Még nem állt meg a drágulás: az ÉVOSZ szerint idén 10-15 százalékos áremelkedés várható

Kevesebb új beruházás várható az idén, a korábbi, kétszámjegyű építőipari növekedés helyett 5-6 százalékra számíthatunk. Tovább emelkednek majd az anyagárak: 10-15 százalékos drágulás is elképzelhető már az első negyedév végéig. És nem kerülhetjük el a további béremeléseket sem: a minimálbér emelése miatt jobban keresnek a segédmunkások, de azt a 10-15 százalékot végig kell vinni a szakmunkások és a magasabban képzett dolgozók fizetésén is. Ezt várhatjuk, és ez lenne jó 2022-től az építőiparban az ÉVOSZ év eleji összegzése szerint.

szerző: Nagy Csaba

Januárban adott ki az ÉVOSZ egy olyan összefoglaló anyagot, amelyben az építőipar helyzetét és fontosabb problémáit értékelték. A tanulmány szerzői a jelen állapot összegzése és a várható folyamatok elemzése mellett több területen is megfogalmazták javaslataikat. Ezek egy része akár az iparágon belül is megvalósítható, többségük azonban nem. Cikkünkben e tanulmány megállapításainak és javaslatainak egy részét ismertetjük. A teljes anyag az ÉVOSZ oldaláról letölthető, olvasható ezen a címen: bit.ly/evosz2022.

Mire számíthatunk 2022-ben?

A koronavírus-járvány érkezése előtt Magyarországon az építőipar még mindig a 10 évvel korábbi világválság hatását nyögte. Éppen 2019-re tartott ott a termelés, hogy utolérheti a válság előtti szintet. Ezt szakította meg a Covid, ami 2020-ban úgy is csaknem 10 százalékkal vetette vissza a termelést, hogy az építőipar a járvány alatt is szinte zavartalanul működhetett.

2021 a járvány mellett új kihívással is jelentkezett. A hirtelen jelentkező igényeknek és néhány világpiaci hatásnak köszönhetően meglódultak az árak. Magyarország erősen importfüggő – az építőanyagok közel fele is külföldről érkezik– , a nemzetközi hatásokat nem tudjuk kikerülni. Az áremelkedés legalább 125 százalékos volt minden téren, de az ÉVOSZ szerint egyes termékeknél 160 százalékos változás is megfigyelhető volt. A kivédhetetlennek tűnő áremelkedés mellett még nyersanyag-hiány is fenyegetett. Ekkor avatkozott be a kormány a kiviteli korlátozással. Az áremelkedés ettől még nem fordult vissza, a nyersanyag-hiányt azonban sikerült az intézkedésekkel kivédeni.

A meglepő az volt, hogy az anyagárak drámai emelkedése alig befolyásolta az építéseket. A kereslet szinte semmit nem csökkent, szinte egyszerre jelenik meg a piacon minden olyan megrendelés, melyet az elmúlt két évben a járvány miatt elhalasztottak. Az összesített adatok még nem véglegesek, de az ÉVOSZ szerint az építési munkák értéke 2021-ben elérhette az 5100 milliárd forintot (az eddigi csúcsév, 2019 kevéssel több mint 4300 milliárdot hozott).

A becslések, no meg az eddig lekötött munkák értéke szerint a növekedés ebben az évben is folytatódni fog, bár az üteme már nem éri el az előző évit. Főleg az állami és önkormányzati építések lesznek visszafogottabbak – ezt a választási évnek köszönhetjük, az állami szervezetek idén nem az építési beruházások indításával  lesznek elfoglalva. Húzóerőt a lakásépítés, lakásfelújítás, ipari és logisztikai beruházások, csarnoképítések jelentenek majd ebben az évben. Az állami beruházások átmeneti hiánya jó hír is azoknak, akik eddig az alacsony kapacitás miatt nem tudtak megfelelő kivitelezőt találni. A kereslet és a kínálat idén valamennyire egyensúlyba kerülhet.  

