RAL beépítés könnyen, gyorsan, egyszerűen

Négy módszer közül választhatunk

Minden ablak csak annyira jó, amennyire jól be van építve. A legtökéletesebb, csudaszépen záródó háromrétegű üvegezésű, melegperemes ablak sem ér sokat, ha nem megfelelően építjük be. A megfelelő beépítés napjainkban már RAL-beépítést jelent. Az új megoldásoknak hála ma ez már annyira könnyű, hogy máshogyan nem is érdemes beépíteni a nyílászárókat. Lássuk hát az újdonságokat – és azt is, hogy melyikkel milyen élmény dolgozni!

„Sima” PUR-habos beépítés: ha lehet, ne!

Nemrég egy kedves ismerős boldogan újságolta el a hírt: jaj, de jó, beépítették végre az új ablakainkat! Ő olyan boldog, annyit gyűjtött rá, annyira szépek! Mutatta is a képeket. Tényleg szép, háromrétegű, minőségi ablakok , és kivülről-belülről kacéran kitüremkedik a PUR-hab. „Azt majd elburkoljuk valahogy, mondták az ablakosok, hogy az már nem az ő dolguk.” A kedves ismerős örömét nem akartam elvenni, ezért nem említettem neki, de ezzel a – ráadásul elég igénytelen – „sima” PUR-habos beépítéssel az ablak árának egy jó részét kidobta a kukába. Soha nem fogják azt a légzárást és hőszigetelő értéket tudni, ami miatt ennyi pénzt kiadott értük.

Mi a baj azzal a széles körben alkalmazott beépítési móddal, amikor csak PUR-habot nyomunk a nyílászáró köré, és ezzel tömítjük el a rést a káva és az ablak tokja között? Az, hogy a PUR-hab nem légtömör. Főleg úgy nem, ha levágjuk a kitüremkedő részeket. Ilyen esetben a PUR-hab meglepően sok nedvességet vesz fel, a pótlás pedig folyamatosan érkezik a beltér felől. Akkor is, ha van előtte pár mm vakolat vagy egy réteg gipszkarton borítás. A nedves, páradús levegő ugyanis ott megy ki, ahol a legkisebb ellenállásba ütközik. Ez pedig jellemzően az ablakkáva és a tok közötti, PUR-habbal kitöltött rés. Mivel ez a csomópont általában hőhidas is, ezért kifelé menet a levegő lehűl, a pára kicsapódik, a PUR-hab elázik. Minél jobb az ablak, annál nagyobb az esélye, hogy ilyen beépítés mellett az ablak mellett fog penészedni, a káva és a tok találkozásánál. Ezt a penészesedést ráadásul sok esetben nem is látjuk, de attól még ott van.   

Mit tud a RAL?

Erre a problémára tökéletes megoldás a RAL-beépítés. Csak néhány egyszerűen beépíthető hozzávaló kell hozzá, és se a levegő, se a pára nem megy sehova, nem csapódik ki sehol, és a hőhíd is elhanyagolható lesz.  „Minden ablak csak annyira jó, amennyire jól van beépítve” – hallottuk pár éve az egyik RAL-beépítésről szóló előadáson. Akkoriban ez a dolog itthon még nagyon gyerekcipőben járt, és sajnos a hozzá használatos anyagok is jóval macerásabbá tették a RAL-beépítést, mint a hagyományost. Az egyik kedves ügyfél, akit rábeszéltünk a „macerásabb” beépítésre, például így nyilatkozott ablakcsere után: „mióta beépítették RAL-beépítéssel az új ablakainkat, ez egy másik ház.”

Az elmúlt pár évben hála Istennek egyre többen döntenek a RAL-beépítés mellett. Valahogy úgy hozta az élet (…és a szakemberhiány), hogy több megrendelőnk is vagy a saját két kezével ragasztgatta vagy kenegette körbe az ablakait, vagy olyan műszaki ellenőre volt, aki nagyon precízen ellenőrizte a szakikat. Több ilyen házban készült aztán légtömörség-mérés is, ami alapján ellenőrizni is tudtuk azt, hogy a termékek a gyártók ígéreteinek megfelelően teljesítenek-e. Ezért vannak első kézből származó információink arról, hogy milyen légtömör ablakbeépítési megoldások vannak, ezek mennyire tömítenek jól, és melyikkel mennyire egyszerű vagy bonyolult dolgozni.

Mindegyik RAL-beépítési módnak az a lényege, hogy a beépítés légtömör és hőhídmentes legyen. Mindegyiknek három alap funkciót kell biztosítania: 

• belső oldalról lég- és párazárás történjen
• középen legyen egy hőszigetelő réteg
• a külső oldalról pedig ne jusson be a víz, a szél, de ez a csatlakozás legyen páraáteresztő.

