A sikeres építőipari vállalkozások szakmai lapja

Ügyfélszolgálati telefonszámunk: +36/20-42-300-42
E-mail: info@ujmedia.eu vagy üzenhet a weblapról

Kötelező lesz a gépi szellőztetés

Év végén változtatták meg csendben, suttyomban az energetikáért felelős 7/2006-os TNM rendeletet. A változás lényege, hogy mostantól már nem lehet olyan házakat építeni, amiben nincs gépi szellőztetés. Igen ám, de mikortól számít a szabály? Azoknál a házaknál, amiket most kezdünk el építeni? Vagy egy szinte kész ház sem kap már használatbavételit, ha nincs benne ilyen “ketyere”?

A változás

A 7/2006-os TNM rendelet az épületek energetikai követelményeiről szól. Ebben határozták meg a szerkezetek hőszigetelési értékeit, s írják elő azt a bizonyos “közel nulla” energiaigényt, amitől sokan félnek. És ennek az első mellékletében van szó az elvárt friss levegő igényről. Eddig olyan elvárt friss levegő igényt írtak elő, amit még lehetett ablaknyitogatással biztosítani. A TNM rendelet azonban egy új bekezdéssel bővült, amiben leírják, hogy a légcserét már csak hővisszanyerős szellőztetéssel lehet biztosítani. Magyarul: kötelező a légtechnika! 

A (…) tartózkodási zónába minimálisan bejuttatandó friss levegő mennyiségét és az elvezetésre kerülő szennyezett levegőt, így a légcserét, csak szabályozott működésű hővisszanyerős szellőztetőrendszer vagy központi elszívásos szellőzés kiépítésével lehet biztosítani, mely a belső páratartalom és CO2-szint alapján automatikusan és folyamatosan, igény szerint üzemel. A rendszer részeként és kialakításánál figyelembe vehetők a friss levegő bevezetésére alkalmas passzív, automatikus működésű páraszabályozású légbevezető elemek. Az épület külső nyílászáróinak teljes vagy részleges nyitásával történő friss levegő bejutást a 2.1. és 2.2. alpontban meghatározott érték számításnál nem szabad figyelembe venni. (7/2006 TNM rendelet 1. melléklet V. 2.4)

Mikortól kötelező?

Ami biztos: akik még csak a tervezési fázisban vannak, tehát még nem adta be az építész a terveket az ÉTDR-ben, ők biztos, hogy csak akkor kaphatnak használatbavételt, ha már be van építve a rendszer. Tehát ezekhez a házakhoz az épületgépésznek már kötelező betervezni, a kivitelezőnek pedig beépíteni a hővisszanyerős szellőzést.

És akik már elkezdték az építkezést? Netán már kész is van a fűtési rendszer? Ne adj Isten használatbavétel előtt vannak, és úgy kéne bepasszírozni a csöveket és a gépet valahova? Rájuk mi vonatkozik? Sajnos a rendelet egyáltalán nem egyértelmű, a szakma is megosztott, hogy hogyan kell értelmezni a jogszabályt. A rendeletalkotótól sajnos még nem kaptunk hivatalos magyarázatot, pedig alig várjuk. 

Jó-e ez a változtatás?

Elkötelezett híve vagyok a hővisszanyerős szellőztető berendezéseknek. A miénket éppen most készítik, mivel egy felújítás közepén vagyunk. Egyértelmű volt, hogy lesz ilyen a házunkban. Sokkal egyértelműbb, mint hogy gázkazán, hőszivattyú, faelgázosító vagy bármi más lesz-e. Nem volt ez mindig így, sokáig hittem azt, hogy a gépi szellőzés a lusták “sportja”, igazán fel bír kelni az ember a fenekéről és napjában párszor alaposan kiszellőztetni. 

Aztán ezzel a masszív előítélettel felvértezve elmentem és beszélgettem egy pár órát Kaufmann Zsolt barátunkkal és kedvenc riportalanyommal, akinek a házában ilyen berendezés van és évek óta ezeknek a telepítéséből él. Négy óra után az tűnt fel, hogy bár egy riport készítése meglehetősen fárasztó tud lenni, még mindig jól működik az agyam. Hát persze, a friss levegő csodákat tesz! Megtérésem elkezdődött…

Aztán pár évvel később, amikor elmentem egy passzívházas képzésre, rájöttem, hogy milyen rengeteg energiát meg lehet spórolni ezekkel a rendszerekkel. Egy passzívháznál annyira jó a hőszigetelés, hogy ha nem lenne benne hővisszanyerős szellőztetés, akkor ötszöröse lenne a ház fűtési energiaigénye. Ötszöröse! Nagyon nagy különbség.

