Mikor és hogyan kell az akadálymentesítéssel foglalkoznunk?

Milyen esetekben kötelező az akadálymentesítés, és mire kell figyelni ahhoz, hogy az épületeinket tényleg használni tudják a fogyatékossággal élő emberek? Busicsné Iszak Zsuzsanna rehabilitációs szakmérnök kalauzol el minket a témában, s osztja meg tapasztalatait arról, hogy hol szoktuk elszúrni az akadálymentesítést.

Legyünk őszinték: a legtöbb építőipari szakember egy szükséges, “hivatalos” rossznak tekinti az akadálymentesítést. “A csudának kell amiatt az évi három kerekesszékes látogató miatt akadálymentesíteni a múzeumot, hivatalt, bármit? Hát rengeteg pénz az!” De gondoljuk át egy picit!

Egyrészt: az akadálymentesített rámpát/liftet/bármit nem csak a fogyatékkal élők használják ám! Ott vannak az idősek, balesetesek, babakocsit tologatók vagy éppen a több csomagos turisták is. Másrészt ha azt gondolnánk, hogy a fogyatékkal élők nincsenek is olyan sokan, hogy a többség alkalmazkodjon hozzájuk, akkor csak ki kell látogatnunk egy tetszőleges nyugati, pl. svájci városba. Azt fogjuk látni, hogy az utcákon “nyüzsögnek” a kerekesszékesek, látássérültek stb. Pedig szó sincs arról, hogy ott többen lennének, csak éppen ott ki tudnak jönni az utcára, tudnak közlekedni segítség nélkül. Ez utóbbi pedig mindenkinek alapvető joga kéne, hogy legyen. 

Na de szerencsére az akadálymentesítés nem a beruházó jóindulatán múlik, hiszen a jogszabályok is kötelezővé teszik. A fogyatékkal élő személyeknek éppúgy hozzá kell férniük az épületekben megvalósuló szolgáltatásoknak, mint bárki másnak.

Az új építésű, közhasználatú építmények – kötelező a teljes körű akadálymentesítés

Az új építésnél nincs kibúvó: minden közhasználatú építményt minden szempontból akadálymentesen kell megtervezni és megépíteni. Közhasználatú minden, ami nem magánhasználatú: a hivatal, az orvosi rendelő, óvoda, iskola, bank, múzeum és a bolt is. Ezeket mind-mind akadálymentesen kell megtervezni és felépíteni. 

Tartsuk magunkat az OTÉK- hez, és vonjuk be a rehabilitációs szakmérnököt! 

Az akadálymentességi követelményekkel kapcsolatban az OTÉK-ben ugyan  leírják a tutit, a hozzáértők mégis azt mondják, hogy a tervezési munkába érdemes bevonni a rehabilitációs környezettervező szakmérnököt. A különböző tervezési szakágaknak együtt kell dolgozniuk. A gépészeti, épületvillamossági, a belsőépítészeti szakemberek mind fontosak, hiszen számos olyan kialakítás, előírás van, ami az adott területet érinti. Ha ezek a fontos részleteket nem összehangoltan tervezik meg, akkor kivitelezéskor jönnek elő a problémák. Nézzük a legfontosabbakat! 

Ajtók, nyílászárók (OTÉK 62. §)

Az ajtótok szélessége gyakori probléma. Az akadálymentes ajtók nyílásának legalább 90 cm szabad szélességet és 195 cm szabad magasságot kell biztosítani. Míg a vékony, acéltokos ajtók hozzák ezt a kritériumot, a vastagabb faajtótokok beszerelésekor oda kell figyelni, hogy meglegyen a 90 cm  – magyarázza a szakmérnök. Nem minden esetben jó az sem, ha az ajtó szélessége a „biztonság kedvéért” meghaladja a minimális szélességet, mivel előfordulhat, hogy pont a szélesebb ajtóválasztás akadályozza meg, hogy a kilincset akadálymentesen kezeljék, mondjuk egy szűkebb folyosón.  Gyakori hiba az is, hogy a kétszárnyú ajtóknál nem gondolnak arra, hogy mindkét szárnynak legalább 90 cm-re ki kell nyílnia, és erre nem jó kifogás az sem, ha azt mondjuk, hogy mindkét ajtószárny nyitva lesz. Hiszen erre kivitelezőként nincs ráhatásunk.

