Hogyan kezeljük le a faszerkezeteket? – Lazúrok és faolajok – hova, mikor, milyet használjunk?

Festőként, ácsként és asztalosként is fontos, hogy ismerjük a különböző lazúrokat. Mit kell tudnunk a faanyagok lazúrozásáról? Mikor, milyen anyagot érdemes használni új, és milyet felújítandó fafelületekre?

Mik azok a lazúrok?

A lazúrok olyan festékek, amik nemcsak védik a faanyagot, hanem látszani is engedik a fa erezetét, így a velük bevont felület megőrzi természetes hatását. A lazúrok között találunk vastaglazúrt, vékonylazúrt, vizes és oldószeres anyagokat is. Hogy mikor melyiket kell használnunk, az függ a fától és a felhasználás helyétől is (kültéri vagy beltéri). 

Mihez használjunk vastag és mihez vékonylazúrt? Miért fontos ez?

A faszerkezet lehet mérettartó és nem mérettartó. Általában nem mérettartó a gyalult deszka, a palló, a gerenda, illetve a csapadéknak, nedvességnek, napsugárzásnak kitett kültéri faszerkezetek, mint például kerítések, pergolák, kerti padok, oromdeszkázat, zsindelyek. Ezeket a nem mérettartó szerkezeteket csak vékonylazúrral vonhatjuk be. A vastaglazúrnak ugyanis magas a lakktartalma, ezért nem tudja követni a fa mozgását, így gyorsan leválik a felületről. 

A vékonylazúr beszívódik a fába, belülről eltömíti a fa pórusait, így megvédi az időjárás okozta ártalmaktól. Vékonyságának köszönhetően a fa erezete és mintázata egyaránt jól látszódik majd a kezelés után. A vékonylazúr tehát beszívódik, nem a felületen köt. A fa felületén nem képződik védő filmréteg, nem gátolja a fa belsejében lévő nedvesség kipárolgását. 

A vastaglazúrt mérettartó szerkezeteken használjuk, például bútorokon, ajtókon, ablakokon, lambériákon, ereszdeszkázaton, vagy olyan felületeken, amiket rendszeresen tisztítani kell (pl.: gyerekjáték). A vastaglazúr is beszívódik a fába, de nem olyan mélyen, mint a vékonylazúr. Vastagságának köszönhetően lakkszerű filmréteget képez a fa felületén, ami páraáteresztő, de nem vízáteresztő. Mérettartó, nem mozgó szerkezetről a vastaglazúr nem fog leperegni, lehámlani. Mérettartó szerkezetet azért sem ajánlott vékonylazúrral festeni, mert általában nagyon alacsony nedvszívású keményfából  készülnek (bükk, tölgy stb.). Ezekről a hígabb vékonylazúr lefolyik, míg a vastaglazúr a felületükön köt meg. Ha az ablakot vagy az ajtót mégis vékonylazúrral vonnánk be, akkor utána hordjunk fel egy lakkréteget is! Ez fogja biztosítani az ablakkeret tisztíthatóságát. 

Fa épületekhez (rönkház, tároló) erre a célra kifejlesztett lazúrokat használjunk (pl.: Bondex Perfect). Ezek zselés állagú vastaglazúrok, amik mélyen behatolnak a fa felületébe. Lassan kioldódó segédanyagokat tartalmaznak, ezért a gombának, rágcsálóknak is hosszú ideig ellenáll az ezzel bevont épület.

Vizes bázisú vagy oldószeres legyen?

Beltérben jobb vizes bázisú lazúrt használni, mert nincs szaga. Szintén a vizes bázis lesz a jó választás, ha fontos a gyors száradási idő, vagy ha azt szeretnénk, hogy a felület sokáig fehér maradjon. A vizes bázisú fehér lazúrok hófehérek maradnak, de az oldószeresek egy idő után elsárgulnak (az alkidgyanta megsárgítja). Az oldószeres lazúrok előnye, hogy jobban beszívódnak, így biztosítják a fa hosszabb élettartamát. Kültéri játékoknál, kerítéseknél, oromdeszkánál lehet jó választás. 

Hol ne használjuk?

Járófelületre ne tegyünk se vékonylazúrt, se vastaglazúrt, mert nem bírja a kemény mechanikai terhelést, pl. a járkálást. Parkettára, fa teraszburkolatra faolajat használjunk!

Élettartam – a sötétebb színű lazúré hosszabb

A lazúrok élettartamát a szakszerű felhordás mellett a fa anyaga és a lazúr színe is befolyásolja. A puha fákon, mint a fenyő, a lazúr rövid életű lesz, míg kemény fán (tölgy, akác, bükk) tartós. Ennek okát a fa szerkezetében kell keresnünk. A puha fák pórusszerkezete lazább, így jobban felveszik a környezet páráját (még akkor is, ha lazúrozva vannak). Emiatt a fa könnyebben csavarodik, deformálódik.  

