Alvállalkozók kifizetése – nem halogatható a munka végéig

Ne menjünk bele abba, hogy a fővállalkozó majd akkor fizet ki minket, ha ő is megkapta a pénzét. Egy ilyen kikötés nemcsak veszélyes, de törvényellenes is.

Az építőipar egyik soha el nem múló problémája a néha visszaszoruló, majd újra erőre kapó lánctartozás. Lánctartozásról akkor beszélünk, amikor egy vállalkozó azért nem tudja időben kifizetni alvállalkozóinak a számláját, mert ő maga sem kapta még meg a pénzét az ő megbízójától. És ez a sor így folytatódik a végtelenségig, egyre csak növelve a ki nem fizetett összegeket. 

Bár a ki nem fizetett számlák ma is sokaknak okoznak problémát, a lánctartozások értéke ma nagyságrendekkel kisebb, mint amekkora egy évtizeddel ezelőtt volt. Kétségtelen, hogy néhány törvénymódosítás sokat segített. 

A lánctartozás egyik elindítója mindig is az volt, hogy egyes vállalkozások túl olcsón vállalták el a megbízásokat. Bármi áron el akarták vinni a munkát, s ennek érdekében irreális árat szabtak meg. Olyan alacsonyat, amennyiért nem is lehet elvégezni a vállalt feladatot. A leggyakoribb megoldások egyike pedig az volt, hogy az alvállalkozók egy része soha nem jutott hozzá a munkája ellenértékéhez. Az alvállalkozó elvégezte a munkát, a kifizetése pedig egyre csak tolódott. Előbb jóhiszeműen türelmes volt – sokszor azért, mert ismerte a fővállalkozót, megbízott benne, elhitte neki, hogy hamarosan minden rendeződni fog. Mire észbe kapott, hogy baj van, addigra már nem volt kin behajtani az adósságot: a fővállalkozó cég már felszámolás alatt állt, vagyona pedig nem volt. 

Ez a félelem ma is él a vállalkozókban, sokszor nem is alaptalanul. Korábbi cikkünkben idéztük a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara nyári felmérését a körbetartozásokkal kapcsolatban. Eszerint az építőipari cégek 71 százalékának volt már olyan számlája, amit csak késve fizettek ki. A cégvezetők 20 százaléka azt is bevallotta, hogy maga is késett már a fizetéssel, s ennek az volt a fő oka, hogy neki is tartozott valaki.  

Nem csoda, hogy a kifizetés elmaradásától való félelem ma is az egyik legfontosabb probléma a vállalkozások működé­sében. Ez foglalkoztatja egy olvasónkat is, akit könnyen lehet, hogy törvénysértő szerződésre igyekszik rávenni a cég, amelynek alvállalkozóként dolgozik. 

Olvasónk tehát alvállalkozóként vesz részt egy sokszereplős kivitelezésben. Gyanús lett neki a szerződés, melyet a fővállalkozó szeretne kötni. Ők ugyanis az alvállalkozókat csak a munka végén fizetnék ki, akkor, amikor megkapják a pénzt a megrendelőtől. Olvasónk itt fogott gyanút: megteheti azt a fővállalkozó, hogy átveszi az alvállalkozók munkáját, de nem fizeti ki addig, amíg egy harmadik féltől ő hozzá nem jut a munka szerződés szerinti díjához?  

Szerencsére ezt nem teheti meg. Éppen öt éve született meg az ezzel kapcsolatos törvénymódosítás, mely a körbetartozás visszaszorításának egyik nagyon fontos eszköze lett. A kifizetések rendjéről került be egy szakasz az építési törvénybe. 

Az alvállalkozónak előbb kell pénzhez jutni, mint a fővállalkozónak 

Az építési törvény elvárása szerint a vállalkozó kivitelező csak akkor kezdheti meg a munkát, ha annak befejezésére is elegendő anyagi forrással rendelkezik – beleértve természetesen az alvállalkozók díját is. Senki nem állhat neki úgy a kivitelezésnek, hogy majd a megbízótól érkező pénz segít befejezni a munkákat.

Csak akkor nem kell a kivitelezőnek a teljes összeget előzetesen biztosítani, ha a az építtetővel részteljesítésekben állapodott meg. Ekkor legalább az első részre elegendő anyagi fedezettel kell rendelkeznie. 

A törvény szerint az alvállalkozók kifizetésének minden esetben meg kell előznie a fővállalkozó végszámlájának a kifizetését. Az építtető addig nem fizetheti ki a fővállalkozó végszámláját, míg az igazolni nem tudja, hogy valamennyi alvállalkozó számláját kifizette. 

Szakaszolni természetesen lehet a munkát, korábbi számlák kifizethetők. A legvégső elszámolásra azonban csak az alvállalkozók igazolható kifizetése után kerülhet sor. Ha tehát a fővállalkozó elmulasztja a neki dolgozó alvállalkozók kifizetését, akkor ő maga sem juthat hozzá a vállalkozói díjhoz, a törvény nem engedi addig a kifizetést. (1997. évi LXXVIII. tv. 39/A § 5. és 6. bek)

Nagy Csaba