ha megkapjuk a támogatást, akkor kifizetjük!”. A felújítási támogatás utófinanszírozású: először megcsináljuk a munkát, aztán a megrendelő kifizeti nekünk, és majd ő később szépen lemeccseli az Államkincstárral, hogy visszakapja a pénzt. Ne mi hitelezzünk neki, ez nem jótékonysági munka!

Eleve: ha kiállítunk egy számlát, akkor igazolni kéne tudnia a megrendelőnek, hogy fizetett ahhoz, hogy a Kincstár utaljon. Ezt úgy szokták a bociszemű építtetők kicselezni, hogy készpénzes számlát kérnek tőlünk, nem átutalásosat, és kisdobos becsületszavukat adják, hogy ha megjön a pénz, fizetnek. 

Miért veszélyes ez? Egyrészt  a fórumokat olvasva egyáltalán nem 100%, hogy ő gond nélkül visszakapja a pénzt az államtól. Milyen okok jellemzőek, amikor a Kincstár nem fizet? Például nincs feltüntetve a ház a földhivatalnál. Több olyan, tizensok éve lakott épületnél kaszálták el így a kifizetést, ahol a megrendelő erről nem is tudott. Vagy olyan adótartozása van az ügyfélnek, amit észre sem vett: nem fizette be a súlyadót, vagy megcsúszott az ő katájával. És lehetett ügyetlen is: pl. rosszul töltötte ki a papírokat, amik a támogatáshoz kellenek. Ilyenkor persze ő futhat még egy kört, beadhatja újra, de ez az ő ügye. Nem jó hónapokig izgulni az ügyfél helyett, hogy mikor utal a Kincstár. Főleg, hogy mi arról nem is fogunk tudni. És ki garantálja akkor, hogy mi leszünk az elsők, akiket kifizet?

A másik ok, ami miatt nem jó hitelezni, az az, hogy ha áfásak vagyunk, akkor úgy kell esetleg pár százezer forint áfát befizetnünk, hogy még meg se kaptuk a pénzt. 

Mit tegyünk, ha katások vagyunk, és nem szeretnénk, hogy megdobja a bevételünket a munka?

A felújítási támogatáshoz a megrendelők szinte vadásznak a katás vállalkozókra. Miért? Mert nem kell áfát fizetni a munkájuk után. Valljuk be, igen fájdalmas a 27% áfa a munkadíjra, főleg így, ha se hitel, se bank, se e-napló, se semmi. Ha katások vagyunk, akkor tehát előnyben vagyunk az áfásokkal szemben. Csakhogy pont nekünk fontos, hogy ne lépje túl az éves bevételünk a 12 millió forintot. Mivel idén is jó eséllyel sorba fognak állni a felújítós ügyfelek, ezért még jobban vigyáznunk kell. 

Erre az a megoldás, ha az anyagot a megrendelő veszi meg, a saját pénzéből. Precízen írjuk ki neki, hogy mit vegyen! Akár el is mehetünk a szakkereskedésbe, és összekészíthetjük neki a “szeretetcsomagot”. Aztán fizesse ki ő! Ezzel azt is megússzuk, hogy az esetleges áremelkedést nekünk kelljen “lenyelnünk” (hogy miért macerás a szerződés módosítása, arról később írunk). 

Milyen árajánlatot adjunk?

Röviden: ami passzol majd a szerződésünkhöz, és amilyen összegről később majd ki tudjuk állítani a számlát. A kiadott árajánlatunk, a szerződés és a számla között ugyanis nem lehet árkülönbség! Tehát hiába emelkedne időközben mondjuk 30%-kal az alapanyagok ára, ha az ajánlatunkban és a szerződésünkben X forintot írtunk, akkor csak és kizárólag arról állíthatjuk ki a számlát! Ilyen szempontból egy cseppet sem rugalmasak a Kincstárnál, a beszámolók alapján nem egy, nem kettő támogatást utasítottak el amiatt, mert az árajánlat, a szerződés és a számla között pár ezer forint különbség volt. 

Persze ha időközben nagyon elszálltak az árak, vagy a megrendelőnek eszébe jutott, hogy hoppá, még ezt és azt a munkát is csináljuk mi meg, hiszen olyan szépen dolgozunk, akkor lehet szerződést módosítani. Új, módosító árajánlatot kell kiállítanunk, új, szerződésmódosítás nevű szerződést írnunk, amiben a régi és az új munkák is benne vannak, új számlát is kiállítani. A megbízónak mind az eredetieket, mint a módosítókat fel kell majd tölteni az Ügyfélkapun keresztül. Nekünk is volt egy ilyen módosító szerződésünk. Tovább tartott a papírmunka nekem, mint amennyi idő alatt megcsinálták a munkát. 

Milyen legyen akkor az az árajánlat? 

