Iparűzési adó megosztása – egyéni vállalkozóknak is szükségük van rá

Az iparűzési adó megfelezésének lehetősége világított rá arra, hogy valójában mekkora a káosz a bejelentett telephelyek és úgy általában az iparűzési adó körül. 

A kormány 2021-re megfelezte, pontosabban országosan egységesen 1%-ban határozta meg az iparűzési adót. Ehhez minden mikro-, kis- és középvállalkozásnak be kellett nyújtania egy nyilatkozatot az adóhatósághoz arról, hogy beleesik a kedvezményezett körbe, azaz évi 4 milliárd forintnál kisebb az árbevétele. A NAV ez alapján értesítette az adózó székhelye szerinti önkormányzatokat, hogy a nyilatkozat benyújtójánál módosítsák a fizetendő adót. Csakhogy nem minden ment gördülékenyen: azokról a vállalkozásokról, amiknek több településen is kell iparűzési adót fizetnük, csak a székhely önkormányzat kapott jelzést. 

A vállalkozások ugyanis sok esetben nem csak egy településen fizetnek iparűzési adót, ám ezt a tényt a februárban beadandó nyilatkozat kapcsán a törvényalkotó és a NAV is elfelejtette. Az adóhatóság így csak a székhely szerinti településekkel lépett kapcsolatba, a telephelyek szerinti települések nem kaptak információt. Kiderült, teljes káosz uralkodik azzal kapcsolatban, hogy a más településen telephelyet is fenntartó vállalkozásoknak milyen adatai állnak rendelkezésre az adóhatóságnál. 

Mikor kell telephelyet bejelenteni?

Többször írtunk már róla, hogy az építőiparban korábban gyakori ideiglenes iparűzési adó megszüntetésével egyszerűbbé vált ettől az évtől az adózás rendszere. Korábban a 180 napnál rövidebb ideig tartó építési munkák esetén a vállalkozónak be kellett jelentkeznie ideiglenes iparűzési adó fizetésére. Ennek összegét nem a bevétel alapján határozták meg, hanem napi fix összeget, többnyire 5 ezer forintot kért az önkormányzat. Az adott településen töltött napok számát az építési napló alapján határozták meg.

Ezt a kötelezettséget tavaly eltörölték. Idén tehát már ideiglenes adófizetés nincs: vagy a székhelyen fizetjük az adót, vagy állandó telephelyet jelentünk be egy településen.

Állandó telephely bejelentésére akkor van szükség, ha 180 napnál hosszabb ideig tartó munkát végzünk egy adott településen. Ha az építési munka ennél rövidebb idő alatt befejeződik, akkor nincs telephely, s nem kell az adót megosztani sem. Ha 180 napnál hosszabb időre húzódik el a munka, akkor az már állandó telephely. 

A helyi adókról szóló törvény 2020 óta írja elő, hogy a telephelyek címét be lehet jelenteni az adóhatósághoz, jelezve, hogy ez a helyi iparűzési adó szempontjából is telephelynek minősül. Törvényben ritka az ilyen megfogalmazás, ám itt valóban csak egy lehetőségről van szó, mely nem kötelező a vállalkozások számára. A probléma most ebből adódik: akik nem a törvény által megadott módon jelentették be a telephelyet, azoknál a NAV februárban nem értesítette az ipa-kedvezményről az érintett önkormányzatot. Mindazok ebbe a körbe kerültek, akik

– még 2020 előtt jelentették be a telephelyüket

– 2020 után jelentették be, de nem jelezték külön, hogy ez Htv. szerinti telephely is egyben (Htv = helyi adókról szóló törvény) vagy

– egyáltalán nem küldtek eddig bejelentést. 

Az adóalap megosztása

Iparűzési adót azon a településen kell fizetnünk, ahol a székhelyünk, illetve telephelyünk található. Korábban annyi bevallást kellett benyújtani, ahány településen érintett volt a vállalkozás. Most már csak egy bevallás van, de az adóalapot meg kell osztani az érintett települések között. Ha az adó alapja nem éri el az évi 100 millió forintot, akkor erre a megosztásra három lehetőségünk is van (választani lehet közöttük):

– személyi jellegű ráfordításokkal arányos megosztás – ebben az esetben annak alapján kell megosztani az adóalapot, hogy az egyes településeken mennyit költünk személyi jellegű kifizetésekre. Azaz megnézzük, hogy mennyi embert foglalkoztatunk a székhelyen illetve a telephelyen, s a személyi jellegű kifizetések arányában osztjuk meg az adóalapot is. Önmaga után az egyéni vállalkozónak 500 ezer forintot kell havonta alapul vennie. 

– eszközértékkel arányos megosztás – a tevékenységhez használt tárgyi eszközök értéke alapján.