A lazúroknál a fa UV védelmét az anyagban lévő színezőanyag biztosítja. Minél kevesebb pigmentet tartalmaz a bevonat, azaz minél világosabb a festék, annál rövidebb lesz a bevonat élettartama. A színtelen termékből teljesen hiányzik a pigment. Kültéren színtelen lazúrt ne is használjunk, mert hosszútávon nem védi meg a fát. A fa néhány év alatt el fog szürkülni, meg fog barnulni (ez nem visszafordítható folyamat). Kültéren érdemes középárnyalatot választani, ami hagyja érvényesülni a fa erezetét, ugyanakkor védi is a fát. 

Színválasztás – mit tudunk kezdeni a régi, elszürkült fával?

A megrendelőt legtöbbször az érdekli, hogy az ablak, az ajtó, a lambéria vagy a kerítés milyen színű lesz. A színt a lazúr típusa és a fa szerkezete határozzák meg, illetve régi felületnél a fa állapota, az abba beszívódott régi anyagok is. A szín kiválasztáskor tehát vegyük figyelembe, hogy ahol a natúr fa világos, ott a lazúr világosabb lesz, ahol a fa sötét, ott sötétebb. 

Régi, elszürkült, esetleg gombásodott felületnél azzal is számolnunk kell, hogy a szürke foltot nem lehet teljesen eltávolítani csiszolással. Ezeket az elszürküléseket megszüntethetjük vagy halványíthatjuk a festéküzletben kapható fa fehérítő vagy felújító oldatokkal. Használatuk egyszerű, ecsettel felkenjük, és 10-20 perc után kapjuk meg a végeredményt. Régi szürkülést azonban csak halványítani lehet velük, eltüntetni nem. Az ilyen fára natúr vagy világos szín helyett válasszunk sötét színű lazúrt, amivel a folt szinte teljesen eltüntethető.

Színválasztáskor vegyük figyelembe, hogy a gyártók színmintái mindig egy típusú fára készülnek. Ráadásul ezeket gépi szórással készítik két rétegben, míg mi zömében ecsettel dolgozunk. Ez számunkra azt jelenti, hogy a színminta és a fára felkent lazúr színe között mindig lesz némi eltérés. Ezért ha megrendelőnk egy konkrét színt álmodott meg, jobb próbafestést csinálni.

Rétegrend

A jó minőségű munka érdekében a lazúrokat rendszerben alkalmazzuk. Ez azt jelenti, hogy először egy gombamentesítő faanyagvédőt kenünk az új felületre. Majd ezután következik a lazúr 2 vagy 3 rétegben. Az első réteg az alapozó réteg a második, harmadik pedig a fedőréteg. Ezek a rétegek fogják megvédeni a fa felületet a az UV sugárzástól, és az időjárás okozta hatásoktól. Vizes bázisú lazúrnál a teljes rétegrendet vizes bázisú anyagokból kell felépíteni, oldószeresnél oldószeres anyagokból. 

Átfestéskor már nem kell azzal foglalkozni, hogy korábban vizes vagy oldószeres lazúr került-e a felületre. Egy év után ennek már nincs jelentősége. 

Számít az ecset is

A lazúrokat ritkán kell hígítani. Csak az oldószeres lazúroknál lehet szükség hígításra, ha nehezen kenhető. Ekkor a jó kenhetőségig hígítsuk a gyártó által javasolt anyaggal. A vékonylazúrt keverőfával mindig alaposan fel kell keverni, mert a pigment anyagok leülnek a doboz aljára (ez nem gyártási hiba). Keverés nélkül a védelmet nyújtó réteg a doboz alján marad.

A vizes bázisú lazúrokhoz akril vagy műszálás ecsetet használjunk, az oldószeresekhez disznósörte ecsetet. Hengerrel ne lazúrozzunk, mert narancsos, nem túl szép felület lesz a végeredmény. A festéket szálirányban hordjuk fel a fára, keresztirányban nem lazúrozunk! A keresztirányú vágásokat, azaz fa bütüs részét mindig jól itassuk be favédő anyaggal és lazúrral is, mert ez a fa legsérülékenyebb része. Itt tud megállni, majd beszivárogni a víz, így itt fog elkezdődni a gombásodás és a korhadás.

