Megoldhatunk-e egy üzleti vitát azzal, ha a hosszadalmasnak tűnő jogi út helyett saját kezünkbe vesszük a dolgok irányítását? Például a megbízó nem fizeti ki a munkánkat, cserébe lebontjuk, amit építettünk, hogy ezzel kényszerítsük jobb belátásra a szerződésszegőt. Vannak ilyen példák, bár nem hinnénk, hogy igazán hatékonyak.
Bejárta az internetet az a rövid kis videó, amiben két, a leírás szerint ukrajnai munkás dobálja le a ház faláról a frissen felragasztott szigetelést. A videóhoz fűzött magyarázat szerint nem fizették ki a munkájukat, s így igyekeznek elégtételt venni a munkaadójukon. Tanulságos átolvasni a videóhoz fűzött kommenteket is. A többség egyetért a felültetett munkások akciójával. „Ezt kell csinálni minden hazug tolvaj megrendelővel, aki nem fizeti ki az alvállalkozóit“ – hogy csak egyet említsünk a (szalonképes) tipikus kommentek közül.
Persze nem csak magyar jelenség, hogy a pórul járt alvállalkozó tombolni és rombolni kezd. Pár hetes az a videó is, amin egy német városból, Blumberg-ből látunk hasonló akciót. A kotrógép tulajdonosának 5 millió euróval maradtak adósai a társasház építtetői. A vállalkozó végső elkeseredésében nekiállt módszeresen szétverni a kotróval az épületet. Állítólag félmillió euró kárt okozott. A nézők többsége itt is a ki nem fizetett alvállalkozó pártján áll, afféle modern népi hősként állítva be az önbíráskodókat. Ilyenkor azért ne feledjük el: mi is állhatunk és állunk is a másik oldalon. Késünk a fizetéssel, s bár a szándék megvan, az alvállalkozónk mégsem kapja meg időre a pénzét. Mit gondoljunk, ha fogja magát és lerángatja a falról az aznap felrakott szigetelést?
Nem fizet, de azért kötbérezne
Ha a frissen felhúzott épületeket nem is állunk neki lebontani, a fentiekhez hasonló helyzettel mi is találkozhatunk. Egy vállalkozó például elvállalja egy családi ház felépítését. Szakszerű szerződést köt az építtetővel, amiben elég szigorúan megfogalmazzák a késés esetén fizetendő kötbér feltételeit is. Nemcsak az építés befejezését kötik kötbérhez, de az egyes készültségi szintek elérését is. A vállalkozó aláírja a szerződést, és elkezdi a munkát. Az építtető azonban csúszik a kifizetésekkel. Teljesítéstől függő, szakaszos fizetésben állapodtak meg, s már az első utalással is probléma volt. A második meg még kevésbé akar megérkezni. A vállalkozónak itt elszakad a cérna, abbahagyja a munkát és levonul. Azt mondja, addig nem hajlandó tovább dolgozni, amíg meg nem kapja az eddigi munkák után járó pénzét. Közben az idő megy, lejár a harmadik készültségi szintre előírt idő is. Az építtető rögtön jelzi, hogy érvényesíteni kívánja a kötbérigényét, mert a kivitelezés nem érte el a megbeszélt készültségi szintet. Kifizeti az eddigi munkát, ám a kötbért levonja az utalandó részletből.
A vállalkozó pedig dühönghet, hogy most mit csináljon. Nyeljen egy nagyot, és lépjen tovább? Vagy a kotrógépes német vállalkozóhoz hasonlóan, dühbe gurulva döntse le azt is, amit eddig megépített?
Faképnél hagyhatjuk?
Vajon megtehetjük-e azt, hogy simán otthagyjuk a nemfizetőt? A megbízó nyílvánvalóan megszegte a szerződést azzal, hogy nem fizetett, de vajon lehet-e megoldás az, hogy mi is megszegjük egy másik ponton a szerződést? Hiszen a szerződés nem válik semmissé attól, hogy az egyik fél megsérti az egyik előírását. Így elvileg minket is köt még a megállapodás.
