Újabb jelentős áremelkedés jöhet, készüljünk fel rá a szerződésekben!

Könnyen megváltozhatnak az idei építőipari kilátások az orosz-ukrán háború és a kedvezőtlenre forduló gazdasági körülmények miatt – állítja iparági felmérése alapján az ÉVOSZ. A szervezet szerint legnagyobb mértékben az állami építések eshetnek vissza, ez akár 500 milliárd forintos mínuszt is jelenthet az ágazatnak..

Bár a háború Magyarországot közvetlenül nem érinti, annak gazdasági hatásai alól semmiképpen sem tudjuk kivonni magunkat. Az építőiparban is érzékelhető hatások egészen sokrétűek lehetnek:

• egyes alapanyagok hiánya a szállítások elmaradása miatt
• az itthoni gyártás nehézsége a külföldről származó anyagok hiánya miatt
• lassuló alapanyag-gyártás a gyártókat érintő áremelkedések hatására
• energiaárak gyors változása, kiszámíthatatlan emelkedése
• üzemanyagok árának változásai miatt a szállítási költségek nehéz tervezhetősége és általános emelkedése
• növekvő infláció, általános áremelkedés minden téren.

A becslések szerint az építőanyagok ára legalább 25 százalékkal fog ebben az évben emelkedni. A fuvarköltség esetén legalább 20 százalékos növekedéssel kell számolni, s legalább ennyivel fog növekedni az építési hulladék lerakásának a díja is a várakozások szerint. 

Visszaeshetnek az állami megrendelések

Az állami megrendelések visszafogásával is számolnunk kell. Egy beruházásokkal teli hosszú időszak jelentős mértékben emeli az inflációt, és most az ország egy gazdaságilag sokkal nehezebb időszakkal néz szembe. Ez mindenképpen az új beruházási tervek visszafogását jelenti, ami kiegészülhet már megkezdett építések átütemezésével, lassításával is. Az ÉVOSZ becslése szerint az állami munkák visszaesése megközelíti majd az 500 milliárd forintot. Ez az összeg körülbelül az összes hazai építési vállalkozás egyhavi termelési értékének felel meg. Ennyi veszhet el csak az állami beruházások visszafogásával.

Az áremelkedés visszafoghatja a lakásépítéseket

A lakásépítések és felújítások terén egyelőre még nem tapasztalható a változás az ÉVOSZ szerint. Az áremelkedés azonban itt is éreztetni fogja a hatását. Az építések drágábbak lesznek, a megrendelők anyagi lehetőségei pedig szűkülni fognak. A jövedelmek emelkedése nem áll arányban az áremelkedésekkel. Az építtetők így kevesebb pénzt tudnak félretenni, a bevételeikből kevesebbet tudnak majd lakáscélokra fordítani. Azzal is számolni kell, hogy nyártól, a banki moratórium lejárta után jelentősen drágulni fognak a lakáshitelek. (Június 30-ig egy induló lakáshitel kamata nem lehet magasabb a tavaly októberinél. Csakhogy azóta duplájára nőttek a banki kamatok. Július 1. után ezért ugrásszerűen meg fog nőni a jelzáloghitelek ára.) A magasabb kamatra kínált hitelek havi törlesztése sokkal magasabb lesz, aminek a vállalásához magasabb jövedelemre van szükség. Így jóval kevesebb reménybeli megrendelőnek lesz lehetősége finanszírozni is a lakásépítést. 

Év végéig még hajrá lehet a felújításoknál, ez húzza fel a munkadíjakat

A lakásfelújítási támogatás 2022 végéig érvényes, december 31-ig lehet benyújtani az igényléseket. Valószínű, hogy sokan hagyják az utolsó hónapokra a tervezett munkákat. Így idén nyáron még számíthatunk arra, hogy rendkívül nagy lesz az igény lakásfelújításokra. Ez az igény a munkaerő árában is megmutatkozik majd, s egészen biztosan felfelé tolja a lakossági munkákat végző szakemberek vállalási árait. 