Az első lépés: vakolni kell

Ami közös az összes beépítésben, az az, hogy az első és nem elhagyható lépés a leendő ablak helyének a vékony levakolása. Minden ilyen esetben „alá kell vakolni” az ablakbeépítésnek, azaz egy vékony rétegben le kell vakolni az ablakkávát, a parapetnél is.  A vakolat ugyanis légtömörnek számít, míg sem a tégla, sem az ytong, sem a beton nem az. Legyünk méretpontosak, azaz a nyílászáróméret + körben 1-1 cm méret jöjjön ki végeredményben (lent a párkány valós vastagságának vagy a párkányfogadó méretének figyelembevételével). Majd várjunk legalább két napot, hogy a vakolat kellőképpen megszáradjon és megszilárduljon. Ha a vakolat megszáradt, akkor lehet csak az ablakot beépíteni.

A „klasszikus”: EPDM szalag és hozzá való tubusos ragasztó

A klasszikus EPDM szalag nem öntapadó, tehát méretre kell vágni (alul-felül 20-30 cm-rel hosszabbra, mint az ablak), aztán kinyomópisztolyból kinyomott tubusos  ragasztóval felragasztani az ablakra. Ha az ablakra már fixen ráragadt, akkor beépíthetjük az ablakot PUR-habbal. Ha a PUR-hab megkötött, akkor a tubusos ragasztóval fel kell ragasztani a külső oldali szalagot  a homlokzatra vagy a káva külső oldalára (attól függően, hogy külső falsíkra vagy középre kerül-e az ablak), a belső szalagot pedig a káva belső oldalára, lehengerelni és kész.

Hogy milyen munka ez? Hát, nem találkoztam még olyan szakival, akinek a kedvence lett volna. Ez a fajta EPDM szalag ugyanis aránylag merev, vastag, enyhén büdös, gumiszerű anyag, a tubusból nyomható „trutyi” pedig nem mindig oda kerül, ahová való. Nem is mindig sikerül a tankönyvi módon a ragasztás, néha a fólia „hasas” lesz, amitől aztán a belső burkolás vagy a külső hőszigetelés lesz jóval macerásabb. Akkor sem volt őszinte a kőműves mosolya, amikor később a vakolásnál nem akart megmaradni a fólián a vakolat. A mérések alapján megfelelően légtömörek és hőhídmentesek ezek is, de vannak már sokkal jobb megoldások is. Ha nem akarunk kiszúrni magunkkal, inkább válasszuk azokat!

Ablakbeépítő fóliák öntapadó réteggel

Pár hónappal a mi ablakbeépítésünk után, amikor hozzánk a fenti, „klasszikus” módszerrel építették be RAL-beépítéssel az ablakokat, ugyanaz a cég már egy másik szalagot használt az egyik kedves ügyfelünknél. A különbség felhasználás szempontjából ég és föld! Ez a szalag már öntapadó volt, kívülre és belülre is tökéletes, azaz vízzáró és páraáteresztő egyben, tubusos paszta sem kellett hozzá, tökéletesen igazodott az ablak vonalához és olyan szépen lehetett rá vakolni, mintha már gúzolva lett volna a felület. Az ő homlokzati hőszigetelésük is akkor készült, amikor a miénk: ekkor már igazán irigykedtem rájuk. Nekik sokkal könnyebb volt szépen, passzentosan illeszteni a táblákat az ablak körül, mint nekünk. (Ők az Illbruck ME 508 TwinActive termékét használták, de van ilyen terméke pl. a Soudal-nak is.) Nem csak az öntapadás tehát az egyetlen különbség, az anyag is vékonyabb, nyújtható, összességében sokkal könnyebb vele dolgozni. Ennél a háznál mértek légtömörséget is: hiába vékonyabb a fólia, tökéletesen alkalmas a légzárásra.

Öntapadós beépítő fóliát többfajta anyagból is gyártanak. Vehetünk olyat, mint a barátaink, ami külső-, és belső oldalra is jó, de ha sok ablakot kell beépíteni, akkor nem biztos, hogy ezzel járunk a legjobban. A kifejezetten belső oldalra kifejlesztett pára- és légzáró szalagok ugyanis egy kicsit olcsóbbak, és még könnyebb őket használni.

