Múlt hónapban írtunk arról, hogy milyen sok mélyfelújításra lenne szükség, a magyar épületállomány nagy része ugyanis csapnivaló energetikai állapotban van. Sajnos sok esetben az „energetikai felújítás” csak pár cm homlokzati hőszigetelést vagy egy gyors ablakcserét jelent, ami még messze nem elég a boldogsághoz, azaz ahhoz, hogy valóban számottevően csökkenjen a ház energiaigénye. Nézzük meg, hogy is néz ki egy mélyfelújítás a valóságban! Cikksorozatunk első részében egy ‘80-as években B30-as blokktéglából épített ház újjászületését nézzük meg, főként energetikai szempontból.
Előzmények
Olyan családi házat szerettünk volna, ami elég nagy ahhoz, hogy három gyerekkel elférjünk benne, és olyan agglomerációban van, ahonnan munkahelyek, iskolák viszonylag rövid eljutási idővel elérhetők. A telkek drágák vagy rossz adottságúak voltak, emiatt a használt házakat kezdtük nézegetni, aztán egyre inkább a felújítandó épületek irányába fordultunk.
Jó helyen lévő, egyszerű formájú, szerkezetileg ép, de kissé lelakott, felújítatlan épületre vadásztunk. Fontos szempont volt, hogy túl nagy se legyen, mert egy teljes körű felújítás során nem mindegy, hogy kétszáz vagy háromszáz négyzetméter falat vagy tetőt kell hőszigetelni. Annak sem örültünk volna, ha összetett az épületforma, sok szerkezeti hőhíddal. Ugyanígy fontos volt az is, hogy az épület ne vizesedjen. Vagy ha van némi víz a szerkezetben, ne kelljen bődületes összegeket az utólagos vízszigetelésre fordítani.
A kiválasztott épület
Így jutottunk el egy rendkívül csúnya, 1982-ben B30-as téglából épített 100 négyzetméteres két szintes, félig alápincézett nyaralóhoz, amihez a kétezres évek elején egy 25 négyzetméteres külön lakrészt építettek. A lakrész erősen beázott és penészedett. Az egész épület ablakai már eleve máshonnan kibontva lettek beépítve úgy, hogy a teljesen lehúzott redőnyök is zörögtek a huzattól, ha fújt valami kis szellő. A szobákban a padló nem volt egyenes, mintha vízen himbálózó hajó fedélzetén járt volna az ember. A konyha kicsi volt, az emeleti fürdő penészes. Fűtésről csak a hátulsó lakrészben gondoskodott egy pb palackról üzemelő konvektor. A gázórának csak az állványa került az előkertbe, de sosem kötöttek rá. A szennyvizet régen átemelő szivattyú nyomta ki az utcai közműhálózatba, de évekkel ezelőtt eltűnt, elvitték, ellopták. Kívül mindenütt hámlott az épület: pörgött le a festék a falakról, az ablakokról, a kerítésről, a korlátokról, a tető látszó fa szerkezeteiről. A tetőről hullottak a cserepek erős szélben. A ház láthatóan teljes felújításra szorult, de pár ijesztő, de nem vészes dolgot leszámítva szerkezetileg megfelelő állapotúnak tűnt.
Felmérés, tervezési program
A felmérési terv alapján elkezdtünk az átalakítás lehetőségein gondolkodni. Kitaláltuk az új alaprajzot, eldöntöttük, melyik ablakot szüntetjük meg, és hova kellenek új homlokzati nyílások.
Aztán azt vizsgáltuk, hogyan lehetne ebből az épületből passzívházat közelítő szintű felújítás. Felvittem az épület adatait a PHPP-be, ez alapján határoztuk meg a hőszigetelések vastagságát. Úgy tűnt, hogy magyar viszonyok között, tíz éve még brutálisnak számító hőszigetelésekkel, jó minőségű homlokzati nyílászárókkal és hővisszanyerős szellőztető rendszerrel még egy ilyen régi építésű házból is ki lehet hozni olyan alacsony fűtési hőigényt, hogy ne kelljen fűtésrendszert építeni.