Régi felületek felújítása

A lazúrt akkor kell átfesteni, amikor lemattul, de még épp a festék. Ekkor finoman visszacsiszoljuk a felületét, és jöhet rá az új réteg. A visszacsiszolás fogja biztosítani, hogy az új lazúr jól tapadjon a régihez. Ha a vastaglazúrral kezelt felületről már válik le az anyag, akkor az erős csiszolás javasolt, sőt előfordulhat, hogy jobb fáig visszacsiszolni az anyagot. Az új rétegeket ezután visszük fel. 

Régi, elöregedett faszerkezeteket csiszolás, javítás után ismét faanyagvédőszerrel kell kezelni, például a gerendákat, oromdeszkákat, tartóoszlopokat. Ma már csak faanyagvédelemmel rendelkező anyagot szabad beépíteni (a 253/1997. kormányrendelet 53 p. 5. bek. szerint). De az 1997 előtt épült épületeknél ez a védelem hiányozhat, így érdemes átkenni az anyagot. Nem kötelező, de szükség lehet a régi parketta, beépített fa bútor vagy lambéria védelmére is. Ez akkor indokolt, ha a régi festék több helyen levált a fáról, és az anyag gombásodik (elszíneződés) vagy rovarjáratokat, nyílásokat látunk a fán.

Régi puhafa felületek felújításakor a favédelem után szükség lehet pórustömítésre is, ha a fa száraz felületű, szálkás. Ehhez a legjobb lenolaj kencét használni. A lenolaj mélyen beszívódik, a fa rostjain erősen megtapad, kitölti a pórusokat. Tulajdonképpen ez a fa arcpakolása, ami kisimítja a ráncait. A lenolaj kencét érdemes meleg időben felhordani. Két óra elteltével a be nem szívódott olajat egy puha ronggyal töröljük le! A teljes száradás kb. 2-3 nap – 1 hét. Ezután már csak a lazúrt kell felhordani két-három rétegben.

TIPP: Nem látszó faszerkezeteket vagy durva megmunkálású kerítésdeszkákat mindig érdemes lenolaj kencével beitatni. Ez egyrészt biztosítja a fa védelmét, másrészt a fa bevonásához lényegesen kevesebb lazúrra lesz szükség.  

TIPP: Régi felületeken használhatunk 3 az egyben lazúrokat is. Ezek faanyagvédőszerek, alapozók és lazúrok egyben. Mélyen beszívódnak a farostok közé, ahol védelmet nyújtanak a fát megtámadó három leggyakoribb kártevő ellen: kékgomba, farontó rovarok és kártevők, gombák. 

Oromdeszka felújítása. 10-20 éve lazúrozott oromdeszkák felújításához már nem mindig elég a vékonylazúr. Ezeket fedő jellegű festékkel kell átvonni (pl.: Trinát Aqua Unitop). Ezek jobban védik a faszerkezetet.

Sötét fafelület világosítása

20-30 évvel ezelőtt a sötét fafelületek hódítottak (paliszander, dió). Napjainkban inkább a vöröses vagy világos színek a divatosak. Fekete vagy sötétbarna lazúrozású fából úgy varázsolhatunk világosat, ha a visszacsiszolás és a favédelem után átkenjük a felületet egy fehér vagy vanília színű alapozóval vagy fedőlazúrral. Az új világos lazúrt erre az alapozórétegre hordjuk fel. 

TIPP: Ha fa hatású felületet szeretnénk elérni az alapozót két rétegben hordjuk fel, és a második réteget húzzuk meg egy faerező gumival. 

Olajok

Az olajok kül- és beltéren egyaránt a legjobb védelmet adják a fának, mert megakadályozzák a fa alakváltozását, elcsavarodását. Szinte minden fafelületen használhatók. Stéget, medence melletti fa járófelületet, kerti bútorokat, parkettát, kerítést is kezelhetünk vele. 

Arra figyeljünk, hogy a fa mindkét oldalát kenjük be olajjal és hagyjunk időt a beszívódásra! Az olajozást érdemes nyáron, 23 fok fölött végezni, ekkor a fa szerkezete száraz, és szinte beszippantja az olajat. Az olajat általában két rétegben visszük fel, a rétegek között legalább 1-2 nap száradási időt biztosítsunk. Ha a fa nem szívja be az olajat, egy tiszta, puha ruhával töröljük vissza! Az olajat ecsettel és szivaccsal is felvihetjük. Parketta esetén a kenés nem lesz elég, a fa anyagába be is kell dörzsölni az olajat. 

Az olaj egyetlen hátránya, hogy 2-3 évente ismételten át kell kenni a felületet, mert ennyi idő alatt elveszíti víztaszító hatását. Olajokkal felújíthatunk korábban vékonylazúrral kezelt felületeket is, vastaglazúron azonban ne használjuk!

Arany Edit