Idén szeptemberben immár kilencedik alkalommal rendezte meg a Tetőépítők Országos Egyesülete a Tetőépítők Országos Találkozóját. A TOT mára az ácsok, tetőfedők és bádogosok legfontosabb szakmai fórumává nőtte ki magát. Szakmai képzés, interaktív workshop, expo és szakmai találkozó egyszerre.
Interaktív előadás – miért sokkal izgalmasabb?
A TOT minden évben egy kicsit más. Pár éve még klasszikus előadások voltak – szakmaiak, gyakorlatiasak és érdekesek – de nem történt közben semmi. Aztán a szervezők egyre inkább elmentek az interaktív előadások irányába. Idén a „nagyszínpadon” volt egy szépen előkészített nagyméretű, forgatható tető makett – fólia, tetőcserepek és mindenféle további hozzávaló nélkül. Négy nagy gyártó, a Tondach, a Dörken, a Terrán és a Bauder előadói beszélgettek Pataki Zitával, a szakmai nap háziasszonyával. Aki, mint „külsős” bátran és lelkesen kérdezett rá olyan dolgokra, amikre egy szakmabeli lehet, hogy nem mert volna. Közben a háttérben a szakemberek roppant gyorsan, de precízen be is mutatták, hogy hogyan kell az adott terméket beépíteni, vagy azt a cikis csomópontot tökéletesen kialakítani, amiről az előadó éppen beszélt. Ezeket a munkafolyamatokat egy hatalmas kivetítőn mi is nyomon követhettük. Közben a nézőtéren is ment a susmus, hogy „igen, én is pont így szoktam”, esetleg az, hogy „na, pont ezt a csomópontot soha nem dolgozzák ki a tisztelt mérnök urak…”
Ilyen cikis csomópont volt pl. amikor alacsony és a magas hajlásszögű tetősík találkozik egy „kutyaólnál”, vagy a cserépfedés kiszellőzése és vízzárása a gerincnél.
Eközben a kisteremben is több program volt, például lehetőség volt kipróbálni a természetes palával való munkát. Ez azért is fontos, mert sajnos elég kevés palafedés készül, lévén a pala meglehetősen drága. Erre is jó az egyesület, hogy a ritkábban alkalmazott technológiákat is megtanuljuk.
Háromféle ács lesz?
Mai fejjel elképzelni is nehéz, hogy milyen lehetett az az ötvenes években, amikor még bőven elég szakmunkás tanuló volt, sőt az iskolák és a mesterek válogathattak a jelentkezők közül. Erről az időszakról is mesélt az a négy idősebb ácsmester és oktató, akiket a szakmájukról kérdezgettek. Egyikőjük arra a kérdésre, hogy hogyan látja az ácsmesterség jövőjét, elmondta: szerinte három különböző ács lesz a jövőben. Az első, akikből a legtöbb lesz, az „összeszerelő ács”. Mivel az egész építőipar az előregyártott, alacsonyabb munkaigényű megoldások felé halad, ezért sok olyan emberre lesz majd szükség, aki összeszerel: szeglemezes tetőt, CNC-vel előregyártott szerkezeteket stb. A második fajta ácsok lesznek azok, akiket most ácsként ismerünk: szerkeszt, számol, vág, tetőszerkezetet épít – de nem lesz szükség minden ácsnak erre a tudásra. A harmadik pedig a „műemlékes ács” lesz, aki a történelmi szerkezetek felújításához és karbantartásához ért.
Lesz meló? Mit tehetünk, hogy legyen?
Mivel az összes statisztika ijesztő képet mutat az építőipar elkövetkező néhány évéről, ezért szinte kényszeresen feltettem a kérdést embereknek, hogy: és ti hogy látjátok, mennyi megrendelés és munka lesz a következő időszakban?
A következő – nem biztos, hogy hivatalos, és lehet, hogy szubjektív – képem alakult ki a kérdésről:
A gyártók és a kereskedők szinte kivétel nélkül visszaesésről panaszkodnak. A nagy kormányzati megrendelések kezdenek kifutni, a lakossági beruházók a kamatszint csökkenését várják. Még van forgalom, de alacsonyabb, mint tavaly volt, és egyre bizonytalanabb a „hogyan tovább”. Nem jó, de nem is tragikus…
Ehhez képest a kivitelezők és két tervező, akiket megkérdeztem, nem panaszkodtak. Van munka, sőt, sorbanállás is van – ugyan nem annyira túlfűtött az érdeklődés, mint tavaly, vagy még inkább tavalyelőtt volt, de ez inkább jó, mint rossz. Így nem kell mindent tegnapra, nincs az a nyomás, hogy „mikor jön már, hát mindennek megy fel az ára”.
Tegyük hozzá: azok, akik arról számoltak be, hogy hónapokra tele a naptáruk, azok közül rengeteg a saját szakmájának a „krémje”. Azért van itt, mert érdekli, mert elkötelezett, mert jó szakember, és még jobb szeretne lenni. Ezt bizony a megrendelők is megérzik. De az, hogy valaki jó szakember, még egyáltalán nem biztosítja azt, hogy továbbra is sok munkája legyen. A jelenlevő kivitelező és tervező vállalkozók bizony többen kőkemény marketinget is „tolnak”. Van, aki tudatosan személyes szakértői márkát épít, van, aki lelkesen indul el a gyártók versenyén. És olyan is van, akitől mikor megkérdeztem, hogy mi a titka a sok megrendelésnek, akkor annyit mondott, hogy: „a jó munkám. És a dumám”.
A TOT tagok nagy részének igen-igen jó kapcsolata van valamelyik iparági gyártóval. Gyártó cégből egyébként rengeteg volt kint: az előadók cégein kívül még olyan nagyobb cégek is, mint a Leier, a Bramac, több fakereskedő, több tetőablakos cég, állványosok, szerszámgépesek, építőanyag-kereskedők. Az ilyen gyártókkal és kereskedőkkel való kapcsolatteremtésnek is remek módja egy ilyen továbbképzés. És a gyártók is, a kereskedők is tudnak megrendelőket küldeni.
Néhány érdekesség, újdonság:
Sipos Anna