Egy épületet ugyanis sokszor nem megépíteni nehéz, hanem fenntartani. Tudtuk: sem az olcsó fa, sem az olcsó gáz, sem az olcsó áram nem lesz sokáig fenntartható, a legolcsóbb energia pedig a fel nem használt energia. Tehát mi ezt a házat egyszer akartuk viszonylag jelentős költséggel megépíteni és utána minél tovább, minél kisebb költséggel használni.
A bontások és az elmaradhatatlan meglepetések
A 25 négyzetméteres hozzáépítést elbontottuk, mert annyira rosszul építették meg, hogy ha megtartjuk és gatyába rázzuk, aránytalanul megnövelte volna az épület felújításának a költségeit. A tető kapcsán is sejtettük, hogy alaposan hozzá kellene nyúlni. Egyrészt a rosszul felrakott cserép miatt, másrészt a leendő vastag hőszigetelés miatt, harmadrészt azért, mert a tervezett vastag homlokzati hőszigetelés kilógott volna a régi tető alól.
Minden meglévő épület tartogat meglepetéseket, a mi esetünkben sem volt ez másként.
A tető megbontása során egyértelművé vált, hogy a szaruzat faanyaga már tönkrement, lassan megfőtt a szakszerűtlenül felrakott cserép alatt. De a tetőbontás egy másik kellemetlen meglepetést is tartogatott. Az épület felmérése során nagyon változatos falvastagságok jöttek ki, a gyanúm szerint azért, mert az építők nem ismerték a derékszög, párhuzam, függőleges, vízszintes, egyenes, sík stb. fogalmakat. Vagy nem igazán érdekelte őket. A tetőt a gerinc alatt le kellett támasztani valahova, erre egy 30 cm vastag fal éppen alkalmasnak tűnt. Azt hittem, vakolat nélkül is lehet 25 centis, és biztosan megy valami beton koszorú a tetején. Hát nem így volt. Egy igazán csálé válaszfalat vakoltak ki mindkét oldalán 6-7 centis habarccsal máshogy görbére, természetesen koszorú nélkül. A statikus gyorsan el is rendelt egy koszorú kiegészítést. Ez nagyjából egymilliós többletköltséget jelentett akkoriban, nem volt őszinte a mosolyunk. Összességében az épület lecsupaszítva, tető nélkül, kiszedett ablakokkal sem nézett ki szerkezetileg rosszabbul, mint előtte, és szerintem sokkal randább sem lett.
A szerkezet építése – már hőszigetelésekkel
A tetőtéri falak vasbeton koszorújának kiegészítése után jöhetett a teljesen új fa fedélszék és tetőhéjazat. A hőszigetelt tetőbe a szaruzat fölé deszkázat és 5 centi kőzetgyapot is került. A héjazat alatt, a tető teljes felületén gondoskodni kellett a megfelelő minőségű páraáteresztő tetőfólia elhelyezéséről és a cserepek alatti kiszellőzésről.
A földszinten azokban a szobákban, ami alatt nem volt pince, feltörtük a betonaljzatot és a főfalak belső oldalát a sávalapig (kb. 50-60 cm mélyen) kiástuk. A padló alá, homok ágyazatra 15 cm XPS hőszigetelést tettünk, a falak mellé belül körben 5 cm-est. Ezután jött a 12 cm vasalt aljzatbeton, aminek a tetején össze tudtuk dolgozni a falak alatt lévő régi vízszigetelést az újjal, majd ráépítettünk egy Ytong válaszfalat. Ebben az ütemben a válaszfalak fönt is megépültek, illetve ki lettek alakítva a homlokzati nyílások.
Következett a külső teraszok elbontása, mivel ezek megakadályozták volna a teljesen körbefutó lábazati hőszigetelést. Itt ébredtünk rá arra, hogy az emeleti teraszt nem bonthatjuk el. Ez konzolosan, azaz külső alátámasztás nélkül kilóg az épületből, és nagyon zavart engem, mert a hőszigetelésnek igencsak útjában volt. Eredetileg úgy képzeltem, levágjuk és egy önálló, az épülettől független, úgynevezett állványszerkezettel visszaépítjük. Így a konzol által képezett hatalmas hőhidat meg tudtuk volna szüntetni. A statikus azonban felhívta a figyelmemet, hogy ez a konzol olyan feszített vasbeton gerendákból állhat, amit a belső tartófalra támasztottak, a külsőn pedig túllógattak. Ezt látszott igazolni az is, hogy az emeleti szoba padlója kissé lejtett a terasz irányába. Feszített gerendákat vagdosni nagyon egészségtelen, mondhatni életveszélyes cselekedet, így ez a terasz maradt a helyén, bőséges hőszigetelésbe csomagolva.
