Szabványok – az átláthatatlan dzsungel

Ha valaki szeretné a szabványokat megismerni, a rendszer felépítését megérteni, bizony kemény fába vágja a fejszéjét. Mikor melyiket kell használni? Melyik van „feljebb”? Lehet-e „jobbra” cserélni azt, amit a tervező kiírt? A Dörken Kft. ügyvezetője, Farkas Imre segített abban, hogy átlássunk a káoszon.

Mit tanultunk annak idején az iskolában tervezőként? 

A tervező mérnököknek a megfelelő szabványok alapján kell kiválasztani a beépítendő építési anyagokat. Ez régebben aránylag egyszerű volt: volt az MSZ, a Magyar Szabvány, ami aránylag egyértelmű válaszokat adott a „melyik anyagot hogyan kell bevizsgálni?” és a „mit hogyan méretezzünk, és mit hová tervezhetünk be?” kérdésre.

Csakhogy közben a világ változott, csatlakoztunk az EU-hoz, a szabványok bonyolultabbak lettek. – De még mindig a tervezők felelőssége, hogy a megfelelő anyagot tervezzék be a megfelelő helyre. Ehhez viszont ismernünk kell mérnökként a jelenlegi szabványokat is. Lássuk, hogy épül fel a rendszer!

Az EU rendelet a forgalmazhatóságról szól

– A magyar szakma az EU-s csatlakozásunk, tehát 2004 előtt ahhoz szokott hozzá, hogy a szabvány majd megmondja: ez ide való, az meg arra jó stb. Az EU-s szabványok viszont más gondolatmeneten alapulnak. Ezek a szabványok nem azt mondják meg, hogy mi a jó, hanem azt, hogy egy adott termék mely tulajdonságai fontosak egy adott funkció betöltéséhez. Az EU célja az, hogy egységes legyen a piac, hogy összehasonlíthatóak legyenek az építési termékek – magyarázta szakértőnk. 

Az EU 305-ös rendelete az építési termékek forgalmazhatóságáról szól, és nem pedig arról, hogy mi építhető be ide vagy oda (305/2011. EU rendelet az építési termékek forgalmazására vonatkozó harmonizált feltételek megállapításáról). Azt az előírást találhatjuk meg benne, hogy a szabvány tulajdonságai közül a gyártónak legalább egy tulajdonságról nyilatkoznia kell. Tehát tetőfóliánál pl. elég ha csak a vízzáróságról vagy csak az éghetőségről vagy valamely másik szabvány által nevesített tulajdonságról van gyártói nyilatkozat. Ha ez az egy megvan, akkor az adott termék forgalmazható. – Az pedig már más kérdés, hogy használható-e, ugyanis a betervezésre a tagállamok saját szabályokat alkothatnak. Nálunk ez a 275/2013. Kormányrendelet – tette hozzá. 

Honosított, harmonizált szabványok

Meg kell ismerkednünk az ún. honosított, harmonizált szabványokkal is: itt leegyszerűsítve arról van szó, hogy az EU-ban valamelyik európai szabványügyi testület elfogad egy szabványt, s attől lesz harmonizált, hogy ezeket hazánkban is honosítani kell, tehát nemzeti szabványként közzétenni. A gyakorlatban mindez úgy szokott kinézni, hogy lefordítják magyarra a címet. Tehát ha valamire van honosított, harmonizált szabvány, akkor azt kell figyelembe venni.

EAD: ha nincs szabvány, pedig kéne

Ezt követi a sorban az ún. EAD, vagyis Európai Értékelési Dokumentum. Ez akkor „játszik”, ha  valamilyen funkcióra nincsen honosított, harmonizált szabvány, vagy az nem tartalmaz valamilyen fontos tulajdonságot.

A tetőfólia esetében például felmerült, hogy a szabvány vizsgálat nem kielégítő, hiszen nem derült ki, hogy a fólia meddig bírja a tetőben. Itt csaptak a szakemberek a fejükre, hogy „hú, hát kellene erre is vizsgálat!” Ezután a gyártó kérte, hogy csináljanak EAD vizsgálatot arra, hogy 1 éves fárasztás után valószínűleg a fólia még 25 évig életben marad a tetőn.

Az EAD eljárást általában a gyártók vagy valamilyen intézet szokta kezdeményezni. Az eljárás során megvizsgálják, hogy jogos-e a kérelem, felvegyék-e azt az adott tulajdonságot. Ha igen, akkor kiadnak egy EAD-ot, ami alapján lehet a CE jelölést tenni a termékre (A CE jelölést azt bizonyítja, hogy a termék megfelel az EU vonatkozó megfelelőségi szabványainak.) Tehát CE jelölést vagy honosított, harmonizált vagy EAD szabvány alapján tehet a gyártó/forgalmazó a termékére.