– és van egy komplex megoldás, ami az előző kettő keveréke: a személyi jellegű ráfordítások és az eszközérték egymáshoz viszonyított arányát is figyelni kell. 100 millió forintos adóalap felett pedig csak ez a megoldás lehetséges. 

A megosztás módszere választható, de nem teljesen szabadon. A helyi adóról szóló törvény annyit ír elő, hogy az adó megosztásának a módját a tevékenység sajátosságaira leginkább jellemzően kell megválasztani. 

Az építőipar egy harmadik utat is választhat

Építőipari vállalkozóként egy ezektől eltérő megosztási módot is választhatunk, de csak akkor, ha ez egyik településen sem eredményez nulla forint adóalapot (a helyi adó szempontjából építőipari tevékenységnek a TEÁOR 41-43 ágazatokba sorolható tevékenységeket kell érteni.). Eszerint az adóalap felét a fenti módszerekkel, azaz vagy a személyi kifizetések, vagy az eszközérték alapján kell a székhely és a telephelyek között megosztani. Az adóalap másik 50 százalékát azonban megoszthatjuk az értékesítés nettó árbevétele alapján is a települések között.

Nem mindenhol egyértelmű a felosztás

Akadnak olyan tevékenységek is, melyeknél nem is könnyű eldönteni, hogy a 180 napos szabály alapján hogyan kell telephelyet létesíteni. Ilyen például az építkezés felelős műszaki vezetője. 

A kivitelezőnek az építés teljes időtartama alatt rendelkeznie kell felelős műszaki vezetővel. A műszaki vezető megbízása tehát annyi ideig tart, mint az építés teljes folyamata. Ha ez 180 napnál hosszabbra húzódik, és a műszaki vezető önálló vállalkozóként dolgozik, akkor neki is telephelyet kell létesítenie az adott településen. 

Egy vállalkozóként dolgozó műszaki vezető azonban több építkezésen, több településen is elláthat azonos feladatokat. Ha egy éven belül több településen is 180 napnál hosszabb ideig tart a feladata, akkor mindegyik helyre be kell jelentenie a telephelyét állandó iparűzési adóra. Adóalapját meg kell osztania a székhely és azok között a települések között, ahol munkát végzett. 

Vállalkozóként a műszaki vezető feltehetően a 7112-es TEÁOR szám alá besorolva dolgozik (mérnöki tevékenység, műszaki tanácsadás), így nem minősül a helyi adókról szóló törvény szerinti építőipari vállalkozásnak. Alkalmazottja valószínűleg nincs, s tárgyi eszközökre sincs túl sokra szüksége a munkavégzéshez. Ha e két módszer közül kell választania, mégis a személyi költségek alapján történő számítás tűnik jobban alkalmazhatónak. Az egyéni vállalkozónak maga után havi 500 ezer forint személyi költséget kell számolnia. Ezt kell felosztani a székhely és a telephely vagy telephelyek között úgy, hogy egyik helyen sem lehet nulla az önkormányzatra eső adóalap. Arra nincs kötelező módszer, hogy a több területen is felváltva dolgozó szakember hogyan ossza fel bevételét az egyes települések között. Ha valaki alkalmazottként dolgozik változó munkahelyeken, akkor a vele kapcsolatos ráfordításokat azon a településen kellene figyelembe venni, ahonnan az utasításait kapja. Csakhogy az egyéni vállalkozó nem kap sehonnan sem utasításokat, maga osztja be az idejét. Erre így nincs egyértelmű módszer. Legjobb, ha az 500 ezer forintot annak alapján osztja fel, hogy mennyi időt tölt az egyik vagy a másik helyen, nagyjából 10 százalékát pedig a székhelytelepüléshez sorolja. 

Mi lesz az iparűzési adó felezésével, ha a valaki nem küldött be nyilatkozatot?

Az adó megfelezésére vonatkozó jogszabály előírta, hogy a vállalkozóknak február 25-ig kell megtenniük a nyilatkozatukat, hogy jogosultak a kedvezményre, azaz az iparűzési adó 1%-ra csökkentésére. A NAV ugyanakkor jelezte, hogy még 2021. december 31-ig elérhetővé teszi a bejelentéshez szükséges 21NYHIPA jelű nyomtatványt, tehát a bejelentés később is pótolható. A lényeg: a bejelentést minden önkormányzathoz el kell juttatni, ahol telephelyet tartunk fenn. A célszerű megoldás, hogy előbb bejelentjük a NAV-hoz az érintett telephelyeket, majd ezt követően nyújtjuk be a nyilatkozatot. Az adóhatóság így el fogja juttatni a nyilatkozatot az érintett önkormányzatokhoz.

Nagy Csaba