Homlokzati nyílászárók beépítése – hőszigetelésbe, konzolosan
Jöhettek az ablakok. Energiahatékonysági okból a két teraszajtónk is ablak lett, mivel a teraszajtó küszöb kialakítása más, és csak olyat tudtunk volna beszerezni, ami a küszöbnél hőhidas volt. Viszont az ablakaink körben hőhídmentes kialakításúak. Az emeleti terasz kijáratát egyébként is meg kellett emelni egy lépcsőfokkal, hogy a meglévő teraszlemezre tervezett vastag utólagos hőszigetelés, a vízszigetelés és az új burkolat elférjen. Némi tanakodás után úgy döntöttünk, hogy az alsó teraszra is ki tudunk lépni anélkül, hogy az ablakkeret alsó gumi tömítését lábbal taposnánk.
A beépítés a tégla falazat elé, fém tartó fülekkel történt. A beépítést a homlokzati hőszigetelésből számoltuk vissza úgy, hogy az ablak külső kávája a végső falsíkban 15 cm mélyen legyen. Mivel az épület viszonylag kicsi és viszonylag kis alapterületű helyiségekből áll, a legtöbb helyiségnek csak egy ablaka lett. Ahova kettő is került, ott a második ablak már fix üvegezést kapott. Ez nemcsak költségcsökkentő, de hőhidasság szempontjából is előnyösebb kialakítás. A fix ablakoknál ügyeltünk rá, hogy minden helyiség ablaknyitással is szellőztethető legyen, és a fix ablakok kívül-belül könnyen megközelíthetők, tisztíthatók legyenek.
Az ablakokat az ablakos cég szállította és építette be. Gondoskodtak a konzolos RAL beépítésről, és a kilógó ablakokat körben XPS ékekkel szegélyezték. Nekünk annyi feladatunk maradt, hogy a teraszajtóknál és a bejárati ajtónál a küszöbök hőhídmentesítését és vízszigetelés átvezetést megoldjuk. A küszöbök alá XPS helyett Purenit került, mivel ez merevebb, a taposásnak jobban ellenáll. A teraszok belső oldala mentén XPS hőszigetelést ragasztottunk a lábazatokra is.
Homlokzati hőszigetelés saját kezűleg – miután három kivitelező is elszaladt
Eleinte nem igazán értettük, miért tűnik el mindegyik szimpatikus, jó referenciákkal bíró kivitelező. Valószínűleg a hepe-hupásra vakolt, és nem is függőleges fal volt az oka, amit ki kellett hozni egyenesre. Nekiláttunk mi. Az épület körüli teraszokat, járdákat, az északi falra feltaknyolt öt centi nikecell jellegű barkácsmunkát eltüntettük. Ezután megnéztük, van-e egyáltalán szilárd aljzat, amire a szigetelést ragasztani lehet. Ha nem volt, akkor új alapvakolatot készíttettünk. Jöhetett a rendezett terepszint alatti 20 cm XPS, afölött 20 cm lábazati (esetünkben rózsaszín) EPS, feljebb pedig a 25 cm grafitos EPS hőszigetelés felragasztása.
A légtömörségre mindenhol nagyon ügyeltünk, minden falnyílás körüli fólia ragasztást ellenőriztünk, ha kellett pótoltunk, és a szigetelő lapok beragasztása után a hézagokat kifújtuk PUR habbal. A szigetelő lapok beragasztása és a dübelezés után mégis visszajött a kivitelező barátunk, aki a csapatával a síkra csiszolást, a hálózást és a színezést profi módon oldotta meg. Az épület elnyerte végleges formáját, és egész jól nézett ki.
Gépészet – mindent elölről, de csak annyit, ami szükséges
A külső szigetelési munkákkal párhuzamosan a belső gépészeti alapszerelés is megtörtént, azaz új lett a vízvezeték, a szennyvízvezeték, a szennyvíz aknába másik átemelő szivattyú került.