Ezeknek a vizsgálatoknak az a lényege, hogy az eredmények egymással összehasonlíthatóak legyenek. Pontosan meg van határozva, hogy mely tulajdonságokat hogyan kell vizsgálni, és az is, hogy hogyan kell megadni a vizsgálat eredményét. Mondjuk ugyanolyan mértékegységeket kell használni, pl. minden termékre Newtonban legyen meg az eredmény. Nem az számít tehát, hogy a vizsgálat eredménye az, hogy a tetőfóliánk szakítószilárdsága nulla – a gyártó ugyanis csak azért felel, hogy amit ráírnak a csomagolásra, illetve a teljesítménynyilatkozatba, az megegyezzen a termék tulajdonságaival.

A hazai szabályozás

Az ominózus 275/2013-as kormányrendeletünk tehát az építési termék betervezésére és beépítésére vonatkozik. Arról van szó, hogy ebben meghatározták az épület alapvető tulajdonságait befolyásoló teljesítményjellemzőket. A gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy a tervező kiír a tervben egy adott terméket – legtöbbször olyat, amit már ismer és megszokott. Hogy oda való-e az adott termék, az a tervező felelőssége. Ha egy konkrét terméket nevez meg, akkor annak a teljesítménynyilatkozatán szereplő összes tulajdonság elvárás lesz – természetesen azokkal az értékekkel, amit a gyártó megadott. Ilyenkor minden tulajdonság csak jobbra váltható ki, cserélhető. – Persze ehhez kell ismerni, hogy melyik betű, szám, rövidítés pontosan mit jelent. Nézzünk meg egy példát a tetőfóliáknál maradva! A vízzáróság három fajta lehet: W1, W2 és W3. Adódik a kérdés, hogy melyik a jobb? Esetünkben a W1. A W3-ról pedig azt kell tudni, hogy vagy nem is vizsgálták vízzáróságra vagy egyszerűen lyukas. Lehet akár egy szitaszövet is – szemléltette Farkas Imre. 

Ott tartottunk tehát, hogy a tervező kiírja az elvárt teljesítményt (ezt ugyebár sehogy sem tudja „megúszni”, hiszen egy egyszerű bejelentésnél is kell anyag- és teljesítménykiírás). Majd megérkezik a történetbe a kivitelező. Ha betartja a kiírást, akkor a felelősség a tervezőé marad. Igen ám, de nem mindig ilyen egyszerű az élet: nincs olyan termék, sokára tudják megrendelni, az ország másik végébe kellene érte menni stb. Ilyenkor történik az, hogy másmilyen termékre váltják ki. Azt már az előbb leszögeztük, hogy jobbra lehet cserélni. Ha viszont a kivitelező gyengébb minőségűre váltja ki, akkor az ezzel járó felelősség szépen átkúszik az ő vállára. – A rendelet egyértelmű ebben a kérdésben: a beruházó, a kivitelező és a tervező hármas írásos megállapodásával csökkenthető a minőség – fűzte hozzá.

És ha valamiről nincs szó a teljesítménynyilatkozatban?

Láthattuk, hogy a gyártók nem kötelesek minden szempontból bevizsgáltatni a termékeiket. Egy építési termék akkor is megkaphatja a forgalomba hozatalhoz szükséges CE jelölést, ha csak egy olyan vizsgálata van, ami igazolja valamelyik releváns követelmény teljesítését (olyan tulajdonságra, amit a szabvány vagy az EAD nevesít. A szabványban vagy EAD-ben nem szereplő tulajdonság ugyanis nem szerepelhet a teljesítménynyilatkozaton.) A tervező nyilván a szabványban megadott tulajdonságokra ír ki követelményt, de lehetnek neki más elvárásai is (pl. a termék színe). S bár a gyártó nem köteles minden olyan terméktulajdonságokról nyilatkozni, amikről mondjuk a versenytársak nyilatkoznak, de ha a tervező olyan terméktulajdonságra ír ki elvárást, amiről valamelyik gyártó nem nyilatkozott, akkor ennek a „szemérmes“ gyártónak a terméke nem építhető be.

TIPP: A „fapedit” honlapján találhatunk teljesítménynyilatkozatokra vonatkozóan egy gyűjteményt. Itt tervezőknek próbálnak segíteni, hogy pl. egy falra mit írjanak ki.