Lépcső, rámpa (64-67. §)

Az akadálymentes lépcső építése azért indokolt, mert – bár ez elsőnek furcsának tűnhet-, de néha pont a fogyatékkal élő emberek  használják szívesebben a lépcsőt, mint rámpát vagy éppen a liftet. Többek között a klausztrofóbiás (pl. autizmus spektrumzavarral élők) személyek, a bottal vagy mankóval közlekedők sokszor választják a lépcsőzést. Az akadálymentes lépcsőknél a lépcsőfok magasságba max. 15 cm lehet. Kötelező alkalmazni homloklapot, hogy megakadályozza a láb becsúszását a lépcső alá, és orr nélküli járólappal kell ellátni, hogy pl. akik húzzák a lábukat, ne akadhassanak el. 

A kisebb szintkülönbségek akadálymentes áthidalására jó megoldás a rámpa, de csak ha megfelelő módon készül. A szakmérnök felhívja arra a figyelmet, hogy a megfelelő rámpáknak nagy a helyigényük, és figyelni kell arra is, hogy egy hosszú kialakításnál pihenőszintet is ki kell alakítani. Ugyan az OTÉK  épületen belül lehetővé teszi  legfeljebb 1,80 m magasságkülönbség áthidalására is a rámpát, ám ennél a magasság-különbségnél  már gazdaságosabb függőleges személyemelőt üzembehelyezni. 

Illemhelyekre vonatkozó szabályok (99. § 5-6. bekezdés)

Az akadálymentes wc az egyik legtöbbet „használt“ helyiség, így a legtöbb probléma is ezekkel kapcsolatban merül fel – mondja a szakértő. Az OTÉK itt csak általánosan fogalmaz, és nem ad konkrét méreteket, ezért érdemes konzultálni az érdekképviseleti szervezetekkel vagy a rehabilitációs szakmérnökökkel.

Az akadálymentes WC ajtóra mindig kívülről érmével / csavarhúzóval nyitható, foglaltság-jelzős, fordítógombos zárt szereljünk fel, hogy minden fogyatékos személy kezelni tudja. Ez ismét egy újabb típushiba, amit a kivitelezők elfelejtenek – teszi hozzá a szakértő. Azért kell kívülről nyithatónak lennie, hogy a helyiségből érkező segélyjelzésre azonnal reagálni lehessen. Ugyanez indokolja, hogy az akadálymentes WC ajtaja mindig kifelé/vagy oldalra nyíljon.

Az akadálymentes WC-csészére szemből történő átüléshez 135 cm szabad hely kell, az oldalról átüléshez pedig 90 cm. Zsuzsanna szerint bánjunk bőkezűen a WC alapterületével.  Gondoljunk arra, hogy vannak, akik segítséget vesznek igénybe a wc használatakor. Ha nincs elég tér még egy fő számára, máris nehezen vagy egyáltalán nem  lehet megfelelően használni a helyiséget. Erre – bár a törvény ezt nem írja le – érdemes gondolni. 

Az akadálymentes WC-csésze mindkét oldalán szereljünk fel kapaszkodókat, az átülés oldalán felhajtható kivitelben. Ezeknek a WC-csésze első peremétől min. 5-10 cm-rel előrébb kell állniuk, tehát hátfalra / szerelőfalra szerelt kapaszkodók hossza legalább 75-80 cm legyen. 

A segélyhívó rendszer elengedhetetlen, hiszen előfordulhat, hogy valaki rosszul lesz az akadálymentes WC-ben, vagy leesik az ülésről. A segélyhívót ülő vagy fekvő helyzetben is elérhető magasságba helyezzük!

Bejárat (96. § 2/a, b bekezdés)

Bejáratként kizárólag forgóajtó és billenőajtó nem alkalmazható. Tolóajtók közül csak az automatikus üzemű, ami veszélyhelyzetben kézzel is nyitható alkalmazható.

Parkolóhelyek (42. §, 3. bekezdés)

Sokszor csak az építményekre összpontosítanak a tervezők, pedig az akadálymentesítés során a parkolóhelyek kialakítása is nagyon fontos. A mozgássérült parkolótól a lehető legrövidebb akadálymentes útvonalon elérhetővé kell tenni az épület bejáratát.

Minden megkezdett 50 db parkolóból 1-nek mozgássérült parkolónak kell lennie. Ennek szélessége  minimum 3,60 m (2,50 m parkoló + 1,10 m kiszállási sáv.), hosszúsága pedig 6,5 m. (útügyi szabvány, bit.ly/amentesparkolas)  Két egymás melletti mozgássérült parkolónak lehet közös kiszállási sávja. 4 mozgássérült parkolónál több nem kerülhet egymás mellé.