Az elektromos mérőórát az épület faláról, ahol a hőszigetelés útjában lett volna, kitettük a kapu mellé a telekhatárhoz. Az épület teljes elektromos hálózatát újjá kellett építeni, mindent gondosan védőcsőben vezetve. Az alapszerelés így már képes fogadni a napelemes rendszert és felkészült olyan nagyobb teljesítményű berendezések igényére, mint indukciós főzőlap, pirolitikus tisztítású sütő, gamer PC-k. A használati melegvizünket is – egyelőre – egy kutya közönséges villanybojler biztosítja. Az elektromos vezetékeknél különös gondot fordítottunk arra, hogy a légtömör burkon vezeték csak indokolt esetben, az áttörést megfelelően tömítve haladjon át. A külső falakba légtömör kötődobozok kerültek. Apróság, de pl. a redőnyöknél is olyan megoldást választottunk, ahol nincs vezetékes vagy analóg működtetés, csak távirányító.
Fűtés – milyen fűtés?
A fűtési rendszer lényegében maga a hővisszanyerős gépi szellőztető rendszer, amely az év jelentős részében képes az épület belső hőmérsékletét 20 Celsius-fok környékén tartani, és csupán néhány olyan hidegebb hét van, amikor kiegészítő fűtést kell alkalmaznunk. A kiegészítő fűtést pedig egy 5,3-6,2 kW névleges teljesítményű hűtő-fűtő klímaberendezés szolgáltatja. Nemcsak arra jó, hogy ha nyáron a redőnyöket feledve jobban melegszik az épület, gyorsan lehessen hűteni. Picit meg lett hekkelve azáltal, hogy a beltéri egység nem a szobában a falra szerelve dolgozik, hanem a hővisszanyerős szellőzőrendszer előremenő ágában, a távozó használt levegő hőjével előmelegített friss levegőt fűti. Ha a lakásból távozó levegő 20 Celsius-fokos, kint pedig 0 fok van, akkor ha a hőcserélő hatásfoka 75 %-os, akkor a bejövő 0 fokos levegőt 15 fokra melegíti fel (igazából magasabb a hatásfoka). Ezt a 15 fokot a klíma még további 5 Celsiust hozzáadva 20 fokosra emeli. Ezt fújja be a lakásba az a két kis 150 Watt teljesítményű ventillátor, ami a szellőztető rendszerben dolgozik. A klíma kültéri egysége az északi homlokzat előtt, az udvaron kapott helyet, a hővisszanyerő gép pedig a padlástérbe került.
Befejező munkálatok – légtömörség mindenek előtt
Következett a tető hőszigetelése. Ez átlagosan 30-40 cm befújt cellulózzal történt, amely után az addig üveghangon pörgő, gyakran jegesedő kültéri egység leállt, és szakaszos, csöndesebb üzemmódra váltott. Az emelet és a földszint közötti jelentős hőmérséklet-különbség megszűnt, az épület rendeltetésszerűen működni kezdett.
A szigetelés befújása előtt a belső oldali lég- és párazárást meg kellett oldani. Mi Dörken fóliát és ezzel rendszerben álló ragasztószalagokat vagy tubusos ragasztót használtunk. A fóliasávok összeragasztása viszonylag könnyű munka, a nehézséget a fólia és a homlokzati fal teljesen légtömör összeragasztása jelentette. Ha a fóliát rálógatjuk a homlokzati falra, azt lehet ugyan vakolni, de nem biztos, hogy szép egyenes lesz. A Németországban már sok ilyen házon dolgozó kivitelezőnk mutatott egy trükköt: a fóliát nem a falak oldalára, hanem a tetejére ragasztotta. Nem kellett “szépen” ragasztani, lehetett jól is, az akusztikus kengyelre helyezett gipszkarton pedig eltakart mindent.
Már csak a befejező munkák maradtak hátra: kartonozás, glettelés, festés, kerámia és laminált burkolatok elhelyezése.