Az ÉVOSZ szerint egyébként a cégek nagy része ma is a munkaerőhiányt tartja fő problémájának. A szervezet felmérésére válaszoló cégvezetők 85 százaléka jelezte, hogy nincs elegendő szakmunkása a megrendelések teljesítéséhez, és mérnökökből is hiány van. 

Készüljünk fel az árváltozásokra!

Új szerződések esetén mindenképpen úgy kell árat kalkulálnunk, hogy abba megpróbáljuk beleszámolni a várható változásokat is. Egy idén nyáron, ősz elején elvégzendő munka legalább 20-25 százalékkal többe fog kerülni, mint amennyit egy mostani kalkuláció alapján mondhatnánk. A szerződéskötés során vagy eleve ezekkel az árakkal állapodjunk meg, vagy még jobb, ha megpróbáljuk belefoglalni a szerződésbe az árak későbbi módosításának a lehetőségét. Hiszen a várható áremelkedés mértékére senki nem tud garanciát adni. A gazdasági életet befolyásoló folyamatok mindegyike úgy is megváltozhat az előttünk álló hónapokban, hogy a tényleges árnövekedés a becsültnél is magasabb lesz az év végére. Ilyen helyzetben nem jó, ha nem hagyunk magunknak mozgásteret. 

Egy „vis maior” pont

Egy előre nem látható körülmény okot adhat a feleknek a szerződés felbontására. Ma azonban a nagy mértékű áremelkedés, az üzemanyagárak emelkedése stb. már nem tekinthető előre nem látható eseménynek. Számolnunk kell ezekkel a tényezőkkel. 

Beleírhatjuk így például azt is a szerződésbe, hogy milyen mértékű változások esetén kellene újratárgyalnunk a megállapodásokat. Legyen egy „vis maior pontunk“: állapodjunk meg abban, hogy például az építőanyagok árának 20%-ot meghaladó emelkedése esetén, vagy egyéb költségek bizonyos határt elérő változása esetén újra kell tárgyalnunk a feltételeket, vagy lehetőséget kell adnunk a szerződés egyoldalú nyilatkozattal történő felbontására. Ez rugalmasabbá teszi a szerződést, megkönnyíti a megállapodás felbontását abban az esetben, ha számunkra már vállalhatatlanokká válnak a feltételek. 

Jó megoldás a tartalékkeret is 

Az árváltozások szerződésbe beépítésének az egyik módja lehet a tartalékkeret alkalmazása. A szerződésben meghatározhatunk egy ilyen összeget, aminek a célja pontosan az előre nem látható költségek finanszírozása lehet. Közbeszerzés esetén a tartalékkeret 10% lehet, más típusú szerződésnél azonban ezt nem határozza meg semmilyen jogszabály. Az eljárás csak az, hogy ha a szerződésünk tartalmaz tartalékkeretet, akkor annak pontos felhasználási módját is rögzíteni kell. Le kell írni, hogy a tartalék milyen célra fordítható, és milyen módon lehet igénybe venni. Ez a megoldás azért lehet jó, mert fedezetet ad az áremelkedésre, miközben a megrendelő sem érzi azt, hogy eleve a szükségesnél magasabb árat kérünk tőle.

Vegye a megrendelő az anyagot!

Megoldás lehet az is, ha eleve csak munkadíjra szerződünk, az anyagot pedig a megrendelő szerzi be (vagy inkább mi vesszük meg, de a megrendelő számlájára). Így legalább az anyagárak változását ki tudjuk védeni. 

Sajnos azonban az emelkedő árak és az építtetők anyagi lehetőségeinek a beszűkülése együttesen azt eredményezik, hogy a korábbiaknál sokkal nagyobb árversenyre kell felkészülnünk. Egyfelől tehát nem tudjuk, mennyivel emelkednek meg ténylegesen a várható költségek, ám mégis a lehető legalacsonyabb árat kell ajánlanunk a megbízás elnyeréséért. Egy ilyen helyzetben óhatatlanul meg fognak jelenni azok a vállalkozások, melyek a szerződéskötés érdekében hajlandók aránytalanul olcsó ajánlatokat is készíteni, melyek a gyakorlatban tarthatatlanná válnak. Ettől újra felerősödhet a körbetartozás, növekedhet a ki nem fizetett számlák aránya.

Nagy Csaba