Így csináljuk: fogjuk az ablaktokot, és ragasszuk fel rájuk a szalagokat! A szalagoknak van egy keskenyebb öntapadós sávjuk – ezt ragasztjuk a tok káva felé eső oldalára. A szalagot lehetőleg egy helyen toldjuk, és az semmiképp se a sarkon legyen, hanem az alsó saroktól kb. 20 cm-re a függőleges oldalon. Itt a legkönnyebb összedolgozni, és majd később ellen­őrizni. A sarkoknál egy „nyuszifület” kell hagyni, hiszen ott több fóliára lesz majd szükség! A nyílászáró és az ablaknyílás méretének különbözete adja meg, hogy mekkora legyen a nyuszifül. Ezután rögzítjük az ablakot a szokásos módon, kifújjuk a rést a káva és a tok között purhabbal – a szalaghoz való, mérsékelten duzzadó fajtával. Ha megkötött , leragasztjuk a belső oldali fóliát a kávára, a külső oldalit vagy a káva külső oldalára vagy a külső falsíkra.

Ezeket a fóliákat úgy is be lehet építeni, hogy nem a tok belső, káva felé eső oldalára ragasztjuk a szalagot, hanem simán, kívülről. Ezt a megoldást csak akkor ajánljuk, ha a megrendelőt utólag sikerül rábeszélni a RAL-beépítésre, más esetben nem. Sokkal szélesebb sávot kell ugyanis levakolni vagy elburkolni a tokból, és a szalagot is nehezebb szépen ragasztani a kávára.

A külső oldalon arra kell vigyázni, hogy teraszajtónál olyan külső oldali szalagot válasszunk, ami bitumenálló, hiszen a terasznál jó eséllyel „találkozni fog” a lábazati vízszigeteléssel a szalagunk. Ezek az EPDM öntapadós szalagok.

„3 in 1” Duzzadószalag: Soudaband Aktiv Plus

Erről a termékről sajnos nincs személyes tapasztalatunk, a legutóbbi Construmán találkoztunk vele először, de a kiállító elmondása szerint ez a termék egymagában elég mind a három funkcióra: kívülről véd a csapó eső ellen, középen hőszigetel, belülről pedig légtömör. Nem kell tehát hozzá se külső, se belső szalag, se PUR-hab: ráragasztjuk az ablakra, beépítjük a szépen előkészített (levakolt, portalanított) kávába, várunk egy kicsit, a szalag megduzzad – és kész. Fontos, hogy NEM minden duzzadószalag jó ablakbeépítésre, és az ablakbeépítésre valók közül is csak ezt az egy ilyen terméket találtuk a piacon, ami mind a három funkcióra jó. Ha tehát a tervező ilyet írt ki a tervben, vagy az ablakbeépítő ezt a terméket javasolja, akkor még véletlenül se cseréljük ki egy tetszőleges, másik duzzadószalaggal, nem fogja ugyanazt tudni. 

Kenhető szigetelés

Szintén a Soudal jött ki ezzel az újdonsággal, amire az egyik megrendelőnk rögtön vevő is lett. A munka menete itt hasonlít legjobban a „nem-RAL” beépítési módokra: az ablak semmiféle előkészítést nem igényel. A kivakolt kávába beszerelik az ablakot, a káva és az ablak tok között kifújják PUR-habbal, majd meg kell várni, amíg a hab megköt. Ezután pedig venni kell egy ecsetet, és kívül a Soudal Soudatight WP -vel , belül pedig a Soudal Soudatight LQ Black-kel szépen lekenegetni mindent: az ablak tokját körülbelül 1 cm vastagon, a PUR-habot és a káva 2-3 cm-es csíkját. Nedvesen kék, ha megszárad fekete, rugalmas bevonatot ad, ami tökéletesen tömít, és megvédi a PUR-habot. 

Felhívtam a megrendelőket, hogy milyen munka volt, és elmondásuk szerint nem ezek voltak az építkezés kedvenc pillanatai: a kence mindenhez is ragadt, nehéz tartani az 1 cm-es vastagságot a tokon, az ecsetet minden használat után ki kellett dobni, és összességében nagyon pepecselős ez a megoldás. Gépi kompresszorral jobban ment volna,  de még nem találkoztunk olyan bátor kivitelezővel, aki a méregdrága ablakokat veszélyeztette volna. De a végeredmény legalább tökéletes lett.  A ház légtömörségmérése során a mérést végző szakember végigment az összes ablakon, és sehol nem látta nyomát levegőszivárgásnak. 

Fontos! Mindegy, hogy melyik beépítési módot használjuk, mindig rendszerben gondolkodjunk! Pl. a szalagos és a kenhető RAL-beépítésnél használjuk a rendszerhez való PUR-habot, ne egy általánosat! Ezek lassan, „óvatosan” duzzadnak, de jobban tömítenek,  és csak így kapunk garanciát arra, hogy a végeredmény megfelelő lesz. 

Sipos Anna