Munka a tetőn – ne legyen orosz rulett!

Az építőiparban dolgozók számára nagyon fontos az, hogy a magasban végzett munkák során akkor jöjjenek le, amikor ők szeretnének, és ne akkor, amikor a gravitáció dönt így. De mikor milyen leesés elleni védelem szükséges? Mit kell tudnunk a jogszabályi háttérről? Ezekről kérdeztük meg szakértőket: a Fatra Izolfa Zrt. mérnök szaktanácsadóját, Jámbor Zsoltot.

Miért fontos a leesésvédelem?

– Nincs olyan munkatársam, aki legalább egyszer nem esett még le, annak ellenére, hogy tizenév tapasztalat után az ember már úgy közlekedik a tetőn, mint egy öreg macska – meséli egy ács.

Sokszor csak mázli, hogy nem történik komolyabb baleset, esetleg olyan szerencsétlenség, ahol sokan megsérülnek (például azért, mert forgalmas közterületre borul egy állvány). Az esti híradóban többnyire csak a horror sztorikat mutatják be, az egy-egy személyt érintő balesetekről nem hallunk. Ezek következményeit legtöbbször csak a szerencsétlenül járt dolgozó és környezete ismeri: kórházi kezelések, kieső családi jövedelem, lelki traumák, akár maradandó egészségkárosodás vagy még rosszabb.

– Sajnos egy kisebb esés is könnyen lehet halálos – figyelmeztet Jámbor Zsolt. – Előfordult, hogy egy szint magas zuhanás is a lehető legrosszabb kimenetelű volt. Nem véletlen, hogy az OTÉK is már 1 méter szintkülönbségnél is előír biztosítást, korlátot – magyarázza.

És bár a leesés korántsem olyan ritka, mint gondolnánk, azok, akik a fél életüket a tetőn töltik, sokszor „nem félnek eléggé”.

– Nekünk már nincs tériszonyunk sem. Nem szép dolog, de az ácsok sokszor inkább vállalják a kockázatot, mert mire beszíjazzák magukat, kész is a meló. Aki napi 8-10 órát fenn dolgozik a tetőn, már olyan, mintha a szobában mászkálna. A legtöbb baleset az elbizakodottságból ered, ha betartanánk az előírásokat, nem lenne gond – vélekedett.

Mindenkire vonatkoznak az előírások, aki felmegy a tetőre!

Ne legyenek illúzióink: nem csak az ácsoknak vagy a kőműveseknek kell tudnia, hogy mikor hova kell kikötnie magát, vagy mikor hova léphet. Ugyanúgy leeshet a villanyszerelő, a klímás, a napelemes, de a tervező vagy a műszaki vezető is. Ezért nagyon fontos az eszközök használata.

Mit mondanak a jogszabályok?

A jogszabályi háttér Magyarországon eléggé ködös. A törvények, rendeletek legtöbbször általánosságokat tartalmaznak, pl. „rendeltetésszerű és biztonságos használat”. Konkrétabb előírás a 4/2002. SzCsM-EüM rendeletben van, ebben írják le, hogy mikor kell BET-et készíteni (biztonsági és egészségvédelmi terv). Ennek a kiviteli tervdokumentáció részének kell lennie, és azt kell tartalmaznia, hogy hogyan tesszük lehetővé az épületek biztonságos kivitelezését vagy elbontását.

A BET-et a tervezőnek kell megírnia, ehhez pedig köteles tervezési biztonsági és egészségvédelmi koordinátort foglalkoztatni vagy megbízni. Az ő feladata lesz szakmailag ellenőrizni magát a BET-et, de elkészítenie a szabályok alapján nem neki kell(ene). Nyilván a való világ máshogy működik: a legtöbbször maga a koordinátor pötyögi be a tervet. Ezzel csak az a baj, hogy egyrészt nem túl szabályos, másrészt pedig ilyenkor saját magát fogja ellenőrizni. Sőt a gyakorlatban – mivel az építési munkahely kialakítását a kivitelező csak akkor kezdheti meg, ha megvan a kiviteli terv részeként a BET is – a legtöbbször a kivitelező munkavédelmise fogja megnyerni a feladatot, hogy elkészítse.