Béremelések

Az ÉVOSZ adatai szerint az elmúlt években általában évi 8-10 százalékos béremelés volt az építőipar egészében. Ennek eredménye, hogy ma az ÉVOSZ szerint a szakmunkás átlagkereset eléri a 400 ezret, a mérnöki a 650-900 ezret attól függően, hogy mennyire bonyolult az elvégzendő feladat. Sok azonban a szakmunkásoknál jóval kevesebbet kereső segédmunkás, így az építőipari átlagkereset csak mintegy 340 ezer forintra jön ki, ami alacsonyabb az átlagos ipari fizetéseknél. Mindez azt jelenti, hogy idén jelentős bérfejlesztésekre lesz szükség, hogy az elvándorlást, a munkaerőhiányt orvosolni tudjuk. A béremelést kényszeríti ki a minimálbér és a garantált bérminimum átlagosnál nagyobb növekedése is. A megemelt minimálbér szinte „tolja fölfelé“ a magasabb keresetűek bérét. Ezt a mozgást nem lehet elkerülni, különben abba a helyzetbe kerülünk, hogy a segédmunkások és szakmunkások bére között túl kicsi lesz a különbség.

Az ÉVOSZ szerint az építőipari bérek ma az általános ipari bérszint 82%-át érik csak el. Ettől alacsony az építési munka rangja, nem jelent vonzerőt a munkaerő számára. Elismerik, hogy a bérek emelése rövid távon az építési árak emelését hozza magával, de úgy vélik, hogy ez hosszabb távon megtérül, mert javíthatja a munkavégzés minőségét és elősegíti a stabil szakmunkásgárda kialakulását.

Lánctartozás

A lánctartozásról az elmúlt években kevesebb szó esett, pedig a jelenség soha nem tűnt el teljesen. Most ismét lábra kapott. Az ÉVOSZ szerint ma körülbelül 150 milliárd forintot tesznek ki a határidőn túli tartozások. Ennek a felét soha senki nem fogja már kifizetni. Az adós tönkrement, felszámolták, eltűnt, a behajtás érdekében indított perek 3-5 évig elhúzódnak. A végén hiába nyeri meg valaki a pert, a tartozásból már semmit sem fognak neki fizetni, hiszen addigra az adós cég kiüresedett. Összességében az ÉVOSZ szerint a benyújtott számlák 10 százalékát nem fizetik ki időre, 3-4 százalékuk pedig behajthatatlanná válik.

A lánctartozás ellen megfelelő tartalékokkal lehetne védekezni, csakhogy a kisvállalkozások felélték már a tartalékaikat. Ez sérülékenyebbé tesz mindenkit. Egyrészt nehezebben védhető ki az áremelés vagy a körbetartozás jelensége, ha nincs a vállalkozásnak tartaléka. Másrészt így kevesen tudnak fejlesztésre vagy például oktatásra költeni, ami a fejlődés kulcsfontosságú tényezője lenne.

Idén is áremelés várható

Az építőanyagok árának emelkedése nem állítható meg ebben az évben sem. Sőt, egyelőre meredekebben nőnek az árak, mint azt az elmúlt évek elején lehetett tapasztalni. Korábban év elején a 6-9 százalékos növekedés volt az általános, most 10-15 százalék is összejöhet már az első negyedév végére. Főleg azoknak a termékeknek növekszik folyamatosan az ára, amiknek az előállításához jelentős mennyiségű energiára van szükség.

Munkaerőhiány

A pályáról egyre jobban hiányoznak a szakmunkások és a mérnökök is. Ezért növekedni az a cég lesz képes, amelyik jobban megfizeti az embereit, vagy szervezettséggel, belső fejlődéssel, hatékonysággal pótolja a hiányzó munkaerőt.

A felmérés szerint ma nincs olyan építőipari alapszakma, ami ne minősülne hiányszakmának. Jelenleg a teljes ágazat mintegy 375 ezer embert foglalkoztat. Ez nagyjából annyi, mint a járvány előtti időben volt (25 ezerrel több, mint 2019-ben). Csakhogy az elmúlt évek bővülése főleg a segédmunkások és betanított munkások számának emelkedését jelentette. Szakmunkásból kevés van, amit még súlyosabbá tesz a meglévő munkaerő elöregedése. Kevés a fiatal, és alacsony a költözési hajlandóság. Magyarországon könnyebben vált valaki szakmát, mint hogy a szakmájában maradva az ország másik felére költözve keressen munkát.

A munkaerőt továbbra is a keletről nyugat felé irányuló vándorlás fogja jellemezni. A magyar szakmunkások Nyugat-Európa felé indulnak, a helyükre pedig legfeljebb keletről érkező munkásokat hozhatunk. Törekedni arra kellene, hogy az Ukrajnából vagy távolabbról induló bevándorlás során ne segédmunkások, hanem szakképzett dolgozók kerüljenek az építőiparba.