Van azonban egy kiskapu. A törvényes utat be kell tartanunk, de a munka folytatására nem kötelezhetnek bennünket. A Polgári törvénykönyv ismer egy olyan lehetőséget, hogy “Visszatartási jog”. A lényege, hogy egy szerződés megszegése esetén a vétlen fél visszatarthatja a saját teljesítését addig, míg a másik fél nem teljesíti a kötelezettségét, vagy nem ad erre valamilyen biztosítékot. El is állhatunk a szerződéstől, vagy ha az eredeti állapotot már nem lehet visszaállítani, akkor felmondhatjuk a megállapodást a szerződésszegésre hivatkozva. Természetesen a feleknek ilyen megoldások esetén is el kell számolniuk egymással, az addigi teljesítésekkel. De arra nem kötelezhetnek, hogy akkor is folytassuk szerződés szerint a munkát, ha a másik fél nem teljesíti a rá háruló kötelezettségeket. A rongálás, törvényen kívüli megoldások azonban ebbe sem férhetnek bele.
Az önbíráskodással pórul járhatunk
Ha az ügyfél nem teljesíti a fizetési kötelezettségét, akkor jogosan léphetünk fel vele szemben – a törvényes eszközökkel. Felszólítjuk a fizetésre, kérhetünk fizetési meghagyást, vagy beperelhetjük, ha az eddigi lépések nem vezetnek eredményre. S bár jogosnak tűnik, hogy elvigyük azt, amit nem fizetett ki, a törvényen kívüli megoldással rosszul járhatunk.
Játsszuk végig képzeletben a következő lépéseket! Az ügyfélnek átmeneti nehézségei támadtak, de később fizetni fog. Nem ért kár minket, legfeljebb egy kis késedelmi kamatot követelhetünk tőle, meg megfizettetjük vele a behajtási költségátalányt. Ám nem várjuk ki az utalást: begurulunk és szétverjük az eddig elkészült részeket. Az ügyfél teljes joggal be fog perelni károkozásért. Azonnali hatállyal felbonthatja a szerződést és követelheti az okozott kár teljes megtérítését. A bíróság vajon hogyan fogja megítélni az esetet? Egyik oldalon lát egy késést, a másikon meg szándékos károkozást. Nem jövünk ki túl jól belőle.
Ilyen helyzetben tehát hivatalosan kell kilépnünk a szerződésből. Nem úgy, hogy csapot-papot hátrahagyva, rongálva levonulunk, hanem hivatalosan, a szerződést felmondva, és az addig elkészült részekkel elszámolva távozhatunk. Ellenkező esetben mi követjük el a szerződésszegést és minket fog elmarasztalni a bíróság, ha a megrendelő perre viszi a sérelmét.
Kerüljük el a feketelistákat!
Az önbíráskodás tipikus esete az is, ha különböző listákat állítunk össze, vagy nyilvánosságra hozzuk a nem fizető ügyfelek adatait. Mindegyikünknek vannak rossz ügyfelei, akiknek már a telefont se vesszük fel szívesen. Tudjuk, hogy bármit is akarnak rendelni, nem fognak fizetni, vagy nem időben fognak, és több a probléma a rendeléssel, mint amennyi hasznot találunk rajta. Ne dolgozzunk nekik – de ne szégyenítsük meg őket, mert azzal mi követünk el törvénysértést!
Több vállalkozó nyúl a nyilvánossághoz végső elkeseredettségében. Úgy gondolják, hogy ha nyilvánosságra hozzák az ügyfél nevét, ha pellengérre állítják a közösségi médiában, azzal valamennyire elégtételt vesznek rajta. Nos, nem így van. Még az is lehet, hogy az enyhe szerződésszegéssel szemben bűncselekményt követünk el az adatok kiteregetésével.
Ha a felek között valamilyen nézeteltérés van, akkor is megilleti őket a becsülethez, a jó hírnévhez való személyiségi jog. A Polgári törvénykönyv szerint például ezt a jogot megsértem, ha a másik személyről olyan véleményt kezdek terjeszteni, ami az ő társadalmi megítélésének hátrányos befolyásolására alkalmas. Ha az ügyfélről széles körben elkezdem terjeszteni, hogy nem megbízható, nem fizeti ki a vállalkozókat, akkor ő joggal perelhet be engem a fenti jogának megsértése miatt. Magas összegű sérelemdíjat követelhet, amit a bíróság feltehetően meg is fog ítélni neki. A rágalmazás, becsületsértés bűncselekmény is lehet. A Büntető törvénykönyv szerint becsületsértést követ el, aki „nagy nyilvánosság előtt a becsület csorbítására alkalmas kifejezést használ, vagy egyéb ilyen cselekményt követ el“. Ez vétségnek számít, amit akár egy éves börtönnel is honorálhatnak.
Nagy Csaba