Sajnos szintén gyakorlati tapasztalat, hogy a BET-re nem hárul elég figyelem: legtöbbször egy egyszerű borítócsere történik a két építkezés biztonsági tervén. Ez annak is köszönhető, hogy a szabályok a BET tartalmára vonatkozóan meglehetősen szűkszavúak. Szépen felsorolják az építési munkahelyen dolgozók biztonságára és egészségére fokozott veszélyt jelentő munkákat és munkakörülményeket. (Ilyenek pl. a magasfeszültségű vezetékek közelében végzett munkák, vízbefúlás veszélyével vagy sugárterheléssel járó melók, földalatti tevékenységek stb.) Majd jön az a rész, hogy a káros körülmények kiküszöbölésére tegyünk intézkedéseket a BET-ben, és kalap, kabát.

Köszi, akkor mégis mi a fenét írjunk bele?

A homályos jogszabályok mellett készült egy tájékoztató ezzel kapcsolatban A biztonsági és egészségvédelmi terv (BET) készítésének követelményei, tartalma címmel. Ebben többek között a következők átgondolását javasolják:

Van-e a munkának olyan része, amit nem feltétlen szükséges a magasban elvégezni?
Építhető-e a munkához megfelelő állványzat, kellő teherbírású zsaluzat?
Használható-e hozzá személyemelő berendezés?
Ha csak egyéni védőeszköz használatával lehet gazdaságosan elvégezni a munkát, akkor milyen egyéni védőeszközt kell (lehet) alkalmazni. Ezekhez pl. a méretezett rögzítési pontokat ki kell jelölni.
Használható-e ipari alpintechnika?
A magasban lévő munkahelyek biztonságos megközelítése megoldható-e?
Munkaszervezéssel megoldható-e, hogy a dolgozóknak minél kevesebbszer kelljen lejönniük, illetve felmenniük a magasban lévő munkahelyükre (a közlekedésükkel veszélyes területeket érintve)?
Magasban történt baleset esetén a sérült mentése, elsősegély ellátása megoldható-e?
Az állványok építése, bontása, emelőgépek, egyéb gépek telepítése, leszerelése biztonsággal megoldható-e?
Megfelelő jelzések (figyelmeztető táblák) korlátok, szalagok stb. rendelkezésre állnak-e?

Ezeket nem elég szerepeltetni a tervben, hanem gondoskodni kell arról is, hogy a költségvetési kiírásban is szerepeljenek. (Forrás: www.nincsbaleset.hu)

Mi a helyzet, ha nincs kiviteli terv? Akkor elfelejthetjük a BET-et is?

Újra egy olyan kérdés, egymásnak ellentmondó véleményekkel találkozhatunk. Fütyörészve vízszigetelhetjük a tízemeletes panel tetejét vagy hőszigetelhetjük a 8 méteres homlokzatot, mert a megbízó nem akart kiviteli tervet készíttetni? (Pedig kéne.)

– Attól függetlenül, hogy készül-e kiviteli terv vagy sem, ezzel foglalkozni kell(ene), a baj csak az, hogy nem találunk konkrét útmutatást. A munkavédelmi törvény a kollektív rendszereket részesíti előnyben, ezzel viszont az a gond, hogy olykor “útban vannak” a kivitelezés közben. Viszont találhatunk egy ÉMSZ irányelvet, a Leesés elleni védelem eszközeinek tervezési és kivitelezési irányelvei címűt, amely szakmai irányelv, tehát bírósági hivatkozási alap – magyarázza Jámbor Zsolt.

