Lehet-e még vis maior a koronavírus?

Ha egy szerződést nem teljesítünk a leírtaknak megfelelően, azzal szerződésszegést követünk el. Kivéve, ha igazolni tudjuk, hogy a szerződésszegés nem a mi hibánkból történt, hanem valami elháríthatatlan külső ok miatt következett be. Erre használjuk általában a „vis maior“ kifejezést. De vajon egy évvel a járvány kitörése után lehet-e még a koronavírusra ilyen előre nem látható körülményként hivatkozni?

Bár az oltási program az országban nagyjából az előre tervezett rend szerint halad, e cikk írásakor még mindig napi több ezer új fertőzöttel és közel 200 elhunyttal kell számolnunk. A legtöbben talán már fellélegzünk, hogy „megúsztuk“ – de nagyon is sokan vannak, akiket ezekben a hetekben dönt ágynak a betegség. Ahol a vírusnak a mostani, erősen fertőző típusa felüti a fejét, ott akár egész brigádok esnek ki a munkából egyik napról a másikra. Így azzal kell szembesülnünk, hogy képtelenek leszünk betartani a határidőt. A kérdés az, hogy a vírus miatti késéseket el tudjuk-e fogadtatni elháríthatatlan külső okként, vagy viselnünk kell-e a kötbérezéssel járó anyagi következményeket? 

Éppen egy évvel ezelőtt írtuk, hogy mivel egy pusztító járványra nem tudunk előre felkészülni, ezért önmagában a járványhelyzet is elég alapos indok lehet a szerződésszegés következményeinek az elhárítására. Akkor sem lehetett azonban ezt általános értelemben elfogadni. Önmagában az a tény, hogy járványveszély van, még nem alapozza meg a vis maior helyzetet. Azt korábban is, most is részletesen meg kell indokolni, sőt, bizonyítani, hogy a járvánnyal kapcsolatban miért vált lehetetlenné a határidő teljesítése. Fel kell mérnünk, hogy pontosan miben korlátozza működésünket a járvány, milyen konkrét ok vagy intézkedés miatt nem tudjuk teljesíteni a kötelezettségünket. Az valószínűleg nem lesz elég indok, hogy általában véve a járványveszélyre hivatkozunk. Részletesen le kell vezetni, hogy mi az, ami miatt nem lehet dolgozni. 

Tavaly még ilyen konkrét ok lehetett például a dolgozók karanténba kerülése, veszélyesen nagyszámú megbetegedése, vagy olyan állami intézkedések, amik lehetetlenné teszik a munkahelyre történő eljutást – például egy általános kijárási tilalom ilyen lenne. Lehet hivatkozni a megelőző intézkedésekre is, hogy az emberek mozgásának csökkentése érdekében vállaljuk a munkavégzés teljes felfüggesztését. 

Egy évvel a járvány kitörése után, a korlátozó intézkedések folyamatos visszavonása idején viszont már nem állja meg a helyét ez a hivatkozás. Az elmúlt egy év során a koronavírus a mindennapjaink részévé vált. Bármilyen területen is dolgozunk, számolnunk kell a megbetegedés lehetőségével. Erre munkáltatóként is tudatosan készülni kell. 

Munkáltatóként a járványhelyzetre reagálva már el kellett készíttetnünk az ezzel kapcsolatos kockázatfelmérést, és ki kellett dolgoznunk a lehetséges megbetegedésekre reagáló intézkedéseket. Kész megoldással kell rendelkeznünk arra az esetre is, ha egész csapat kerül egyszerre karanténba vagy egyszerre betegszik meg több ember. Ehhez igazodva kell a határidőket vállalnunk, vagy szükség esetén kisegítő munkatársakkal pótolni a betegeket. Ma tehát önmagában az a helyzet, hogy járvány van, emberek betegek lesznek, már nem elég ok arra, hogy erre hivatkozva mentesüljünk a szerződésszegés következményei alól. Úgy véljük, 2021 tavaszán ez már nem elháríthatatlan és nem is előre nem látható probléma. 

Nagy Csaba