Tapasztalatok – egy év után
Amíg építettük, sokan értetlenkedtek azon, miért piszmogunk vele ilyen sokáig, miért szigeteljük agyon, és főleg miért nem teszünk bele valami kényelmes fűtésrendszert. De az épület – bár sokáig készült – beváltotta az előzetes várakozásainkat. A fűtés kiválóan teljesít, annak ellenére, hogy a hőszigetelés két helyen még nincs meg (a pincefödémnél és a konzolos teraszlemeznél, ami hatalmas hűtőbordaként működik).
Mégis, a hőmérséklet a legnagyobb eddig mért hidegekben sem ment 20 Celsius-fok alá. A belső hőérzet nagyon kiegyensúlyozott, nem húznak sem az ablakok, sem a falak. A folyamatos, enyhe áramlású légcserének köszönhetően a belső levegő minősége állandóan jó.
És hogy mennyibe kerül kifűteni?
Mivel a havi telefonszámla jóval nagyobb összeg, mint a fűtés, ezért sajnos nincsenek pontos adataink. Hőszigetelés előtt nem laktunk a házban, de azt tudjuk, hogy az előző házban 8.500 Ft volt a havi villanyszámlánk, ennyit költöttünk fűtés nélkül, használati melegvíz előállítással az áramra. Tavaly szeptemberben költöztünk be a felújított házba, onnantól a rezsicsökkentés kivezetéséig havi 11.700 Ft volt az átlagos fogyasztásunk. A növekedés tehát havi 3.200 Ft volt. Ha úgy vesszük, hogy ez a többlet mind fűtésre ment el, akkor az éves fűtési költség maximum 40.000 Ft lenne. Hasonló nagyságú klímát épített be a gépészünk saját magához is. Ott óránként körülbelül 1,5 kW-os áramfogyasztást produkál. A mi ugyanolyan „ketyerénk” télen naponta 1,5-2 órát megy, novemberben és márciusban, hűvösebb napokon pedig körülbelül 1 órát.
A rezsicsökkentés kivezetése után a villanyszámla havi 15.000 Ft-ra nőtt – mivel öten vagyunk, ezért a fűtés nélkül sem férünk bele az átlagosnak mondott fogyasztás alá. Jövő hónapban jön a napelem, és havi szaldó ide vagy oda, bizony felrakatjuk. Ha arra már nem is lesz így elég, hogy lenullázzuk a fogyasztást, de arra biztosan, hogy az átlag alá beférjünk.
Adatok: Ilyen volt, ilyen lett
| Felújítás előtt | Felújítás után | Különbség | |
| Energetikai besorolás | JJ (kiemelkedően rossz) | BB (közel nulla energiaigényű) | |
| Összesített energia igény | 569 kWh/nm * év | 55,2 kWh/nm * év | 90% |
| Fűtési energiaigény | 351 kWh/nm * év | 29 kWh/nm * év |
Hogy értsük a táblázatot?
Mi ez a nagy különbség az összesített energiaigény és a fűtési energiaigény között a felújítás előtti állapotban? Mivel a ház összes fűtési rendszere a felújítás előtt egy Jancsikályha volt, ezért a számítás szerint fával, azaz megújuló energiával lehetett fűteni. Persze az egy szem Jancsikályha még pirosra izzítva sem tudta volna kifűteni az egész házat, de ettől még a fatüzelésnek „jár” a 0,6-os kedvezményes szorzó (a gázfűtés lenne az 1, a szimpla elektromos fűtés pedig a 2,5-ös büntetőszorzó).
Mi ez a nagy különbség az összesített energiaigény és a fűtési energiaigény között a felújítás utáni állapotban? Az bizony a használati melegvíz igénye. Alaposan felújított házaknál általános, hogy a használati melegvíz előállítása körülbelül annyi energiát igényel, mint a fűtés.
Miért lehet az, hogy körbecsomagoltuk a házat mindenhol jó vastagon, és „csak” BB-s lett a felújítás után? Ahhoz, hogy AA-s legyen a ház, magasabb megújuló energia százalék kellene. A klímaberendezés megújuló energiát használ, a használati melegvizet előállító villanybojler viszont még nem. Ez a ház tehát csak akkor lehet a magyar szabályozás szerint AA-s, ha felkerül a napelemes rendszer.
Jenei László