Szintén érdekes kérdés, hogy egyszerű bejelentésnél mi a helyzet? A 191/2009-es kormányrendelet a kiviteli tervek tartalmánál az egyszerű bejelentést külön kezeli. Szépen felsorolják, hogy melyek a kivitelezési dokumentáció részei, amiben a BET-ről szó sincs. Ebből az következik, hogy nem kell. Viszont a 4/2002. SzCsM-EüM rendeletet korábban találták ki az egyszerűsített bejelentésnél, már 2002-ben. Ez meg egy mukkot sem ír arról, hogy nem kellene “BET-eznünk”, ezt egy önálló feladatként, kötelezettségként írja elő. Magyarán itt a sajnos “szokásos” történettel állunk szemben: a két jogszabályt nem sikerült összefésülni, és ott tátong egy, a szakmának sok fejtörést okozó joghézag. A gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy egyes építésfelügyeletek igenis kérni szokták egyszerű bejelentésnél is a biztonsági tervet.

A törvénykönyvek után lássuk, mi lehet a gond a magasban!

Gondoljunk bele:

Minél magasabban vagyunk, annál veszélyesebb. Egy 10 emeletes tetején, ha nincs attika, fúj a szél, és nincs mibe kapaszkodni, akkor lehet szépen négykézláb, „fókában” közlekedni. Ez senkinek sem az álmai netovábbja.
Ha napelem is van a tetőn, még kisebb a mozgástér. Itt 50 centi, amott meg 70 az ösvény, ahol közlekednünk és nem utolsó sorban dolgoznunk kellene.
Sok a síkváltás (zsugorodó attikák, kevésbé szembetűnő szintkülönbségek).
Rosszabbak a látási viszonyok (fényvisszaverő szigetelés, változatos fény-árnyék hatások).
Monoton környezet, pl. 20 ezer négyzetméteres csarnok, a Jóskánk el is felejti, hogy milyen magasan van.
Télen, kora tavasszal és késő ősszel a tető bederesedik és csúszik.
Anyagváltás, máshogy kell mozognunk, ha pl. közetgyapotról a fóliára lépünk.
Végül, de nem utolsósorban pedig maga az ember: hibák, trehányság, mulasztások stb.

Első előtti lépés: feljutás a tetőre

Ez az első pont, amit biztosítani kell. Leegyszerűsítve amikor Jóska a létráról átlép a tetőre. A feljutási pontnál mindig legyen rögzítési pontunk is, hogy a feljutás, átlépés már legyen veszélytelen.

Milyen lehetőségeink vannak? Például

zuhanásfelfogó kikötési pontok alkalmazása,
kábeles rendszer,
mobil korlát (egyszerű, könnyű).

Ha Jóskánk már biztonságban feljutott a tetőre, és roppantul igyekszik, hogy megkezdhesse a trapézlemez felrakását, akkor is gondoskodnunk kell a védelméről. Ez pedig lehet aktív vagy passzív.

Passzív, kollektív, több Jóskának egyszerre

Előnyben kellene részesítenünk az ún. passzív, kollektív rendszereket. Ezeknél az emberünknek nem kell semmit csinálnia, nem kell úgymond aktívan részt vennie a védelemben. Leegyszerűsítve elég, ha pl. Jóskánk nem balettozik a behajtóval a kezében a korlát tetején. Remélhetőleg ezek használatát nem is kell szájbarágósan elmagyarázni a munkatársainknak. És kollektív, magyarán egyszerre védi Jóskát, Lajost, meg a Zolit is. Nézzük, melyek is ezek! Ilyen pl. a korlát, az emelőpalló, a mobil szerelő állvány, a védőrács vagy a lehatárolások (a “Lajos, ne lépd át a sárga szalagot” című).

Talán a legismertebb ezek közül a korlát, itt tudnunk kell, hogy ez legyen legalább 1 méteres. Használjunk benne 3 soros védőlécet, amelyeket 30 centinként helyezünk el. A lábléc nem feltétlenül azért van, hogy mi ne csússzunk le. De ha pl. 5 emelet magasan széthagyjuk a kalapácsot, és Józsi belerúg, majd az lezuhan, lenn valakit agyonüt. 15 centis attika ezt már megfogja, tehát ilyenkor el lehet hagyni a láblécet. Ha van egy 1 méteres attikánk, az már korlátnak is tökéletes lesz.