Mióta pedig közelnullás házakat kell tervezni és építeni, rájöttem, hogy már egy ilyen háznál is sokkal jobban megéri kiépíteni a légtechnikát, mint agyonbonyolítani a gépészetet hűtéssel, fűtéssel, hogy ugyanannyi pénzért sokkal kevesebbet “tudjon” a ház. Egy hővisszanyerős szellőzőgép felére (!) le tudja vinni a közelnullás ház fűtési-hűtési igényét is. Ez is brutális arány, ha belegondolunk. Erről írtunk többször is az Építő Életben, szépen, táblázatos formában levezetve a különbséget.

A mi, saját tervezésű házaink közül is egyre többnél sikerült rábeszélni az ügyfelet a rendszerre, vagy eleve ők jöttek úgy, hogy ilyet kérnek szépen. A visszajelzések? Imádjuk, szeretjük, ez egy más életminőség, mostantól fogva csak ilyen házban szeretnénk lenni. 

Mindezen szerelmes levél után egyetértek-e a rendeletmódosítással, hogy mostantól fogva kötelező a gépi szellőzés? Nem! Miért nem? Azért, mert az ilyen változtatásokat nem egyik pillanatról a másikra kell meghozni, ráerőltetni a szakmára. Legalább egy év türelmi időt kellett volna adni, ezalatt felkészülhettek volna a beruházók, az építészek, a gépészek és a kivitelezők is. Hogyan magyarázza most el egy generálkivitelező vagy egy gépész szakági tervező a mezei, laikus ügyfélnek, hogy bár eddig szó nem volt erről a dologról, mostantól márpedig kötelező? Mit várunk tőle, hogy lelkes együttműködéssel fog kiadni jópár százezer forintot egy olyan dologra, amiről eddig nem tudott semmit? A “közelnulla” energetikai követelményről évek óta tudtuk, hogy hatályos lesz idén januártól, de még arra sem sikerült mindenkinek felkészülni. 

Aztán: ezek a megoldások akkor érnek valamit, ha a ház légtömörsége jó. Ha nem jó, és amúgy is orrán-száján szökik a levegő, akkor jó drágán nem értünk el semmit. Márpedig most sajnos az látszik az országban, hogy rengeteg helyen húznak fel gyorsan igencsak megkérdőjelezhető minőségű házakat. Itt a CSOK, a babaváró, az 5%-os áfa, szakember meg nincs elég. Légtömörség? Az mi, eszik vagy isszák? És a jó szakemberek sem fogják tudni egyik pillanatról a másikra beépíteni, ha még soha nem csináltak ilyet. Továbbképzések kellenének, ingyenesen természetesen, és széleskörű felvilágosítás, hogy ez miért jó. Ehelyett egyik pillanatról a másikra, nesze sánta, itt egy púp módon megkapta a szakma, hogy “holnaptól így építünk”, még a közelnullás változás tetejébe. 

Miért volt szükség erre a változásra?

Ha szépen, fokozatosan vezették volna be a változást, ne adj Isten még támogatást is lehetne igénybe venni a telepítéshez, akkor teljes mellszélességgel mellette állnék. Miért? Azért, mert egy mai, jól megépített, jó légtömörségű házba már nem jut elég oxigén. Márpedig ez nem egészséges. Ráadásul ha nem tud kimenni a pára, akkor bizony feldúsulhat, és ha egy icipici hőhídat is talál, akkor ott bizony kicsapódik. Nem véletlen, hogy a házépítős fórumok tele vannak új építésű, de már most penészes házak tulajdonosaival, akik kétségbeesetten kérdezgetik egymástól, hogy mi lehet a gond? A hővisszanyerős szellőztetőberendezés, ha jól van beépítve, 100% garancia a penész ellen. 

 Itt nem volt megfelelő a szellőzés, több más hiba, pl. rossz rétegrend mellett… Leszedték a csempét, mert lekívánkozott, és ezt találták mögötte.

Hogyan „úszhatjuk meg” a legolcsóbban?