Gondot jelent az is, hogy az építőiparban nagy tömegben jelennek meg olyan dolgozók, akiknek semmilyen építőipari tapasztalatuk nincs. Az elmúlt 4 évben a kivitelező vállalkozások körülbelül 100 ezer embert vettek fel. Ez sokat lazított a feltételeken is. A legtöbbjüket időbérben fizetik, így hatékonyságuk alacsony szintű. Alacsony teljesítményük miatt nem is lehet őket teljesítményarányosan fizetni – oda vándorolnának, ahol kedvezőbb feltételekkel találkoznak.

A foglalkoztatás tisztítása, a feketemunka visszaszorítása érdekében az ÉVOSZ azt javasolja, hogy a most bevezetett Üvegkaput terjesszék ki a kisebb építkezésekre is. Szerintük mindenhol szükség lenne rá, ahol az e-napló is kötelező. Ez segítene tisztítani a munkaügyi és adózási problémákat. Javasolják a munkaügyi ellenőrzések hatékonyságának az erősítését is.

Pénzügyek

A 2022-ben várható körülmények közül egyik legfontosabbként a finanszírozási kérdéseket veti fel a tanulmány. A fő probléma, hogy a kis- és középvállalkozások nagy része egyáltalán nem tudja előre finanszírozni a munkáját. Ez kiszolgáltatottá teszi őket például a kifizetési késésekkel szemben. Az ÉVOSZ javaslatokat fogalmaz meg többek közt a bankok számára, hogy miként tegyék biztonságosabbá és a kkv-k számára gördülékenyebbé a projektek finanszírozását.

Egyik fő javaslatuk például, hogy a megrendelőket korlátozni kellene a jóteljesítési garancia kontroll nélküli lehívásában. Az ÉVOSZ szerint ennek a lehetőségét a Teljesítésigazolási Szakértői Szerv szakvéleményéhez kellene kötni. Azaz a bank a bankgarancia alapján is csak akkor fizesse ki az ilyen garanciát, ha annak indokoltságát a TSzSz szakvéleménye támasztja alá. Fontosnak tartják azt is, hogy mind a közbeszerzések, mind a magánszerződések esetén alacsonyabb értékben határozzák meg ezeket a garanciális kötelezettségeket.

A következő javaslat megvalósítása már nem ennyire egyszerű, a Ptk.-t kellene hozzá módosítani. Az ÉVOSZ szerint jó lenne, ha a kivitelező jelzálogjogot kaphatna valamely olyan ingatlanon, ami a megrendelő tulajdonában van. Ez garanciát adna számára, hogy a megrendelő biztosan ki fogja fizetni az elvégzett munka ellenértékét. Ezzel összefüggő javaslat, hogy be kellene vezetni a megrendelői garancia intézményét a magánerős építkezéseknél is. A felvetés jogos: ma a kivitelezőnek jóteljesítési garanciát kell adnia, a megrendelőnek viszont nincs semmilyen igazolási kötelezettsége azzal kapcsolatban, hogy a beruházáshoz szükséges forrás a rendelkezésére áll.

Hatósági eljárások egyszerűsítése

A tanulmánynak a hatósági ügyekkel kapcsolatos fő megállapítása valószínűleg egybeesik mindenki tapasztalatával. Szerintük a tervezés, lebonyolítás, építés-kivitelezés szabályozása, a jogosultságok, a szakmai feltételrendszerek, az építésigazgatási eljárások annyira összetettek és bonyolultak, hogy a legtöbb mikro- és kisvállalkozás nem képes ezeket folyamatosan követni. Ezért azt remélik, hogy ha ezen a területen történik is változás, az csak a legszükségesebb intézkedésekre korlátozódik.

Az ÉVOSZ javaslatai az egységesítés, egyszerűsítés irányába mozdítanák ezt a területet. Kezdve ott, hogy szükség volna egy teljes körű fogalomtár kialakítására az egységes szakmai szóhasználat érdekében. Szükség lenne kisvállalkozói tájékoztató füzetek kiadására, melyek összefoglalnák a leglényegesebb tudnivalókat.

Javasolják a TSzSz továbbfejlesztését is. Szerintük azoknak a körét kell bővíteni, akik jogosultak ehhez a szervezethez fordulni problémáikkal, például a beruházás lebonyolításában részt vevő beszállítókkal. Ehhez persze a TSzSz kibővítésére, teljesítőképességének növelésére is szükség van.

Végül javasolják a kettős kamarai regisztráció megszüntetését is. Elég lenne a vállalkozásoknak csak a szakmai kamarához tartozniuk, s ennek adataiból a kereskedelmi és iparkamarák kinyerhetnék a regisztrációhoz szükséges információkat.