Ha már kollektív rendszer, akkor állványozzunk csak egy kicsit!

Sokak szerint az állvány építése és bontása jóval veszélyesebb, mint a már elkészült szerkezeten dolgozni: összedőlhet, elemek, szerszámok eshetnek le, és persze le lehet zuhanni róla. De az állványozás is sokat fejlődött, ma már léteznek olyan állványrendszerek, amiknél a védőkorlát előre beszerelhető: tehát amikor az állványépítő felmegy a következő, még épülő szintre, a korlát már ott van.

Az állványoknál sokszor probléma, hogy hova, milyen alapra állítják fel a szerkezetet. Legrosszabb esetben rákerül a sittre, egy fokkal jobb, ha egy szilárdabb talajra, de igazság szerint az alátétpallót sem kellene kispórolni. Fontos a megfelelő rögzítés, enélkül imbolyoghat az egész állvány. Gyakori mulasztás, hogy a lábdeszkákat, védőkorlátot egyszerűen kihagyják.

De a használattal is adódnak problémák.

A csapóajtó sokszor csak dísznek van, nem csukják vissza. Gyakori hiba az is, hogy a járólap poros, vagy Józsi munka közben a törmeléken keresztül bukdácsol. Sokszor előfordul az állványon lévő csiga, csörlő rögzítése sincs túlgondolva: Jóskánk egy dróttal oldja meg.

Az állványokra vonatkozó követelményekhez jó gyakorlati támpontot nyújt az MSZ EN13020 szabvány (Készelemes fém munkaállványok létesítésének használatának, és bontásának követelményei).

Aktív, egyéni eszközök, csak Jóskának

Ilyenkor Jóskánknak is szépen részt kell vennie abban, hogy a tetőn maradjon, és Newton szabályait elkerülje. Ide tartoznak

a felfogó (itt leléphet az épületről, “meg van engedve” és megfogja a heveder, pl. ilyen lehet a beülő kötéllel kombinálva) és
a visszatartó rendszerek (ilyenkor meg sem engedjük a leesést).

Viszont nem ide soroljuk az alpintechnikát, annak saját rendszere van.

A zuhanást felfogó rendszernél sok a buktató. Legfeljebb 2 méter zuhanás lehet, pluszban a védőtávolság és az emberek magassága, tehát összesen 6,25 méter szabad, akadálymentes zuhanási zóna szükséges. Ez nagyon ritkán biztosítható, ha pl. ott van egy előtető, amin puffan egyet, akkor semmi értelme a felfogórendszernek. Ezeket önálló kikötési pontokkal lehet kivédeni.

A kábeles rendszer lehet átkötés nélküli folyamatos védelem vagy olyan, amikor a munkatársunknak át kell akasztgatnia magát. Fontos, hogy 100 méternél ne legyen hosszabb a megszakítás nélküli kábelhossz (két feszítőpont közötti távolság).

A magastetőknél kábeles vagy sínes rendszert is lehet alkalmazni, ez egyszerűbb, de ilyenkor az oromfalnál önálló kikötési pont lesz szükséges.

Magastetőn nagyon kell figyelni az oromfali zuhanásra, 10-30 fokos tető hajlásszögnél 2 méteres biztonsági távolságot kell tartani. 30 foknál nagyobb hajlásszögnél ez 1 méter lesz.

Figyeljünk arra, hogy legalább két emberünk mindig legyen a tetőn! Hiába fogta meg a heveder, ha aztán ott lóg Jóska egyedül fél napig. Ugyanúgy meghalhat, ha elszorítja az ereket a berendezés. Mindig legyen valaki, aki tud segíteni vagy segítséget hívni!

Mindig tanúsított rendszerekben gondolkodjunk és ne feledkezzünk meg a karbantartásról sem! Jó lenne, ha nem maradna a Jóskánk kezében a korlát!

Kis Zsuzsanna