Nemzeti Műszaki Értékelési Dokumentum

ÉMI engedélyek az EU-ba lépés, azaz 2004 óta nincsenek. Viszont hozzájuk hasonlít egy kicsit a Nemzeti Műszaki Értékelési Dokumentum: ez egy műszaki előírás, amely tartalmazza a termék tervezett felhasználásához kapcsolódó alapvető jellemzőket. Ez olyasmi, mint az EU-s szabványok, azt adja meg milyen tulajdonságait, hogyan kell vizsgálni az adott terméknek, és hogyan kell megadni a vizsgálat eredményét. Ez alapján állítja aztán ki a gyártó a teljesítménynyilatkozatot. De ebben az esetben nem kaphat CE jelölést a termék, hiszen nem EU-s szabvány alapján készült a teljesítménynyilatkozat. Ezeket a dokumentumokat ugyanúgy az ÉMI adja ki.

– Ezeket a termékeket forgalomba lehet hozni Magyarországon, de nagyon kevés ilyennel találkozni. Mondjak egy példát? Gondoljunk egy statikai szerepet nem hordozó csavarra. Ez nem lesz benne a 275/2013-as kormányrendelet által lefedett körben, hiszen nem befolyásolja az épület alapvető tulajdonságait – magyarázta a szakértő. A teljesítménynyilatkozatok kapcsán is a kivitelezőnek annyit kell tudni, hogy melyik szám, rövidítés mögött melyik a jobb vagy az ugyanolyan minőségű.

Nemzeti szabványok – „élnek még” egyáltalán?

Magyarországon sajnos nem nagyon vannak nemzeti szabványok. Amik megjelennek, azok az EU-s szabványok honosításai (Ezek az MSZ EN-jelű szabványok).  A hazai szabványok zömét visszavonták. Lehetne újakat készíttetni, ha lenne aki szponzorálja azt a hatalmas munkát, amivel egy szabvány elkészítése jár.

A régebbi szabványaink a beépítéssel kapcsolatosak voltak – gyakorlatiasak, jól használhatóak. Az EU-s csatlakozás előtti magyar szabványok többnyire a német DIN-en alapultak (DIN: Deutsches Institut für Normung, magyarul Német Szabványügyi Intézet.) Németország igen régóta EU tag, de nekik „csak” emiatt eszük ágában sem volt visszavonni a DIN-t. Helyette a műszaki élet kihívásai szerint fejlesztették, javították. Most is életben vannak, de ezek nem olyanok, mint az EU-s piacszervező szabványok, amelyekről eddig szó volt. Helyette a termékek „jóságához”, felhasználhatóságához kapcsolódnak. – Itt van pl. az épületszigetelésről szóló 13985-ös DIN, ami eredetileg 160 oldalas volt. Kb. 6-8 éve ezt átdolgozták, és különféle funkciókra szedték szét. Lett tehát 5 szabvány, az eredetit pedig meghagyták ún. fogalommeghatározónak. Így lett 600 oldalas az egész. De az biztos, hogy ha valaki betartja, akkor nyugodtan alhat, mert rendben lesz a szigetelése – fogalmazott Farkas Imre. Németországban tehát egyszerűbb a szakik dolga: megnézik, hogy vonatkozik-e az adott területre DIN. Ha igen, és azt betartják, akkor nem az ő vállukat nyomja a felelősség. Hasonló a helyzet pl. a DIN 4095-tel: ebben arra vonatkozóan találunk útmutatást, hogy hol és hogyan kell a vizet elvezetni egy épülettől, hol és milyen minőségű dréncsövet használjunk stb. Szintén ha valaki ennek a megtartásával dolgozik, azon az épületen biztosan nem lesz beázás. Egy szó, mint száz: habár nem kötelezőek a DIN szabványok, mégis nyugodtan használjuk mi is a munkánk során.

A szakmai szervezetek irányelveire se legyintsünk!

Nagyon fontos ezeknek az irányelveknek az ismerete és betartása is, hiszen bár nem jogszabályok, csak útmutatások, mégis egy bíróság – szabványok hiányában – bizony figyelembe veheti a döntése során.  – Találkoztam olyan megtörtént esettel, amikor a perben a bíróság a szigetelési irányelvhez nyúlt. A hibázó szakember azzal védekezett, hogy az utána dolgozó kollégája „túl jól” csinálta meg a szigetelési munkát. Aztán fizethette szépen a helyreállítás költségeit, hiszen a bíróság szerint neki is eszerint kellett volna dolgoznia – fogalmazott a szakember.

Kis Zsuzsanna