A rendelet arról szól, hogy mekkorának kell lennie a légcserének, de arról nem, hogy hogyan kell ezt megoldani. “Kézzel” nem lehet. Az ablakokba építhető légbeejtő sem elég. Teljes, központi hővisszanyerős szellőzés viszont nem kötelező, csak az, hogy gépi szellőzés legyen. 

Kiépíthetünk ún. “hibrid” rendszert. Ez azt jelenti, hogy a sokszor használt lakóhelyiségekbe helyiségenkénti hővisszanyerős gépet építünk be, a mellékhelyiségekbe, amit ritkán használunk, de akkor nagy légcsere kell, pedig sima elszívót. A lakóhelyiségekben lévő “ketyere” egész nap mehet, evvel biztosítja a szükséges légcserét úgy, hogy közben nem hűti ki a házat. A konyhai, fürdőszobai elszívó pedig szükség esetén kiszellőzteti a kellemetlen szagokat és a túl magas páratartalmat. Egy ilyen berendezés százezer forintból megvan, és csak egy elektromos “betáp” és egy szép nagy lyuk kell a falban. Akik próbálták, azt mondták, hogy két talicska sitt, némi felfordulás az ára, de utána érezhetően jobb a levegő. Viszont sajnos minimálisan, de hangja van, annyi, mint egy halkabb hűtőnek. Ezek általában szakaszos üzeműek: egy pár percig elszívják a használt levegőt, aztán egy pár percig befújják a frisset. Ma már vannak olyan helyiségenkénti hővisszanyerős gépek is, amik “kommunikálnak” egymással, tehát ha a mellékhelyiségben megy az elszívó, akkor nem kezd a szobai gép is elszívásba, hanem szorgalmasan nyomatja be a friss levegőt. Így azért jóval kevésbé hűl a ház. Áruk 100.000 Ft-tól kezdődik és igénytől, márkától és “okosságtól” függően több százezer forintig tart.  

Mi a megoldás előnye? Olcsóbb, mint a központi hővisszanyerős rendszer, és nem kell utólag szétfurkálni a házat. Kevesebb helyet is foglal. Hátránya az, hogy jóval rosszabb a hatásfoka: egy pár négyzetdeciméteres hővisszanyerő nem tud akkora hőcserét lebonyolítani, mint egy nagy melák. És a hangot sem tudja mindenki megszokni, bár éjszaka elég, ha csak a nappaliban lévő megy…

Központi hővisszanyerős szellőztető rendszer 

Ez a rendszer jóval jobb hatásfokú, mint a helyiségenkénti. Ráadásul a modern közelnullás házak hátrányainak nagy részét biztosan kiküszöböli: sehol nem lesz túl magas a páratartalom, sehol nem lesz elhasznált, oxigénszegény a levegő, hiszen az egész házat “behálózza”.  

De ez nagyon drága, nem? Nem feltétlenül. Egy olyan háznál, amit még most tervezünk, sok esetben még olcsóbb is, ha ilyen rendszert építünk ki, mintha “túltolnánk” a fűtési rendszert. Csakhogy ehhez kicsit máshogy kell gondolkodnunk, és ezt az ügyfeleknek is el kell magyarázni. 

Sajnos az építtetőknek sokszor ötször fontosabb, hogy milyen csempe lesz a fürdőszobában, vagy hogy hol lesz a TV, mint az, hogy hogy is fog a ház működni. A csempéhez ért, a TV-t tudja, mire való, az épület energetika meg kínai neki. Mekkora lesz a hőigény? Hát legyen épp, hogy csak annyira alacsony, hogy pont beférjen a törvény adta keretekbe. Légtömörség, hőhídmentesség, benapozás? Kit érdekel? Eleve sokszor a tervezési fázis legvégén, sőt, építkezés közben kerül elő az a kérdés, hogy jó-jó, de mivel fűtsünk? Meg van tehát tervezve a ház, jól-rosszul, majd az építész átadja a gépésznek, aki “hozott anyagból dolgozik”. Az igények persze 21. századiak: mindig legyen 23 fok, télen is, nyáron is. Túl nagy a hőigény, hiszen hiába a 15 centi homlokzati hőszigetelés, ha itt-ott hőhidas, és a szellőztetéssel kimegy a meleg fele. Nem baj, berakunk egy nagyobb és “okosabb” fűtőberendezést. Magas a túlmelegedés kockázata? Sebaj, betervez egy hőszivattyút, mennyezetfűtés-hűtéssel, pedig mondjuk megfelelő tájolással, hőtároló tömeggel és árnyékolással eleve negyede lenne a hűtési igény. Tehát a felmerülő problémákra gépészeti választ adunk, ami problémáknak egyáltalán nem biztos, hogy fel kéne merülniük…