A parkolónak burkolt, sík, szilárd, egybefüggő felületűnek kell lennie. A járdára történő feljutáshoz az akadálymentes parkolóból maximum 8%-os lejtésű rámpa biztosítandó.

Az utólagos akadálymentesítés jóval nagyobb kihívás

Egy meglévő épület utólagos akadálymentesítése jóval nagyobb kihívás, mint egy új épületet mindenki számára használhatóvá tervezni. Bár a jogszabály kimondja, hogy utólagos akadálymentesítéskor a közszolgáltatást minden fogyatékossági csoporthoz tartozó személy számára akadálymentesen elérhetővé kell tenni, ez sokszor nehezen kivitelezhető. Sok közhasznú épület a települések központjában van, régi, néha akár műemlékileg védett épületben kapott helyet. 

A cél itt is a lehető legnagyobb mértékű akadálymentesítés. Az OTÉK ugyanakkor lehetőséget ad a részleges akadálymentesítésre is, de csak úgy, hogy az épületben működő közszolgáltatás mindenki számára hozzáférhető legyen. Erre mindenképpen megoldást kell találni.  Ha műszakilag nem megvalósítható az akadálymentesítés, akkor a fenntartónak vagy üzemeltetőnek kell vállalni, hogy szolgáltatásszervezéssel megoldja a problémát:: pl. ha a földszinten biztosítanak egy akadálymentesen elérhető, ügyintézésre alkalmas irodát, ahol a fogyatékossággal élő személy bármilyen szolgáltatáshoz kapcsolódó ügyét intézheti.

Minimális akadálymentesítés 

Amit mindenképpen biztosítani kell, még egy minimális akadálymentesítés során is: az akadálymentes bejutás és az akadálymentes mosdó. Gyakori probléma, hogy már a közterület sem akadálymentesített, valamint akadálymentes parkoló sincs a közelben. Ha az épületet  közterületről meg lehet közelíteni autóval és a közelben, nincs akadálymentes parkoló, akkor telken belül kell legalább egyet  kialakítani 

A közterületről és az akadálymentes parkolótól az épületbe vezető akadálymentes bejutást biztosítani kell. A legtöbb meglévő épületnél 30-150 cm szintkülönbség van a földszinti padlóvonal és a járda szintje között, itt a szintkülönbséget rámpával, lifttel vagy függőleges személyemelővel kell áthídalni. Kompromisszumos vészmegoldás lehet a mobilrámpa, ha nincs elegendő terület egy szakmailag elfogadható, állandó rámpa kialakítására. 

A meglévő épületek bejárati ajtajai legtöbbször keskenyek, a szélfogó pedig kicsi. Műemléki épületeknél figyeljünk rá, hogy a meglévő tömör fa kaput nehéz kinyitni, ezt célszerű automatizálni. 

Az épületen belül a minimális akadálymentesítés részeként legalább 1 db akadálymentes illemhelyet kell létrehozni, a hozzá vezető útvonal akadálymentesítésével. Vagy a már meglévő vizes blokkot alakítjuk át, vagy újat kell létrehozni. 

Ne a kivitelezőnek kelljen kitalálni!

Utólagos akadálymentesítéskor a megrendelők sok esetben ott próbálnak spórolni, ahol tudnak. Mondjuk a munkaerőn. Láttunk rá példákat, hogy például egy kisvárosi könyvtárhoz csak kivitelezőt hívtak, hogy rámpát kell készíteni. Ez el is készült, de mivel a bejárati ajtóhoz nem nyúltak, így teljesen értelmetlen befektetés volt, ugyanis kerekesszékkel nem lehet bejutni az épületbe. A rámpáknál gyakori hiba a nem megfelelő lejtésszög, vagy hogy a rámpa tetején nincs elég hely a kerekesszéknek elfordulnia, mivel már eredetileg is túl közel volt az épület fala További rossz példa lehet az a kisvárosi szabadidőpark, amit gyorsan át kellett adni, így az eredetileg megtervezett  mozgáskorlátozott parkoló nem készült el. Ezt később pótolták, méghozzá úgy, hogy lebetonoztak egy parkolóhelyet,  mellette pedig maradt az eredeti  kavics és földút, és az is gödrökkel tele. Ugyanebben a szabadidőparkban a fából készült közlekedőutak fadeszkázatát úgy fektették le, hogy a két deszka között akkora rést hagytak, hogy abba pont beleakad(hat) egy fehér bot. Az ilyen problémák az érintett célcsoport bevonásával, de még sokszor egyszerű mérésekkel is megelőzhetők lennének.  

Sebestyén Szabolcs