Szakmaiság növelése

Lényeges területe a javaslatoknak a vállalkozások hatékonyságának erőteljes növelése. Ahogy már írtuk: ha a munkaerőhiány miatt a létszám nem növelhető, akkor a hatékonyságot kell fejleszteni. Ez is egy sokrétű feladat:

• A gépparkok, eszközök elavultak, alapos fejlesztésre lenne szükség a vállalkozások nagy részénél.
• Felnőttképzés, a dolgozók oktatása. Itt külön ki kellene térni az együttműködési képességek fejlesztésére, hogy gördülékenyebb lehessen az egy beruházáson dolgozó cégek együttműködése.
• Javítani kellene a szerződéskötéseken is. Például nem általános, hogy a kivitelezők versenyeztetése a kiviteli tervek ismeretében történne meg. Szükség lenne mintaszerződésekre, szerződéskötési ajánlásokra is.
• Új gondolat az ÉVOSZ részéről, hogy kötelezővé tennék a vállalkozói vizsga letételét a vállalkozói igazolvány kiadásának feltételeként. Ezzel azt kívánnák elérni, hogy a tevékenységüket kezdő új vállalkozók rendelkezzenek alapvető vállalkozói ismeretekkel.

A tanulmány szerzőinek egyébként nincs jó véleményük az építőipari szakképzés eredményeiről sem. Az állami képző intézményrendszer szétaprózott, műszaki állaga leromlott. A felnőttoktatás pedig nem elegendően rugalmas, és kevés a felnőttképzéshez csatlakozó vállalkozás is. Mindennek az a következménye, hogy egyrészről magas a végzettség nélküli iskolaelhagyók száma, másrészt az iskolarendszerből nem jön ki sem elegendő szakmunkás, sem pedig elegendő mérnök.

A kisvállalkozások hiába vennének részt a szakképzésben, nem tudják a szakma teljes szélességét megmutatni tanulóiknak. Másrészt az is látszik, hogy a téli hónapokban problémás a gyakorlati oktatás megvalósítása. Ezért az ÉVOSZ inkább azt javasolja, hogy nagy képzőközpontokat kellene létrehozni megyénként, régiónként. Ezek a nagy oktatási központok több szakiskola tanulóinak is elláthatnák a gyakorlati képzését.

Közbeszerzések

Az építőanyagok áremelkedésével kapcsolatos problémák sűrűsödve jelennek meg a közbeszerzésekben. A közbeszerzést elnyerő vállalkozónak sok esetben egy évnél is hosszabb időre kell tartania ajánlati árait, miközben semmi hatása nincs arra, hogy az építés önköltsége számára hogyan alakul majd. Ez lehetetlenné teszi a szerződések egy részének teljesítését. A közbeszerzési szerződések módosítása azonban nem egyszerű feladat, a törvény ezt csak számos feltétel betartásával teszi lehetővé.

Az ÉVOSZ nem a közbeszerzési törvény átírását várja a törvényhozóktól, hanem egyértelmű iránymutatásokat. Szerintük a Közbeszerzési Hatóságnak kellene olyan állásfoglalásokat kiadnia, hogy mi lehet a megoldása az áremelkedések okozta helyzetnek. Szükség volna egy olyan adatbázisra is, ami összehasonlítható információkat adna a megvalósult közbeszerzési szerződések  árairól. A megbízók oldaláról sokkal pontosabb költségbecslésekre lenne szükség – ma például nincs egységes költségtervezési rendszer a közbeszerzésekben.

Szigorúan be kellene tartani a kockázatos áron történő szerződéskötés tilalmát. Kockázatos árnak itt a mindenkori építőipari rezsióradíjat el nem érő árajánlatot értik. Persze ez akkor válna valóban használhatóvá, ha a kormány is megadott időben, például minden évben legkésőbb áprilisig meghatározná az arra az évre érvényes rezsióradíjat. Az ÉVOSZ még tovább is menne ebben a kérdésben: az óradíjak mellett szerintük meg kellene határozni a minimális ráfordítási időt is, s magyarázatot igényelne, ha valaki a szokásos normaidőnél rövidebb időráfordítással ad be árajánlatot. És végül a közbeszerzési javaslatoknál is megjelenik a feltétel nélkül lehívható bankgaranciák kérdése. Ezek rendszere nagyon könnyen vezet visszaélésékhez. Ezért közbeszerzések esetén is azt javasolja az ÉVOSZ, hogy a bankgaranciákhoz csakis a Teljesítésigazolási Szakértői Szerv véleménye után lehessen csak hozzányúlni.