Tervezői asztalról lekerült hanyag munkák – kivitelezőként mit csináljunk, ha rossz a terv?

Ezerrel pörög az építőipar, s ez időnként a pontosság kárára megy. Sajnos a sok jó tervező mellett rengeteg slendrián is van, akik alap dolgokat néznek be. Főleg pályázatra készült terveknél vannak olyan szarvashibák, hogy kiugrunk a gatyánkból. Aztán mindenki rajtunk akarja elverni a port, mert a végeredmény rossz lett, miközben mi csak a tervek alapján dolgoztunk. Mihez kezdjünk, ha rossz, ha hiányos a terv: például egy másik ház gépész tervét másolta le a gépész tervező, de csak annyi volt a módosítás, hogy átírta a fejlécet?

Tegyük fel, hogy egy nagyobb beruházáson dolgozunk, például egy társasházon vagy egy iskolán. Észleljük, hogy a tervezés olyan messze van a “kissé hiányostól”, mint Makó Jeruzsálemtől. Hoppá, lemaradt 17 radiátor a 35-ből! Vagy: ennyi kúpcserép egy csigaházra is kevés lenne. Ne adj’ Isten a vasalási tervben pilinszka kis 4-es, 6-os vasak vannak, és tapaszlatból tudjuk, hogy oda biza a 8-as is kevés lenne.

Hogy történhetnek ilyen szarvashibák, sok esetben tapasztalt tervezőktől? Például úgy, hogy egy pályázatra kell összedobni a terveket, tegnapelőttre. Mikor már az egész tervezőiroda három napja kávén él, és végre elkészült a nagy mű, akkor egy apró változtatás a pályázati kiíráson, és kezdhetnék elölről. Közben ott a másik tizenöt munka, egyébként sincs elég idő módosítani a terveket, marad a mindent vivő megoldás: “nem baj, beadjuk így, aztán majd lemódosítjuk, ha nyert a pályázat…”. Nyer a pályázat, nagy az öröm, a módosítás meg valahogy elmarad. A tervező zsebre vágta a pénzt, így a dalai lámát is könnyebb elérni telefonon, mint őt.

Csakhogy: ha nyert a pályázat, a beruházónak gyorsan kivitelező kell. Megtalál minket, orrunk elé dugja a megtévesztően szépen kivitelezett árazatlan költségvetési kiírást, amit nekünk csak be kéne szerinte áraznunk. Adjuk gyorsan azt az árajánlatot, mert haladnának! Csakhogy a tervezői anyagkiírás vagy a kettővel ezelőtti tervváltozatról szól, vagy pedig a “majd átszámoljuk később” jegyében született. Látjuk, hogy ez biza nem lesz így jó. A válasz a beruházótól: “Ugyan már, nincs itt nagy baj, régen sem volt kiviteli terv mindenre, aztán mégis állnak azok a házak!” 

Közben a megbízó szentül meg van győződve, hogy aluláraztuk az ajánlatot, és csak le akarjuk húzni. Mindezekkel ráadásul csomó időnk elmegy, utánajárunk, telefonálgatunk, számolgatunk, vitatkozunk. Egy szóval próbáljuk normálisan megcsinálni azt, amit más elrontott. A terveken való változtatáshoz viszont a tervező kellene. Ő pedig eltűnt, felszívódott, hallani sem akar megint erről a “pályázatos melóról”, ami miatt három munkatársa is Németországba költözött… 

Mit tegyünk? Adjunk ki a kezünkből olyan munkát, ahol minden második osztályteremben van radiátor, csak azért, mert az van a terveken?

Ki meddig felelős? 

A tervezői hibákért elsősorban a tervező felel. Olyan terveket kell készítenie, ami alapján az épület műszakilag kivitelezhető. Meg kellene felelnie a műszaki követelményeknek, hatósági előírásoknak stb. Csakhogy a dolog nem ennyire egyszerű, mert nekünk viszont ellenőrizni kell a tervet. A Ptk. ezt egyértelművé teszi: a mi dolgunk, hogy még a kivitelezési szerződés megkötése előtt megvizsgáljuk a tervdokumentációt és szóljunk a megrendelőnek, hogy ácsi!, mintha ez-az lemaradt volna! 

Hibás, hiányos tervet nem hajthatunk végre. Nem kenhetjük el a felelősségünket azzal, hogy bocsi, ezt tervhiba volt, tessék szépen az építész úrhoz fordulni, ha nem tetszik, hogy a kúpcserepek hiánya miatt beázik a tető, vagy csak minden második osztályteremben van fűtés. 

Tájékoztatási kötelezettségünk van, és ha nem szólunk a tervhibáért, akkor ugyanúgy felelősek leszünk a kárért, mint a hibás tervet aláíró építész. Egyetemlegesen felelünk, ami azt jelenti, hogy a megrendelő eldöntheti, hogy a mi gatyánkat pereli le vagy az építészét. Vagy mind a kettőnkét.

És még egy idevágó mondat, ezúttal a kivitelezési jogszabályból: “A kivitelezési szerződés megkötését követően a vállalkozó kivitelező viseli annak jogkövetkezményét, amely a tervdokumentáció olyan hiányosságából adódik, melyet a vállalkozó kivitelezőnek a tőle elvárható szakmai gondosság mellett észlelnie kellett volna, de a szerződéskötést megelőzően nem jelzett.” 

Magyarán: ha nem vesszük észre a tervhibát, még a szerződés megkötése előtt, az a mi sarunk. Az elvárható szakmai gondosság ugyanis egy elég tág kategória, és a bírósági gyakorlat azt mutatja, hogy a szakmai hibákat bizony észre kell vennünk, ezt elvárják tőlünk. Az, hogy nem lesz elég a betervezett radiátor, az nem nevezhető fel nem ismerhető hibának. 

És ha csak menet közben derül ki?

Tehát át kell néznünk a tervet, és csak akkor köthetünk rá szerződést, ha rendben van. De mi van akkor, ha csak menet közben vesszük észre, hogy hoppá, az egyik szobából kimaradt a radiátor? A kivitelezési jogszabály előbb idézett pontja alapján ez a mi bajunk. Ha nem jeleztük, mondjuk mert nem vettük észre – pedig kellett volna –, akkor rakhatjuk be saját költségen a plusz radiátort. 

Ha olyan a hiba, amit nekünk kivitelezőként nem feltétlenül kellett volna kiszúrni hanem a mérnök úrnak kellett volna tudni, akkor az többletmunka lesz nekünk, amit elszámolhatunk. 

Ha tehát nem vettük észre, hogy a terv rossz, a szerződést pedig az alapján kötöttük, akkor rengeteg plusz költségünk keletkezik: egy rakás fűtőtest vagy manapság már egy iskolára való kúpcserép sem két fillér, hogy a mi plusz munkánkról ne is essen szó. 

Lényeg és jó tanács tehát, hogy alaposan nézzük át a terveket és jelezzük mielőbb, ha hibákat találunk benne! A szó elszáll alapon e-mailben is vegyük fel a kapcsolatot a tervezővel, megbízóval, hogy legyen nyoma: mi bizony kerestük, próbálkoztunk. 

Ez pedig főleg a fiatal, még “kevesebbet látott” munkatársakra vonatkozik: kérjünk segítséget a tapasztaltabb kollégáktól vagy akár a felelős műszaki vezetőtől, mert ha valamit benézünk, az bizony idegtépő és drága mulatság lehet!

Kis Zsuzsanna