Hogy jön ide a hővisszanyerős szellőző? Úgy, hogy eddig ez túlnyomórészt a passzívházak kiváltsága volt. Ott ugyanis így gondolkodik a tervező: legyen a ház komfortos, télen elég meleg, nyáron elég hideg, a levegő legyen mindig friss, de mindezt úgy, hogy minimális fűtés kelljen bele. Hogyan kell bele minimális fűtés? Úgy, ha körbe van hőszigetelve, sehol egy hőhíd, jó a légtömörség, jó a tájolás, és alap, hogy van benne hővisszanyerős szellőzés, a fent már részletezett okok miatt. Ha nincs benne,  onnantól megszűnt passzívház lenni. 

Innentől kezdve viszont tökéletesen felesleges az összes csodagépészet. Helyiségenkénti hőfokszabályzás, hogy ne pazaroljuk az energiát ott, ahol nem vagyunk? Minek? A légtechnika miatt úgyis mindenhol ugyanannyi fok lesz. “Okosfűtés”, ami állítja, hogy 19 fok legyen a házban, amíg dolgozunk, és 21, mire hazaérünk? Azért, hogy megspóroljunk 20 forintot? Mennyezethűtés, több százezer, de inkább több millió forintért? Be se kapcsolna… Hőszivattyú? Hány év alatt térülne meg a beruházás, fél évszázad…? 

A legtöbb passzívház tervező igen-igen minimál fűtést tesz a házaiba. Zsolt barátunk házában még padlófűtés sincs, befújt levegővel fűti fel a házat. Többen a “mezei” kondenzációs gázkazánban hisznek, de olyan is van, ahol az építtető kiszámolta, hogy két 500 wattos infrapanelnél neki ugyan nem kell több. És tényleg nem kell több. 

A 25% megújuló már más kérdés, de ilyen fűtési hőigénynél egy mezei klímaberendezés is lazán kipipálja. És igen, lassan elérünk oda, hogy a “normális” fűtési rendszerek olyan drágák lettek, hogy alig lett drágább egy passzívház, mint egy közelnullás. Most, evvel a változtatással jó eséllyel ugyanannyiba fognak kerülni. De egy passzívházba vagy egy ilyen szemlélettel épített „majdnem passzívházban” így is jobb lesz élni. Sokkal később kell bennük fűteni, sokkal kevesebbet kell, kisebb a hőingadozás, és kevesebb dolog van, ami elromolhat. 

Mi kell ahhoz, hogy ilyen “minimálgépészettel” jól működjön a ház? Rendszerként tekinteni az egész épületre, aminek a része a légtechnika, a fűtés, az árnyékolás, a szerkezet. Kell egy olyan gépész tervező, aki nem “szédül”, ha 1.5-3 kW hőigényű az egész ház, és nem akar berakni még két tartalékfűtést is. Kell egy jó gépész szerelő, aki nem beszéli tele az építtető fejét avval, hogy de, ők bizony fázni fognak, mert ez így nem elég.  

Ha nem passzív, vagy majdnem passzív házat építünk, hanem „mezei” közelnullásat, akkor is megéri a központi hővisszanyerős rendszer? 

Ha jó a légtömörség, akkor valószínűleg. Kivitelezőként nem kell pl. a penész miatt garanciális javításokat végezünk. De anyagilag soha nem fog megtérülni. Erre szokta Zsolt barátunk kérdezni, hogy “mekkora a megtérülése annak, hogy mindig friss levegőt lélegzünk be?” Még mindig gond, hogy drága? 

Nézzük csak át még egyszer azt az alaprajzot! Rengeteg házban van akár 20-25 négyzetméter is feleslegesen betervezve. Ha ennyit nem is, de egy jó építész biztosan talál 3-4 négyzetmétert, amit meg lehet spórolni. Ha ez megvan, ingyen lesz a szellőztetőgép! 

Sipos Anna