Általában a teljesen megszokott árajánlatunk jó lesz, feltéve, ha aránylag részletes árajánlatot szoktunk adni. Lényeges, hogy legyen benne teljesen elkülönítve az anyagár és a munkadíj – a Kincstár erre háklis. 

Nem lehetnek benne olyan tételek, amiket a megrendelő nem számolhat majd el. Tehát pl. hiába kopik majd el három csiszolóvászon is, az se nem munkadíj, se nem anyag. Azt építsük be az egyéb díjainkba, de ne szerepeljen az árajánlaton! Ugyanez igaz a benzinköltségre, meg például a tartalékkeretre. Ha se nem anyagköltség, se nem munkadíj, akkor ebben az esetben hanyagoljuk! 

A másik lényeges, hogy a Kincstár utólag be tudja azonosítani a számlákon szereplő tételeket, akár mi vesszük az anyagot, akár a megrendelő. Tegyük fel, hogy villanyszerelők vagyunk, katások, és nem szeretnénk, hogy a munka megpörgesse a bevételeinket. Tehát a megrendelő veszi majd meg az anyagot. Ilyenkor az árajánlatunk két részből áll: egy “szükséges anyagok” listából és egy munkadíj árajánlatból. 

A szükséges anyagok listán tételesen le kell írnunk, hogy milyen anyagok kellenek az adott munkához: pl. x méter zöld-sárga vezeték, y méter védőcső, n db mélyített szerelvénydoboz és z db kismegszakító. A lényeg az, hogy ha a Kincstár később megnézi a megrendelő által kifizetett anyagszámlát, akkor be tudja azonosítani, hogy igen, ő megvette ezt a 66 db mélyített szerelvénydobozt, és nem valami teljesen más van a számlákon. 

Jó, de felújításról van szó! Hogyan írjuk meg az ajánlatot, ha pl. fogalmunk sincs, hogy mennyi gépi vakolat vagy önterülő aljzatkiegyenlítő fog elfogyni, hiszen amennyit bevesz? 

Ilyenkor is célszerű, ha a megbízó veszi az anyagot. Ha három számla van, amin mélyalapozó van, mert annyiszor kellett visszamennie a tüzépre áruért, azért sem harapnak, ugyanúgy elszámolható. Mi pedig adhatunk a munkára pl. egy négyzetméterárat. Az látszik, hogy hány négyzetmétert kell felönteni vagy levakolni, és ha vakolásra és mélyalapozásra is adtunk árajánlatot, akkor a bíráló hivatalnok tudni fogja, hogy “jogos” a megrendelő nevére szóló anyagszámla.  

Minden esetben kötelező az árajánlat?

Nem. Ha a szerződés alapján teljesen egyértelműen beazonosítható, hogy mit csináltunk, akkor megúszhatjuk az árajánlatot. Pl. tegyük fel, hogy laminált padlót raktunk le, az anyagot a megrendelő hozta. Ilyenkor az árajánlat amúgy is csak annyi lenne, hogy x Ft/nm áron rakjuk le a padlót, esetleg y Ft/nm áron a szegélyt. Ezt nyugodtan beírhatjuk így a szerződésbe is. 

Természetesen a számlán is ez az összeg szerepeljen, melléírva, hogy mit csináltunk (például így: laminált padló lerakása). Az ilyen kisebb vagy nagyobb, de egyszerűbb munkákkal nem szoktak szórakozni. Ha csak egy vagy két munkafolyamatot csinálunk, nem kell agyonrészletezni. 

Szerződés – mi alapján írjuk meg?

Alapvetően jól tesszük, ha a MÁK mintaszerződését használjuk. (“Meáék” is ezeket alakították át a különböző szakmák és munkák szerint, de dolgozhatunk természetesen magunk is).

Az első oldal általános szerződés: ki a megrendelő, ki a vállalkozó, mi a munka elvégzésének a határideje. Ez egy általános, nagyjából változatlanul hagyható rész. Átírhatjuk egy kicsit a szájunk íze szerint, de a jogszabályi hivatkozások maradjanak benne! Vagy megírhatja akár a megrendelő is az árajánlatunk alapján. 

A “melléklet” az, amit feltétlenül nézzünk át! Ez egy bonyolultnak tűnő táblázat, de ne ijedjünk meg, nem reménytelen. Itt csak azokat a munkákat kell részleteznünk, amit mi csinálunk. A többi rubrikát nyugodtan üresen hagyhatjuk. 

Lássunk egy képzeletbeli példát! Villanyszerelőként arra kértek fel minket, hogy a ház teljes elektromos rendszerét újítsuk fel: új alapszerelés, új kötődobozok, új helyen lesznek a konnektorok és kapcsolók, és új a kapcsolószekrény is. Ilyenkor alapesetben alapszerelésre és szerelvényezésre adnánk árat, netán szintenként adnánk árat, vagy az is lehet, hogy az egész épületre négyzetméterárat adnánk. A melléklet ez esetben valahogy úgy néz ki, mint a fenti táblázatban szerepel. Csak az a), je), jg) sorokat töltjük ki, a többi rubrikát pedig üresen hagyjuk.

Minden szakmánál fontos, hogy a “szerződött konkrét felújítási munka” részét érthetően, beazonosíthatóan töltsük ki. Olyan szerződést is láttam már, ahol valamelyik betűvel jelölt pont mellett annyi konkrét munka volt, hogy csak az kitett egy egész lapot. De pl. a “tető cseréje, felújítása, szigetelése” valóban egymaga lehet akár 20 konkrét munkafolyamat is. Ilyenkor mindegyik munkafolyamattal egy “magasságban” legyen ott az ár. Az is jó, ha beazonosítható az adott anyag, amivel a felújítást végeztük. Ha pl. Cemix vakolatot használtunk a belső vakolásra, akkor írhatjuk azt ebbe a konkrét felújítási munkás rubrikába, a “belső vakolás Cemix xyz gépi vakolattal, x négyzetméter”. 

Számla – mennyire részletezzük ki?

Ha az árajánlatban és a szerződésben mindent precízen “kiprüntyögtünk”, akkor a számlá nem kell nagyon kirészletezni. Nem kell villanyszerelőként az utolsó szerelvényt is feltünteni a számlán, elég annyit, hogy “Villanyszerelési munkák szerződés szerint”. A minimális követelmény azért az, hogy a munkadíjat és az anyagköltséget vegyük külön, de ennyi. A számla végösszege természetesen stimmeljen a szerződés végösszegével, ami pedig stimmeljen az összes munkafolyamat összeadott árával. A könyvelőnk sem fog örülni, ha nem így lesz, és az építtető sem kapja vissza a pénzét az államtól. Természetesen kirészletezhetjük ennél jobban is: leírhatjuk tételesen, hogy mit csináltunk, milyen anyagokból, de ez nem követelmény. 

Vizsgálja-e a NAV, hogy mire adtunk számlát?

Visszatérő motívum a fórumokon az, hogy mi történjen akkor, ha hivatalosan az adott szaki nem vállalhatja el a munkát. Tegyük fel, festők vagyunk, és homlokzati hőszigetelést csináltunk. Ilyenkor bizony bennünk lehet a félsz, hogy nem adunk számlát a munkáról, hiszen jelenleg hivatalosan csak olyan brigád hőszigetelhetne, ahol van “épületszigetelő szakember”. Nekünk meg ilyen nincs, de évtizedek óta csinálunk homlokzati hőszigeteléseket. 

Erre az a bevált megoldás, ha annyit írunk a számlára, hogy “Lakásfelújítás – szerződés szerint munkadíj”. A NAV ugyanis ebben az esetben a szerződést nem látja, nem is érdekli, hiszen a támogatási csomagot nem nekik, hanem a Kincstárnak tölti fel az építtető. Ott is bírálják el, a NAV-nak ehhez semmi köze. A NAV csak a számlát látja, ami így is teljesen szabályos. 

————————————————————————————————————————————————————————————————————————————–

Nem érdemes cselezni – ha az ellenőrzés hibát talál, akár vissza is követelhetik a pénzt

“Madarak csiripelték”, hogy több olyan építtető is volt, akik már elvégzett felújításokra akarták felvenni a pénzt. A csel lényege az lett volna, hogy egy nem támogatható építkezést a jelenleg már támogatható, de már tavalyelőtt befejezett felújításra számolnának el. A régi címére és tulajdonosának a nevére kérnék a számlákat, így féláron lenne nekik az új felújítás.

A másik mindent vivő ötlet, hogy jóval több anyagot akartak elszámolni, mint amennyit az adott felújításra el lehetett volna.

Ne menjünk bele ilyen csalásokba, ugyanis a támogatás folyósítása után hat hónapon belül ellenőrizhetnek, és ellenőrizni is szoktak. Ha az elszámolt számlán ott a “Jégfehér Monília” csempe, a falon pedig mozaikcsempe, hamar kiderül a turpisság. De az is elvétve jön össze, hogy pl. ugyanannyi négyzetméter gipszkartonozást kelljen itt csinálni, mint kellett volna ott.  Ha tavalyelőtt csinálták az eredeti felújítást, akkor ez a vonat sajnos már elment. Ahogy akkor sincs mit tenni, ha valaki nem jogosult a támogatásra. Ne asszisztáljunk költségvetési csaláshoz, nem biztos, hogy megússzuk szárazon!

————————————————————————————————————————————————————————————————————————————–

Sipos Anna